Robotpókokkal támadtak méheket egy mesterséges mezőn

Vágólapra másolva!
Sok állat - ha szerencsésen túlél egy támadást - megtanulja, hogyan kerülje el a ragadozókat a jövőben. Brit ökológusok fölfedezték, hogy a poszméhek képesek kicselezni a lesben álló karolópókokat is.
Vágólapra másolva!

A poszméhek (Bombus terrestris) egyik legfőbb természetes ellensége a karolópók. A karolópokok beporzó rovarokra, például méhekre és lepkékre leselkednek a virágok szirmai közé bújva (ezért hívják őket virágpókoknak is). Zsákmányállataiknak különösen nehéz fölfedezniük őket, mert képesek a színüket változtatva beleolvadni a környezetbe.

Dr. Tom Ings és Lars Chittka professzor, a londoni Queen Mary Egyetem viselkedésökológusai azt akarták kideríteni, hogy vajon a poszméhek képesek-e megtanulni a karolópókok elkerülését. A kutatócsoport ezért mesterséges virágokkal rendezett be egy "mezőt", és egyes virágokra karolópókrobotokat tettek. Néhány pókot jól elrejtettek, másokat viszont feltűnően helyeztek el. Amikor a poszméh robotpókos virágra szállt, a pók "elfogta" a méhet: azaz rövid ideig foglyul ejtette habszivacs, sérülést nem okozó karjaival, majd elengedte a rovart, hogy tovább gyűjtögethessen.

A csoport háromdimenziós nyomkövető szoftvert használt a méhek mozgásának követésére és leképezésére. A kísérleteik folyamán azt tapasztalták, hogy azok a méhek, amelyek álcázott pók fogságába estek, lelassultak a következő felderítő repülés folyamán. Noha a lassulással értékes gyűjtögetési időt vesztettek, ezzel szemben nagyobb eséllyel deríthették föl, nem rejtőzik-e karolópók a virágon.

Ráadásul azok a poszméhek, amelyeket előző nap néhányszor már elfogtak az álcázott pókok, a biztonságos virágokon sem voltak hajlandók gyűjtögetni, és sokkal óvatosabbak lettek, mint azok a méhek, amelyeket a feltűnőbb pókok ejtettek csapdába.

Dr. Ings a következőképpen kommentálta a Current Biology szakfolyóiratban publikált kísérleteiket. "Az általunk kapott eredmények - meglepő módon - arra utalnak, hogy nincs nyilvánvaló előnye annak, ha a pók álcázza magát, legalábbis, ami a zsákmányszerzési arányt illeti. A pók álcázása nem növeli annak esélyét, hogy elfogjon egy poszméhet, illetve nem csökkenti azt az arányt, amellyel a méhek megtanulják elkerülni a ragadozókat. Eredményeink viszont azt mutatják, hogy azoknak a méheknek csökken a gyűjtögetési hatékonysága, amelyek már találkoztak álcázott pókokkal."