Vágólapra másolva!
A 2008-as év is számos érdekes felfedezést hozott a csillagászat és űrkutatás területén. A Phoenix lett az első Mars-szonda, amely közvetlenül is bizonyította, hogy vízjég van a bolygó talajában. Beérkezett bolygónk légkörébe az első olyan kisbolygó, amelyet az emberiség történetében először sikerült előrejelezni. Végre közvetlenül is megpillanthattuk az első Naprendszeren kívüli bolygókat, és ha nem is láthatjuk, de most már bizonyos, hogy saját Galaxisunk centrumában is egy nagy fekete lyuk terpeszkedik.
Vágólapra másolva!

Egy aktív bolygó: vízjég és hóesés

A 2008-as év űrkutatásának egyik legjelentősebb eseménye a Phoenix-űrszonda küldetése volt a vörös bolygón. A Phoenix több olyan megfigyelést végzett, amelyek a vízjég jelenlétével kapcsolatosak a Mars sarkvidéki területén. Ezek között említhető a szonda alatti sima felszínű és jégrétegre emlékeztető terület, az egyik ásásnyom falán lévő szétkent és zsugorodó világos foltok, valamint a felszín alatt 6-8 centiméter mélyen lévő kemény réteg. Az utóbbi helyről kiemelt minta esetében a laboratóriumban is kimutatták a H2O-t, így a Phoenix lett az első Mars-szonda, amely közvetlenül is bizonyította, hogy valóban van vízjég a talajban.

Forrás: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona/Canadian Space Agency

Ajánlat: Egy szép nyár a Marson - befejeződött a Phoenix küldetése

A szonda egyik legérdekesebb megfigyelése szerint a felszín felett közel 4 kilométer magasan lévő felhőkből hópelyhek hullottak, vagyis a Marson is havazik. A hópelyhek nem érték el a felszínt, mivel a légkör alsó rétege túl száraz volt, és anyaguk esés közben elszublimált. A tél közeledtével és a hőmérséklet csökkenésével azonban elképzelhető, hogy a hópelyhek marsot érnek, hozzájárulva a télen kialakuló fagyborításhoz.

Az amerikai Phoenix-űrszonda küldetése egyértelmű siker: közvetlenül igazolta a felszíni és felszín alatti vízjég jelenlétét, és felfedezte a sarkvidéki éghajlatváltozások nyomait. Az eredmények alapján a poláris térségben egykor folyékony víz is lehetett a felszín alatt, ahol akár extrém körülményeket kedvelő életformák is létezhettek. Ezzel a NASA gyakorlatilag lezárta a víz utáni kutatást, és a következő nagy szonda már az élet nyomait keresi.

Végre megörökítették a Merkúr ismeretlen oldalát

A Messenger-szonda eddig két alkalommal haladt el a legbelső bolygó mellett. Szimmetrikus mágneses teret és a korábban ismertnél változatosabb felszínt örökített meg, lefotózva a Merkúr eddig ismeretlen oldalának nagyobb részét.

Forrás: NASA, JHUAPL, CIW

Ajánlat: Közölték az első részletes eredményeket a Merkúrról

Az új képek alapján fontosabb szerepet töltött be a vulkanizmus a bolygó életében, mint azt korábban gondolták. A Caloris-medencéről pedig kiderült, hogy valamivel nagyobb átmérőjű azt eddig becsülték. Emellett furcsa, sötét halójú kráterek is mutatkoztak a felszínen, és elkészültek az első színes fotók is az égitestről.

Megtalálták a Naprendszer legnagyobb óceánját

A kutatók már évek óta feltételezik, hogy a Titan belsejében egy hatalmas, víz és ammónia keverékéből álló óceán létezik. Ezúttal bizonyítékot is találtak rá: 2005 októbere és 2007 májusa között a Cassini 19 alkalommal haladt el a hold mellett. A közelítések során 51 felszínforma pontos helyzetét határozták meg, amelyek ismételt megfigyeléséből a tengelyforgás egyenetlenségeire következtettek. A felszínformák ugyanis a várt pozíciókhoz viszonyítva maximálisan 30 kilométerrel eltolódva mutatkoztak az egyes közelítések alkalmával.

Forrás: Fortes

Ajánlat: Bizonyítékot találtak a Naprendszer legnagyobb óceánjára

A jelenség oka egyrészt a felszíni szelekben keresendő, amelyek a stabil áramlási irányukkal megpróbálják a felszínt "elfújni". Minderre akkor kerülhet sor, ha a vastag jégpáncél egy folyékony rétegen úszik, azaz csak gyenge kapcsolatban van a hold belső, szilárd részével. A megfigyelések arra utalnak, hogy körülbelül 100 kilométer mélyen a felszín alatt kezdődik a feltételezett, és legalább 100 kilométer vastag óceán.

Újabb vizes égitest, az Enceladus

A Szaturnusz Enceladus holdjának felszínén, a déli sarkvidék "Tigriskarmolásoknak" nevezett területén lévő repedésekből gejzírjellegű kitörések keretében vízgőz és vízjégszilánkok repülnek ki az űrbe. A folyamat közreműködik a bolygó E-gyűrűjének kialakításában, illetve anyagának utánpótlásában.

Forrás: NASA, JPL, SSI

Ajánlat: Víz táplálhatja az Enceladus gejzírjeit

Az anyagsugarakat a megfigyelt 0,6 kilométer/másodperc körüli sebességre robbanásszerű hevességgel párolgó folyékony víz gyorsíthatja fel. Ha valóban víz van az Enceladusban, akkor ez az anyag gyakoribb lehet a jégholdak belsejében, mint korábban feltételezték. Így elterjedtebbek lehetnek azok a környezetek is, ahol az élet keletkezését megelőző kémiai fejlődésre sor kerülhetett, vagy esetleg egyszerű élőlények is kialakultak.