Néha aknamezőn járnak a kutató olajcégek

Kína és India energiahordozók iránti szomja egyre jobban fölkorbácsolja az olaj árát, ami olyan területek felé fordítja az olajcégeket, amelyekre korábban nem is gondoltak. A Mol is egyre nagyobb súlyt helyez új szénhidrogénmezők kutatására szerte a glóbuszon, Nigériától Pakisztánon át Szibériáig. A munkát olykor komoly biztonsági intézkedések közepette kell elvégezni, ami bizonyos kockázati felárat rak az árakra.

A Közel-Kelet vagy Afrika egyes országainak nevéhez sok ember rögvest a veszély fogalmát párosítja, ahová akkor sem látogatna el, ha fizetnének neki. Az olajtársaságok számára azonban nincsenek ilyen korlátok. Egy ország kockázata sok esetben alig hasonlít az olajipar specifikus kockázataira. Ahol jelentős olaj- vagy gázkészletekről tudunk, eleve óriási figyelem vetül az iparágra, és elemi anyagi érdekből kifolyólag sokkal jobban ügyelnek rá.

A Mol célterületei közé tartozó Kurdisztán, Jemennel és Pakisztánnal együtt például biztonsági szempontból a kiemeltebben figyelt országok között van, de a közhiedelemmel ellentétben az általános iraki helyzet csak korlátozottan befolyásolja az ottani munkát - mondta el az [origo]-nak Áldott Zoltán, a Mol Nyrt. kutatás-termelési ügyvezető igazgatója. Sok ilyen országban a múlt örökségével kell megküzdeni, előfordul, hogy a feladat aknamezők felszámolása. Összességében viszont a legtöbb országban sokkal jobb a helyzet, mint ahogyan az a híradásokból kiderül.

Saját biztonsági csapattal

A kurdok jól megszervezték az ipar biztonságát, és nagyon sok olajszerződést kötöttek külföldi cégekkel az elmúlt két évben, ami szintén azt húzza alá, hogy figyelnek a biztonságra. A területen most kezdődnek a szeizmikus mérések, és bár számos magyar szakember megfordult már ott, még nem tapasztaltak közvetlen veszélyt. A fizikai kockázatokat a kormányok több intézkedéssel igyekeznek csökkenteni, például fegyveres védelemmel vagy elszeparált telepítéssel (ahogyan Szaúd-Arábiában is), de magukat a cégeket is arra ösztönzik, hogy járuljanak hozzá saját biztonságukhoz. A Molnak is van saját biztonságvédelmi szervezete, amellyel az üzleti csapat közösen elemzi azon országokat, ahol tevékenykednek. Pakisztánban például a Mol az ottani kormánnyal együttműködve jelentős közös erőkkel védi a létesítményeket és az ellátási útvonalakat.

A kutatási tevékenységből, éppen a kockázat miatt, nagyobb nyereségeket várnak el. Az olaj árában tükröződnek biztonsági, geopolitikai tényezők, de hogy milyen mértékben, ez csak becsülhető. Az egyik elmélet szerint a kockázati felár igazából nem jelentős tétel, sokkal inkább a pénzügyi spekuláció mozgatja az árakat. A másik szerint már igen kis piaci kínálati változások, illetve annak csupán a lehetősége is nagy hatással van az árakra. Így akár egy termeléskiesés vagy egy finomítói baleset is elindíthatja az áremelkedést. Nigériában, Irakban, Iránban a világtermelésnek mindössze 1,5 százalékát érintő kapacitáskiesések komoly árváltozásokat indítottak be. A fő baj inkább az, hogy egy kisebb mennyiséget is nehéz azonnal pótolni a szabad kapacitások hiánya miatt.

A kutatási területek kockázatát egyébként három tényezőből számítják ki: a geológiai kockázatot, a megtalálható készletet és az adott ország politikai-gazdasági feltételeit együtt kell mérlegelni. Ezek a dolgok általában együtt is járnak, hiszen azon országok, amelyekben nagy volt a sikeres fúrások aránya, népszerűségüket meglovagolva följebb emelték az elvonási arányokat is. A kormányok ezekben a térségekben erős tárgyalási pozícióba kerültek a külföldi befektetőkkel szemben, és sikerült elérni akár 80-90 százalékos állami részesedési arányt is. Közben ott, ahol gyengébb kutatási adatokkal rendelkeznek, lejjebb engedik a részesedési arányt, hogy így ösztönözzék a tevékenységet.

A politikára is figyelnek

Politikai kockázaton az olajipar legtöbbször a szabályozási rizikót szokta érteni, vagyis hogy változtatja-e a kormány a gazdasági, üzleti feltételrendszert a projekt életciklusa alatt. Ez a legfontosabb szempont az akvizíciós döntéseknél, hiszen ettől függ, hogy kell-e például tartalékokat létrehozni azon esetre, ha a feltételek menet közben megváltoznának. E tekintetben több minta él, az orosz állam például tudatosan nem köt hosszabb távú szerződéseket a külföldiekkel, így a befektetők számítanak is rá, hogy akár a vonatkozó adók mértéke bármikor változhat. (Így persze az oroszországi készletek fajlagos ára jóval alacsonyabb, mint máshol.) Vannak olyan országok is, ahol kötnek ugyan szerződéseket, de ezeket szeretik felülvizsgálni. A harmadik esetben a szerződéseket általában a projekt végéig tiszteletben tartják. Ezt 100 százalékos biztonsággal nyilván nem lehet megbecsülni, hiszen bármikor lehet politikai váltás, amely még a konszolidált országokban is gondot okozhat.

A Mol kutatás-termelési érdekeltségei a világban