Vágólapra másolva!
A német labdarúgó-bajnokságból már csak hat forduló van hátra, az élen pedig három pontos előnnyel a VfL Wolfsburg áll. Ha a Farkasok megőrzik ezt a pozíciót, akkor olyan esemény történik, amilyenre topligában hét éve nem volt példa: olyan együttes nyerne aranyérmet, amely korábban még sohasem volt bajnok hazájában.

Az egyik visszatérő kritika a modern labdarúgással kapcsolatban az, hogy a sikereket rendszerint ugyanazok a sztárklubok érik el, a tehetősebb egyesületek valósággal monopolizálják a bajnokságok élmezőnyét, és szinte lehetetlen felnőni hozzájuk. A topligák végeredményei alátámasztják ezt a véleményt, hiszen az elmúlt hét évben a legrangosabb európai bajnokságok közül egyikben sem fordult elő, hogy olyan csapat végzett volna az élen, amely korábban még nem nyert aranyérmet.

Ráadásul az utolsó ilyen példa is alátámasztja a kritikákat: 2002-ben a francia ligát az Olympique Lyon nyerte meg, amely azt megelőzően sohasem végzett az élen - azóta viszont minden egyes idényben az OL szerezte meg az aranyérmet a Ligue 1-ben. A lyoniaknak tehát sikerült az, ami az elmúlt években szinte egyetlen más klubnak sem: nem csak hogy megszerezték fennállásuk első bajnoki címét, hanem beléptek az ország, sőt, Európa élcsapatai közé.

A lyoni példa előtt a spanyol bajnokságban történt hasonló eset: az 1999-2000-es szezonban a Primera División küzdelmeit a Deportivo nyerte meg, és a galíciaiaknak ez volt az első aranyérmük. A Depor sikere egy folyamat eredménye volt, elvégre a gárda korábban kétszer is ezüstérmes volt a ligában, és egy ideig úgy tűnt, hogy a kék-fehérek is tartósítják a helyüket a bajnokság, illetve Európa élmezőnyében. Az aranyérem megszerzését követő négy idényben a csapat rendre a dobogón végzett, és 2004-ben a BL-ben is elődöntőt játszott az együttes - azóta azonban elfogytak a sikerek. A Deportivo az előző négy idényben egyszer sem végzett nyolcadiknál jobb pozícióban, és jelenleg is éppen ezt a helyet foglalja el a tabellán.

Ahogy a Depornak, úgy a Blackburn Roversnek sem jött össze, hogy megtartsa pozícióját, mint Anglia egyik élcsapata. A klub 1995-ben nyerte meg a Premier League aranyérmét, három évvel azt követően, hogy feljutott a legjobbak közé - de négy esztendővel később a csapat megint kiesett az elitből.

Az egyesület gyors felfutásának, majd hasonlóan gyors hanyatlásának a magyarázata nem is olyan bonyolult: a klubot 1990-ben egy Jack Walker nevű milliárdos üzletember vette meg, aki rengeteg pénzt ölt a csapatba, és a Blackburn ennek köszönhetően vehette meg például rekordösszegért Alan Shearert. Walker pénze azonban idővel elfogyott, ráadásul az üzletember 2000-ben el is hunyt, és bár a Roversnek azóta sikerült visszakerülnie a legjobbak közé, sőt, egyszer a Ligakupát is elhódította, de maximum középcsapatnak nevezhető az angol élvonalban.

Angliában a Blackburn 1995-ös bajnoki címe óta mindössze három csapat tudott aranyérmet nyerni, és bár Olaszországban valamivel több együttes lett bajnok ezen idő alatt, a Serie A-ban még régebben fordult elő, hogy olyan együttes végzett volna az élen, amelynek korábban ez még nem sikerült. Az olasz élvonalban az elmúlt 18 évben csak öt csapat lett bajnok: az Internazionale, az AC Milan, a Juventus, a Lazio és az AS Roma - valamennyi azonban már korábban is volt bajnok. A Sampdoria 1991-es scudettója azonban unikum volt a maga nemében, a genovaiak ugyanis addig sohasem tudtak a dobogóra kerülni a Serie A-ban.

A sikerkorszak azonban hamar véget ért, és 1999-ben a klub kiesett a legjobbak közül - vagyis nyolc évvel azután, hogy bajnok lett. A visszakerülésre három évet kellett várni, és az egyesület azóta váltakozó sikerrel küzd a bajnokságban - de az elsőségtől nagyon messze van.

A Wolfsburg számára tehát a bajnoki cím ugyan világraszóló siker lenne, de mint a példa mutatja, az aranyérem megszerzése korántsem jelentené azt, hogy a Farkasok stabilizálhatják a helyüket a Bundesliga élklubjai között. Mindez persze nem lehetetlen, de csak hosszabb idő távlatából lehet megállapítani, hogy sikerült-e. Az aranyérem mindenesetre az első lépés lenne.

www.global-soccer.eu