Sztárcserebere a lemezlistákon

Vágólapra másolva!
A lemezeladási eredmények alapján mintha csereprogramot szerveztek volna sztárokból a britek és az amerikaiak: míg az USA-ban Duffy-t kapták fel a vásárlók, addig a szigetországban Neil Diamond uralja a kereskedelmi rangsort. Ezzel egyidőben csúcson van a válogatások dömpingje, amelyek közül Frank Sinatra jubileumi besztofja világszerte nyerő.
Vágólapra másolva!

Az amerikai lemezeladási listán ismét eseménydús hetet zártunk az elmúlt hét értékesítési statisztikái alapján. A friss adatok szerint a legjobb tíz helyezett fele cserélődött le hét nap alatt, amelyek közül négy libasorban foglal helyet az elsőtől a negyedikig. Ezt a hatalomátvételt pedig egy olyan multikulturális válogatott vitte véghez, amelyben időt és teret átszelve találunk modern amerikai indie rockereket, jó öreg Frank Sinatrát és egy korszakok közé hidat építő brit pacsirtát.

Az egy héttel korábban a csúcson startoló Neil Diamond hat helyezést veszítve lett hetedik, ezzel ő is csak a gyorsan lefelé csúszó pillanatnyi sikerek közé sorolódik. Igazán jó eladást továbbra is csak Leona Lewis, Mariah Carey és Madonna tudhatnak magukénak, akik három hétnél régebb óta tartják magukat a Top 10-ben. Közülük a legjobban Lewis-nak áll a szénája, aki már hat hete vetette meg a lábát az élmezőnyben, trónolt a lista élén is, és az elmúlt héten épp egyet javítva került az ötödik pozícióba. Ennél jobbat azonban ő sem produkálhatott, lévén a négyfős felsőházat kibérelte magának az új belépők csoportja.

Az élen nyitott új lemezével a Death Cab For Cutie, amelyet az amerikai indie rock egyik legnagyobb sikersztorijaként is szokás emlegetni. Az érzelemdús dalaival rajongókat toborzó csapat 1997-ben kezdte karrierjét akkor még szólóprojektként, amely a készülő számok sikerei nyomán hamarosan már állandósult felállással zenekarrá nőtt. Albumaikkal először csak az indie lemezlistán kezdtek feljönni: először a Photo Album lett 29., majd a Transatlanticism 8., utóbbi viszont már átevezett az összesített, mainstream listára is, ahol azonban még éppen hogy csak befért a legjobb száz közé. A nagy áttörést a 2005-ös Plans hozta el, amely a multi kiadó segítségével már negyedik lett a legkelendőbb lemezek sorában, ez pedig kellő ugródeszkának bizonyult ahhoz, hogy egy a 2008-as, Narrow Staris című visszatérő anyag már az élen nyisson.

A második helyen nyitott az amerikai zenetörténelem egyik legnagyobb legendájának, Frank Sinatra halálának tizedik évfordulójára kiadott besztof lemez, a Nothing But The Best. Utána pedig a dobogó alsó fokán már egy ifjú titán következik, Jason Mraz, aki viszont Sinatra helyett olyan énekes-dalszerzők nyomdokait követi, mint Bob Dylan. A Virginia államból származó énekes-zenész először musicalben látta a jövőjét, amelyet egy év után otthagyott, és inkább saját dalok szerzésébe fektette energiáját, és próbálta megvetni a lábát. Ez első lemezével még csak mérsékelten sikerült, az ugyanis kereskedelmi szempontból gyenge közepes lett, azonban gyakori turnézással teremtett magának annyi alapot, hogy két évvel és egy koncertkiadvánnyal később a Mr. A-Z című albuma már ötödik lett az összesített amerikai lemezlistán. Mostani, We Sing. We Dance. We Steal Things. névre keresztelt harmadik stúdióalbuma még az előzőt is felül tudta múlni aktuálisan elért harmadik helyezésével.

A Billboard mostani negyedik helyezettje egy újabb brit sikertörténet, amely átszelte az óceánt, ez pedig a szigetországban is friss húsnak számító Duffy. A walesi származású énekesnő úgy bukkant fel év elején, mint 2008 egyik nagy várományosa, aki karriert csinálhat magának ebben az évben - és ez sikerült is neki. Miután heteken át vezette a brit slágerlistát, majd albumával a lemezlistát, ezúttal sikerült áttörnie a határokat, és negyedikként az Egyesült Államokban is befutott, követve ezzel honfitársát, Leona Lewis-t, bár hogy képes lesz-e az utóbbihoz hasonlóan maradandó sikert elérni, azt csak a következő hetekben tudhatjuk meg. Az aktuális lemezlista újdonságainak sorát, és egyben a Top 10-t a harlemi R&B énekes, Keith Sweat zárja. Sweat 1988-ban indult felszállóága egyre csak javult, és az ezredfordulóig négy Top 10 helyezést is begyűjtött, azóta azonban némileg visszaesett a mainstream ázsiója. Ezt mérleget billentett most ismét helyre új, Just Me című albumával, amely amellett, hogy ismét visszahozta őt a legjobb tíz közé, egy No. 1 helyezést is eredményezett neki az R&B/Hip-Hop kategória listáján.

Az élboly elhagyása után már lényegesen nehezebb újdonságot találni, és még ezek között is akad válogatáslemez vagy filmzene. Valódi friss anyaggal jelentkezett azonban a knoxville-i alternatív metál csapat, a 10 Years (Division, 12.), és a Cherish lányok alkotta R&B négyese (The Truth, 40.). Érdemi hír ebben a szektorban még, hogy a hét legnagyobb előrelépését a Radiohead produkálta, amely In Rainbows című lemezével visszafelé szálló ágon van, és most épp 24 helyezést javítva jött fel 50.-nek. Az alvégen megjegyzésre érdemes új belépő a heavy metal ikon Iron Maiden válogatása (Somewhere Back In Time, 58.), a rocker Filter új lemeze (Anthems For The Damned, 60.) és Bryan Adams legutóbbi stúdióalbuma (11, 80.).

A slágerlistán tíz hét jelenlét után megérkezett a csúcsra Lil Wayne és Static Major közös száma, a Lollipop, átvéve a pozíciót Rihanná-tól, akinek Take A Bow című dala így harmadiknak esett vissza. A biztos második pozícióját tartotta meg Leona Lewis a Bleeding Love-val. A lista újabb slágergyanús feltörekvője a Love In This Club, Part III, amelyet Usher, Beyonce és Lil Wayne jegyeznek, és amely 63.-ból lett 18., a szereplők neveinek listáját nézve pedig valószínűleg lesz még folytatása ennek a felívelő pályának. Érdemes még megjegyezni, hogy Duffy az albumlistás kiugrás mellett slágerfronton is domborít: Mercy című száma a legjobb daleladást produkálva 39 lépcsőt mászott meg, így most a 27.