Vágólapra másolva!
Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a 2009-es lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt huszonnyolcadik blogbejegyzését Moszkvából keltezte.

Szerdán este odaragasztottak a számítógéphez, megszállott módjára szörföztem a Sopron Krakkó elleni meccse, a Salamanca-CSZKA összecsapás és a Bourges-Brno parti között.

Most nem részletezem az izgalmakat - azt például, hogy a spanyolok a rendes játékidő és az első hosszabbítás utolsó másodperceiben is triplával egyenlítettek, majd a második overtime-ban legázolták azt a CSZKA-t, amellyel mi nem is olyan régen nem bírtunk az orosz bajnokságban -, a lényeg a következő: beigazolódni látszik vakmerő álmom, amelyet az Euroliga-playoff előtt meg is osztottam hűséges olvasóimmal: talán két magyar csapat is bejut a Final Fourba!

Mielőtt azt hinnék, hogy a tartós moszkvai hideg az agyamra ment volna, elemezzük egy kicsit a helyzetet.

A Pécs a Salamancával találkozik, s bár nincs pályaelőnye, az alapszakaszban otthon tizenhét ponttal verte a spanyolokat, akiknél nincs is igazi világklasszis. Persze, az Halcón Avenida kétszer megverte a CSZKA-t - amely azért papíron erősebb Vajda Nusiéknál -, de a kosárlabdában mit sem ér a formális logika, pláne a nőiben...

A Sopronnak ugyancsak van keresnivalója a Bourges ellen - a pályahátrány ellenére -, és már javában fantáziálok arról, milyen csodálatos is lesz egy négyes döntő. Moszkvában, két magyar és két orosz - mi meg a Jekatyerinburg - csapattal... És ha ez így lesz, akkor egy magyar mindenképpen nagydöntőt vív, mert a FIBA "jóvoltából" a két orosznak egymás ellen kell elődöntőznie!

A nagy-nagy örömben aprócska üröm, hogy a Bourges-Brno meccsen három potenciális magyar válogatott játékos volt a pályán. Összesen 23 perc és egyetlen pont erejéig... Bujdosó Nóra és Ivkovicsné Béres Tímea három, illetve hat percet játszott. Legalább Fegyverneky Zsófia tizennégy percet töltött a parketten. Remélem, nem rázza meg őket ez a körülmény, mert nagy szükség lesz a mentális erejükre az Európa-bajnokságon.

Forrás: [origo]

Prágai emlék a Puskin kávéházban a Szpartak edzői stábjával és pesti hírlapírókkal

Az öröm csőstől jön: hétfő óta újból járnak suliba a fiaim, átmentünk egy orosz magániskolába a Britishből, fölösleges luxus volt, ez is van olyan jó, mint a méregdrága, rongyrázós másik, ráadásul kiderült, hogy a derék orosz tanárok - akik perfektül beszélnek angolul - sokkal jobbak szakmai és emberi szempontból is a Moszkvába szakadt angol, amerikai, ausztrál, kanadai tanerőknél.

Nem beszélve arról, hogy ez az iskola közelebb is van Vidnojéhoz, ami az itteni közlekedési viszonyok között nem elhanyagolható szempont.

Kicsit ugyan nehéz megszokni Tomcsinak és Lacikának az új környezetet, de máris megvan az első kolosszális sikerélmény: ötéves Tamás fiam volt az első a csoportjában, aki meg tudta mondani, hogy a green oroszul annyit tesz: ziljonüj.

Amúgy bejött a melegfront Moszkvába, most csak mínusz tizenöt fok van az eddigi húsz helyett, viszont akkora a hó, mint kétszáz éve, amikor Napóleon erre járt. Szánkózunk, síelünk, korcsolyázunk, mint mondtam, fenékig befagyott a vidnojei tó, szóval, ilyen az igazi orosz tél. Kellemes meglepetés, hogy a rengeteg hó ellenére kifogástalan az utcák állapota, a helyi "Főkefe" dicséretesen dolgozik, pedig valamivel több havat kell ellapátolnia, mint Pesten vagy Pécsen....

Még 2,5 hónap. Jó edzéseket csinálunk, videóra rögzítem azokat, dokumentálom. Előadásokat, szemináriumokat lehet tartani ezekből.

Ha már a jó híreknél tartunk: szépen edzenek a lányaim, mindenki egészséges, kivéve szegény Tatyjana Scsogoljevát, akinek nem javul a háta, lehet, hogy hozni kell valakit helyette a február tizenötödikei átigazolási határidőig. Ha már a fejleményeknél tartunk: megérkezett Noelle Quin Vilniusból, aki kölcsönben szerepelt a litvánoknál, s már edz a szerb Szonja Petrovics is, aki a mi játékosunk, csak még az ősz elején szenvedett keresztszalag-szakadást a térdében. Szépen javul, márciusban akár már játszhat is, ami nem baj, mert ő Európa legjobb fiatal kosarasa.

Nagyon készülünk a Valencia elleni negyeddöntőre - addig még persze szombaton is lesz egy bajnokink Orenburgban, amely Szásának, a másodedzőnknek a szülővárosa, charterrel utazunk, hamarabb haza fogok érni Ázsiából, mint Sopronból Pécsre... -, szerintem az egy előrehozott döntő lesz. A spanyolok Final Fourt akarnak rendezni, sportdiplomáciailag is nagyon erősek, az az egy szerencse, hogy nálunk van a pályaelőny. S talán a szakmai is...

Van azért rossz hír is, nem is annyira nekem, hanem Kelly Millernek, az egyik játékosomnak. Édesanyjától (!) tudta meg, aki az interneten olvasta, hogy kitették a szűrét WNBA-csapatából, a Phoenix Mercuryból, s elcserélték a Minnesotából érkező Nicole Ohlde-ra, aki jelen pillanatban a Pécs alkalmazottja (is).

Hát, ilyen egy profi kosaras élete. Nem az állítólagos vadkapitalizmus hazájában, Oroszországban, hanem a civilizált Egyesült Államokban...