Vágólapra másolva!
Az olasz bajnokság 31. fordulójának párosításán végigtekintve pár éve még mindenki a Juventus FC-Parma találkozót tekintette volna rangadónak, azonban a parmai egyesület immár nem számít élgárdának a Serie A-nak. A klubnak az előző két szezonban csak a bajnokság hajrájában sikerült elkerülnie a kiesést, és most a nemrégiben kinevezett argentin mesternek, Héctor Cúpernek kellene megmentenie az együttest a Serie B-től.

Az AC Parma az 1990-1991-es pontvadászatban szerepelt először az olasz élvonalban, és pár év alatt nem csak hazájában, hanem egész Európában sztárklubbá vált. Az egyesület az akkor még ismeretlennek számító szakvezetővel, Arrigo Sacchival a kispadon rögtön az első idényében hatodik lett a Serie A-ban, egy évre rá pedig már Olasz Kupát nyert - és ezzel megkezdődött a parmaiak sikerkorszaka. A sárga-kékek főleg a nemzetközi porondon remekeltek, hiszen 1995-ben és 1999-ben is megnyerték az UEFA-kupát, 1993-ban pedig a KEK-et hódították el. Emellett három Olasz Kupa is a vitrinjükbe került, de az egyesület dúsgazdag tulajdonosának, a Tanzi-családnak a nagy vágya, a bajnoki cím megszerzése egyszer sem jött össze, a Parma "csak" ezüstéremig jutott 1997-ben - Carlo Ancelottival a kispadon.

A klub 2002-ben még megnyerte az Olasz Kupát, de az egyesület fő szponzorának, a Parmalatnak az összeomlása (a tejkonszern tulajdonosa, Calisto Tanzi egyben a Parma elnöke is volt) a futballcsapatot is kis híján anyagi csődbe juttatta, és ez az eredményekre is kihatott. 2005-ben a parmaiak csak osztályozón keresztül tudták megőrizni élvonalbeli tagságukat, és bár a következő idényben egészen a hetedik helyig jutottak, a legutóbbi pontvadászatban megint csak hajszálon múlott a bennmaradásuk. Végül a szezon közben szerződtetett Claudio Ranieri irányításával egy remek hajrával sikerült megmenteni az egyesületet, de a szakembert már nem sikerült megőriznie a klubnak - Ranieri a Juventus FC trénere lett.

Helyére pedig az a Domenico di Carlo került, akinek semmilyen élvonalbeli tapasztalata nem volt: a 43 esztendős szakember korábban csak az alacsonyabb osztályokban tevékenykedett. Elsősorban a Mantovánál szerzett hírnevet magának, hiszen a kis klubot nem csak hogy felvezette a Serie B-be, hanem kis híján az első osztályba is feljutatta - azonban 2006 nyarán a gárda elbukta a Torino elleni osztályozót. A mester feladata nem volt egyszerű, hiszen a vezetőség azt várta tőle, hogy stabilizálja a csapat helyzetét a középmezőnyben, és ennek érdekében a klub a nyári átigazolási időszakban is meglepően tevékeny volt.

Ugyan a tavasszal kilenc gólt szerzett csatárt, Giuseppe Rossit nem sikerült megtartani (a támadó visszatért egyesületéhez, a Manchester Unitedhez, amely rögtön el is adta a Villarreal CF-nek), de rajta kívül a kulcsfigurák közül csak Vincenzo Grella és Matteo Contini ment el - az erősítések pedig megfelelőnek tűntek. A csatársorba például 4,5 millió euróért megvették a Fiorentina brazil támadóját, Reginaldót, a középpályára a Livorno focistája, Stefano Morrone érkezett kétmillióért, de a horvát Igor Budan vagy Damiano Zenoni leigazolása is jó húzásnak ígérkezett. Az utolsó pillanatban még a Manchester City olasz csatárát, Bernardo Corradit is sikerült hazacsábítani, vagyis minden adottnak tűnt ahhoz, hogy a Parma valóban a középmezőnyben szerepeljen, és ne legyenek kiesési gondjai.

Hamar világossá vált azonban, hogy az együttesre megint nehéz szezon vár. Nyolc forduló alatt a gárda mindössze egyetlen győzelmet tudott összeszedni, és az eredmények később sem nagyon javultak. Főleg idegenben szerepelt egészen pocsékul a Parma, hiszen vendégként pontot is csak elvétve szerzett, és a csatárok is elmaradtak a várakozástól. Elsősorban Reginaldo maradt adós a gólokkal, igaz, gyakran előfordult, hogy Di Carlo nem a csatársorban, hanem a középpálya jobb oldalán szerepeltette.

A szakvezető a rossz eredmények ellenére meglehetősen sokáig kihúzta a kispadon, hiszen amikor komolyan felmerült a menesztése, akkor valahogy mindig nyerni tudott az együttes. Így volt ez a kilencedik fordulóban a Livorno, vagy a 26. játéknapon az Udinese ellen. Utóbbi találkozón már a télen szerződtetett Cristiano Lucarelli is eredményes volt: a válogatott csatárt nem kevés pénzért, 5,7 millió euróért vették meg a Sahtar Donecktől abban a reményben, hogy góljai kihúzzák a Parmát a csávából. Lucarelli azonban mindössze kétszer talált be, és a Sampdoria elleni hazai vereséget követően végképp elfogyott a vezetőség türelme Di Carlóval szemben.

A szakember menesztését követően az utódot is gyorsan megtalálták, egy kifejezetten neves trénert sikerült szerződtetni az argentin Héctor Cúper személyében - aki azonban az utóbbi években már nem ért el olyan sikereket, mint egykoron az Valencia CF és az FC Internazionale kispadján. Cúper legutóbb az RCD Mallorcánál és a Real Betisnél is csalódást okozott, Olaszországban pedig 2003 ősze óta nem dolgozott. Most is egykori egyesülete, az Inter meghívására érkezett Itáliába, ami kapóra jött a parmaiaknak, és az idény végéig szerződést kötöttek vele.

Az argentin mester mérlege eddig nem rossz, hiszen három mérkőzésen négy pontot szerzett a gárdával, és a keze nyomát máris érezni lehet a parmaiakon. Elődjével ellentétben például a Damiano Zenonit a védelem jobb oldalán szerepelteti, és Paolo Castellinit tekinti a standard balhátvédnek (Di Carlónál Zenoni mindkét oldalon megfordult, mivel a jobb szélen esetenként Ferdinand Coly futballozott), igaz, Reginaldo nála is rendszeresen jobb oldali középpályást játszik. Idegenben a jelek szerint Cúper csak egy csatárral, és megerősített középpályával igyekszik szerepeltetni a gárdát - a Juventus ellen például várhatóan Budan lesz az előretolt ék. A trénernek elsősorban a vendégként elért eredményeken kellene javítania, hiszen jelenleg a Parma rendelkezik a legrosszabb idegenbeli mérleggel (holtversenyben a Cataniával). Cúpernek mindenesetre alighanem ez az utolsó dobása: ha most sem sikerül megfelelően szerepelnie (ami jelen esetben a Parma biztos bennmaradását jelenti), akkor legközelebb már aligha kap szerződést komoly gárdánál valamelyik topligában.

www.infosport-focivilag.hu