Vágólapra másolva!
Moszkvában, a GUM kiállítótermében augusztus 18. és  27. között rendezik meg a sakkozás nyolcadik világbajnokára emlékezve a III. Mihail Tal emlékversenyt. A világranglista első tíz helyezettjéből hatan is elfogadták a meghívást. Az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik számára a viadal főpróba az októberi, Viswanathan Anand elleni döntője előtt. Honfitársa, Alekszander Morozevics, az ukrán Vaszilij Ivancsuk, az azeri Sahriyar Mamedgyarov, a spanyol Alekszej Shirov után a rangsorban Lékó Péter következik. Nagymesterünk remek dortmundi elsősége után pihent, de készült is a 20-as kategóriájú, 2745-ös Élő-átlagú, 10 fős emlékversenyre. A viadal befejezését követően augusztus 29. és 30. között után nagyszabású villámversenyt is játszanak a sakkfesztivál keretében.

Mihail Tal a sakktörténelem egyik legszínesebb egyénisége volt. Mindenáron támadásra törekvése, lenyűgöző kombinációi, káprázatos taktikai megoldásai hihetetlenül népszerűvé tették a sakkrajongók körében. Ellenfelei rettegték váratlan megoldásait, Tal játékával újjászületett a romantikus iskola.

Tal Rigában 1936. november 11-én született, viszonylag későn, 10 éves korában tanult meg sakkozni, hét évvel később már lett bajnoki címet szerzett. 1957-ben megnyerte a szovjet bajnokságot, rendkívül agresszív stílusa, intuitív kombinációi ellen riválisai nem találtak ellenszert. Egy évvel később megvédte bajnoki címét, és jogot szerzett a világbajnoki zónaközi döntőben való indulásra, Portorozsban szenzációs győzelmet aratott. Az 1958-as müncheni sakkolimpián 15 partijából 13,5 pontot szerzett. Az 1959-es világbajnok-jelölti tornán folytatta sikerszériáját, a nyolc résztvevős, négyfordulós viadalon Paul Keresz előtt másfél pontos előnnyel nyert, és Mihail Botvinnik kihívója lett. Érdekes statisztika, hogy Tal a 28 játszmából 15-ben áldozott gyalogot, vagy tisztet, és 11-szer nyert három vereség mellett. Egy évvel később már a sakktörténelem legfiatalabb világbajnokaként ünnepelték, 12,5-8,5-re nyert Botvinnik ellen. Lipcsében aranyéremhez vezette a szovjet válogatottat, majd megrendült egészségi állapotában a visszavágó mérkőzésen 13-8-ra kikapott Botvinniktől.

Világbajnoki címének elvesztése még többször kiharcolta a világbajnok-jelölti titulust. 1965-ben Portisch Lajost 5,5-2,5-re győzte le, majd a dán Bent Larsennek is fejet kellett hajtania, Borisz Szpasszkijtól kapott ki a döntőben. Három évvel később Viktor Korcsnoj állította őt meg, 1980-ban Lev Polugajevszkjtől szenvedett vereséget. Hatszor nyert szovjet bajnokságot (1957, 1958, 1967, 1972, 1974 és 1978). Sorozatban nyerte a nagy tornákat: Bled 1961, Miskolc 1963, Hastings, Reykjavík és Kiszlovodszk 1964, Palma de Mallorca 1966, Wijk aan Zee, Tallinn és Szocsi 1973, Lublin, Halle és Újvidék 1974, Tallinn és Szocsi 1977, Malaga 1979, Köln, Jereván és Szocsi 1982. Pályafutása egyik legnagyobb sikereként 1979-ben Anatolij Karpovval holtversenyben győzött a montreali tornán, de még számtalan remek eredményt könyvelhetett el. Nyolcszor volt tagja az olimpiai bajnok szovjet csapatnak, tábláján szinte kivétel nélkül a legjobb egyéni eredményt érte el. Hat alkalommal az Európa-bajnoki címet elért szovjet együttesben szerepelt.

Az 1970-es és az 1984-es Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen is szerepelt. Zsenialitására jellemző, hogy legmagasabb Élő-pontszámát, a 2705-öt 44 éves korában érte el. Imádta a sakkot, önpusztító tempóban élt, nehéz versenyparti után is képes volt egész éjszakákat végigjátszani, szeretett időelőnyt adni, hogy aztán zsenialitásával lenyűgözze rajongóit. Tündökölt, amíg egész pályafutását végigkísérő súlyos betegsége legyőzte őt, 1992. június 29-én hunyt el.

