Vágólapra másolva!
Meglehetősen vegyes képet mutat a bálnák és delfinek állományának legutóbbi világméretű felmérése. Néhány nagyobb testű cetfajt kevésbé veszélyeztetett státuszba soroltak át, míg más fajok fennmaradása továbbra is kétséges.
Vágólapra másolva!

Változások a Vörös Listában

A világ legnagyobb természetvédelmi szervezete, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) augusztus 12-i bejelentése szerint néhány nagytestű bálnafaj populációja az 1980-as években bevezetett nemzetközi bálnavadászati tilalom óta növekvőben van, így jelenleg nem fenyegeti őket a kihalás veszélye. A mintegy 80 különféle cetet (Cetacea) vizsgáló felmérés ugyanakkor megállapította, hogy a számba vett fajok nagyjából negyede - főként a kistermetű fajok - veszélyeztetett. A legnagyobb fenyegetést számukra a halászhálók jelentik, amelyekbe belegabalyodva sok delfin és más kistestű cet leli halálát.

Az IUCN kiemeli, hogy adatok hiányában a felmérés csupán a világ cetállományának kevesebb mint felére terjedt ki, 44 fajról nem állnak rendelkezésre adatok, így a cetek valós helyzete ennél sokkal rosszabb is lehet. Főként azokról a fajokról hiányosak az ismereteink, amelyek a partoktól távol, vagy a periféria országainak vizeiben élnek- mondta el Randall Reeves, az IUCN cetszakértő csoportjának vezetője.

Fotó: Pavel Gol'din

A fekete-tengeri barnadelfineket főként a halászhálók és élőhelyük pusztulása tizedeli

A világméretű bálnavadászati tilalom 1986-ban lépett életbe, bár ezt több ország nem tartja be teljes mértékben. Elsősorban Japán igyekszik kibúvókat keresni a tilalom alól, de Norvégia és Izland is engedélyezi a csukabálnák vadászatát, arra hivatkozva, hogy ennek a fajnak elég nagy az egyedszáma. Szerencsére a többi nagytestű bálna vadászata olyan mértékben csökkent (vagy meg is szűnt), hogy néhány fajnak csökkenteni lehetett a veszélyeztetettségi besorolását az újonnan kiadott Vörös Listán. Ezek közé a fajok közé tartozik a természetfilmesek és természetbarátok egyik legnépszerűbb bálnája, a látványos uszonyáról elnevezett, mintegy 15 méteresre megnövő hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae). A fajt veszélyeztetettről "visszaminősítették" nem veszélyeztetetté.

Forrás: Tengeriemlős Központ, Cenpat

Déli simabálna Argentína partjainál

Szintén megszűnt két másik faj, a déli félteke óceánjaiban honos déli simabálna (Eubalaena australis) és a Csendes-, valamint az Atlanti-óceán északi részén élő közönséges csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) veszélyeztetett besorolása is.

A Vörös Lista kategóriái

  • Kipusztult (Extinct) - már az utolsó ismert példánya is elpusztult
  • Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) - a kipusztulás közvetlen közelébe került, kihalófélben lévő fajok
  • Veszélyeztetett (Endangered) - fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben biztosan a kihalás veszélye fog fenyegetni
  • Sebezhető (Vulnerable) - fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatóan a kihalás szélére fognak kerülni
  • Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) - potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatóan a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
  • Nem veszélyeztetett (Least Concern) - elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
  • Adathiányos (Data Deficient) - fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat

A Vörös Listán nem szereplő fajok

  • Fosszilis (Fossil) - főleg megkövült maradványokból ismert élőlények. Általában a 10 ezer évnél régebben kihalt fajok
  • Régen kihalt (Prehistoric) - a 16. század előtt kihalt fajok
  • Közönséges (Secure) vagy háziasított (Domesticated) fajok

Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy védelem alatt ezek az állatok képesek állományuk regenerálására - mondják a szakemberek, akik óvva intenek attól, hogy a mostani viszonylag kedvező adatok hatására esetleg újra engedélyezzék e fajok vadászatát, mert akkor könnyen kárba veszhet minden eddigi erőfeszítés.

Pedig a bálnavadászati tilalmat támogató kormányokra (és közvetve a természetvédelmi szervezetekre) nagy nyomás nehezedik a bálnavadász országok - elsősorban Japán és Norvégia - részéről, hogy enyhítsék a vadászatot tiltó rendelkezéseket. Norvégia arra hivatkozik, hogy a becslések szerint legalább 100 ezer csukabálna él az északi tengerekben. Ehhez képest 2008-ban Norvégia "csupán" 1052, Izland pedig 40 csukabálna elejtését engedélyezte. A japánok főként az Antarktisz környéki vizekben élő déli csukabálnára (Balaenoptera bonaerensis) vadásznak, amelyből - állításuk szerint - 551 példányt ejtettek el az elmúlt vadászati szezonban, szerintük kutatási céllal.

A kis fajok tragédiája

A három nagy cetfaj helyzetének javulása mellett számos aggasztó jelet is tapasztaltak a fölmérés készítői. A vizsgálatba bevett 86 fajnak majdnem a negyedét fenyegeti a kihalás, ezek közül korábban 9 fajt soroltak veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett kategóriába (a kategóriákat lásd a keretes írásban). A Mexikó partjainál húzódó Kaliforniai-öbölben honos vaquita (Phocoena sinus) nevű barnadelfin például minden valószínűség szerint kipusztul a közeljövőben: a vadon élő példányok számát csupán 150-re becsülik, és ennek a hanyatló állománynak is évente mintegy 15 százaléka fullad meg halászhálókba gabalyodva.

Fotó: Cristian Faezi és Omar Vidal

Úton a kihalás felé - hálóban a Kaliforniai-öbölben honos vaquita

A halak számára kifeszített hálók "mellékfogásaként" pusztulnak a fekete-tengeri barnadelfinek (Phocoena phocoena relicta) és az északi simabálna (Eubalaena glacialis) is, amelyek a sebezhetőből a veszélyeztetett kategóriába kerültek. Nincs jobb helyzetben a Jangce folyóban honos folyami delfin, a pajcsi (Lipotes vexillifer) sem, amelyet korábban súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánítottak, de könnyen lehet, hogy mára már kipusztult. A múlt évben ugyanis a Jangce folyó egész hosszát végigkutatták az állatot keresve, de egyetlen eleven példányára sem akadtak.

Fotó: Xiaoqiang Wang

Kínai folyami delfin - lehet, hogy már kipusztult

A kis fajok helyzetét még tovább rontja, hogy általában akkor sem engedik őket szabadon, ha élve sikerül kiszedni őket a hálókból - a halászok zöme nem törődik a védettségükkel, hanem bedobja őket a halászzsákmány közé.