Az esztendő egyik legjelentősebb versenye volt a két korábbi emlékverseny is, amelyet a Mihail Botvinnik nevét viselő Központi Sakk-Klubban rendeztek meg. 2006 novemberében Lékó Péter vehette át a győztesnek járó díjat. Nagymesterünk veretlenül végzett az élen, jobb Berger-Sonneborn értékeléssel lett a torna győztese.

Az I. Tal-emlékverseny végeredménye:
1. Lékó Péter (magyar) 5,5 pont
2. Ruszlan Ponomarjov (ukrán) 5,5
3. Levon Aronjan (örmény) 5,5
4. Borisz Gelfand (izraeli) 5
5-7. Sahrijar Mamedgyarov (azeri), Alekszandr Griscsuk (orosz) és Peter Szvidler (orosz) 4,5
8-9. Alekszej Shirov (spanyol) és Magnus Carlsen (norvég) 3,5
10. Alekszandr Morozevics (orosz) 3

Tavaly a világbajnoki címét másfél hónappal korábban elvesztő Vlagymir Kramnyik remek játékkal győzött. Világossal öt partijából 4,5 pontot gyűjtött, sötéttel négyet remizett, másfél pontos előnnyel ért célba.

A II. Tal-emlékverseny végeredménye:
1.Vlagyimir Kramnyik (orosz) 6,5 pont
2. Alekszej Shirov (spanyol) 5
3-6. Borisz Gelfand (izraeli), Magnus Carlsen (norvég), Dmitrij Jakovenko (orosz) és Lékó Péter (magyar) 4,5
7-9. Vaszilij Ivancsuk (ukrán), Gata Kamsky (amerikai) és Sahriyar Mamedgyarov (azeri) 4
10. Jevgenyij Alekszejev (orosz) 3,5

Parádés a szereposztása az idei viadalnak, az eddigi legerősebb a 2745-s Élő-átlagával. Az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik számára főpróba az októberi világbajnoki döntője előtt. Dortmundban Kramnyik szerény teljesítményt nyújtott, nagy kérdés, hogy a meccsre előkészített változatok közül melyiket játssza meg, mennyire titkolózik majd a párharc előtt. Honfitársa, a mindenkire életveszélyes Alekszander Morozevics mellett szép számmal vannak a mezőnyben, akik megnehezíthetik címvédését. Lékó Péter remekül, taktikusan játszott a dortmundi szuperversenyen, tornagyőzelme növelhette önbizalmát. Az ukrán Vaszilij Ivancsuk, az amerikai Gata Kamsky és az izraeli Borisz Gelfand Szocsiban három nappal korábban fejezi be a Grand Prix-viadalt, aligha lesz sakkéhségük. A spanyol Alekszej Shirov és az azeri Sahriyar Mamedgyarov pihenten ülhet sakkasztalhoz. Közel két év után látjuk elit mezőnyben az ukránok exvilágbajnokát, Ruszlan Ponomarjovot. Az orosz Jevgenyij Alekszejev júliusban Bielben nyert fordulatokban gazdag szuperversenyt.

A III. Tal-emlékverseny résztvevői az Élő-pontszámok sorrendjében:
Alekszander Morozevics (orosz, 2788)
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2788)
Vaszilij Ivancsuk (ukrán, 2781)
Sahriyar Mamedgyarov (azeri, 2742)
Alekszej Shirov (spanyol, 2741)
Lékó Péter (magyar, 2741)
Gata Kamsky (amerikai, 2723)
Borisz Gelfand (izraeli, 2720)
Ruszlan Ponomarjov (ukrán, 2718)
Jevgenyij Alekszejev (orosz, 2709)

A Vörös tér szomszédságában levő GUM áruház kiállítótermében moszkvai idő szerint 15 órakor kezdődnek a fordulók. A nagymesterek öt játéknap után augusztus 23-án kapnak szabadnapot, 27-én játsszák az utolsó fordulót. A játszmákra az első 40 lépésre 2-2 óra, a következő 20 lépésre 1-1-óra gondolkodási idő áll a nagymesterek rendelkezésére, majd a parti befejezéséig még 15-15 percük van, lépésenként még 30 másodperc extraidővel. A viadal teljes díjalapja 100 ezer dollár, az első helyezett 30, a második 20, a harmadik 15 ezer dollárral gazdagodhat, az utolsó 1.500 dollárral "vigasztalódhat". Augusztus 29. és 30. között 18 résztvevővel nagyszabású villámversenyt is rendeznek. Nyolcan kétnapos, svájci rendszerű versenyről kvalifikálhatják magukat. Itt is 100 ezer dollár a díjazás, 25 ezer a győztes jutalma.