Áruló, áruló! Vagy mégsem?

Az olasz futballközvéleményben nagy vitát váltott ki az aranylabdás védő, Fabio Cannavaro esetleges visszatérése a Juventusba - a szurkolók egy része ugyanis árulónak tartja a védőt, mert 2006-ban elhagyta a klubot. Meglehetősen ritka, hogy egy ilyen eredményes labdarúgó visszatérjen korábbi sztárklubjához azok után, hogy egyszer elhagyta, a hasonló visszatérések általában a kevésbé patinás egyesületekből indult focistákra jellemzőek.

Az aligha kérdéses, hogy a mai labdarúgásban a legnagyobb sztároknak számító futballisták egy meghatározott számú egyesületre koncentrálódnak.

A topligák sztárklubjai rendre begyűjtik a legjobbakat, akikkel aztán könnyen megtörténhet, hogy ezen csapatok között váltanak klubot, de az nagyon ritka, hogy valaki visszatérjen korábbi egyesületéhez. Cannavaro Juventusba igazolása ebből a szempontból mindenképpen unikum lenne, ha még tudjuk is, hogy amikor a hátvéd elszerződött Torinóból, akkor a Juvét a calciopoli-botrány miatt a másodosztályba száműzték, és nem ő volt az egyetlen sztár, aki ezen okból kifolyólag mondott búcsút a fehér-feketéknek.

A közelmúltból csak egyetlen olyan példát tudunk említeni, amikor egy futballista visszatért egy ilyen státuszú klubhoz azok után, hogy egy másik "megacsapathoz" igazolt volna. Amikor 2006 nyarán a Chelsea 30 millió fontért megvette Andrij Sevcsenkót az AC Milantól, akkor a rossonerók drukkerei okkal gondolhatták, hogy egykori kedvencüket többé már nem fogják a klub mezében látni. Az ukrán csatárnak azonban nem jött be az angliai kaland, a londoni csapatnál két éven keresztül csak szenvedett - így is kisebbfajta szenzációt keltett, amikor tavaly nyáron híre ment, hogy esetleg visszatérhet Milánóba. A pletykák végül igaznak bizonyultak, hiszen a Chelsea valóban kölcsönadta Sevát egykori klubjának, de a támadó már nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, amiért korábban bálványozták Olaszországban. A jelenlegi szezonban többnyire csak csereként lépett pályára, és eddig egyetlen bajnoki gólt sem szerzett - a nyáron alighanem visszatér a Stamford Bridge-re.

A londoniaknak köszönhető az elmúlt évek másik olyan transzfere is, amelynek során egy klasszis visszatért korábbi sztárklubjához. Az argentin Hernán Crespo a 2002-2003-as pontvadászatban játszott az Internazionaléban, mégpedig kifejezetten eredményesen, meg is vette őt a Chelsea, ahol azonban nem érezte jól magát, és a londoniak őt is visszakölcsönözték Milánóba. Először nem korábbi klubjához, hanem az AC Milanhoz, ahonnan egy évre visszatért a Stamford Bridge-re, hogy 2006-ban ismét megváljanak tőle - ezúttal már az Inter kedvéért. Korábbi klubja két évre vette kölcsön, majd miután lejárt a szerződése a Chelsea-nél, még egy éves kontraktust ajánlott neki, ami a nyárig érvényes, és Crespo ekkor elhagyja az Intert, pályafutása során immár másodszor.

Sevcsenkónál nagyon elpattant valami, amióta a Chelsea-be szerződött: ott sem ment a játék, és Milánóba történt visszatérése sem sikerült

A Chelsea mintha kifejezetten specializálódott volna a hasonló transzferekre, hiszen egy harmadik focista, a perui Claudio Pizarro is a londoniaktól tért vissza korábbi együtteséhez. A csatár a Werder Bremennél lett ismert játékos, és két évet töltött el a brémaiaknál, majd a Bayern München vette meg. Londonba a müncheniektől szerződött 2007 nyarán, ám a Stamford Bridge-en csak kevés lehetőséget kapott, így tavaly nyáron kölcsönadták - mégpedig a Werdernek, ahol a közönség nagy szeretettel fogadta. Ez persze érthető, hiszen a brémaiaknál elfogadták azt a tényt, hogy legjobbjaikat időről időre megveszik a nagyobb, tehetősebb egyesületek, és kifejezetten örülnek neki, ha valamelyik klasszis visszatér. Így tett például Torsten Frings is, aki ötévnyi brémai szereplés után szerződött a Borussia Dortmundhoz, majd egy évet eltöltött a Bayern Münchennnél is - hogy 2005-ban "hazatérjen" a Werderhez, ahol azóta is nagy kedvenc.

Gyakori, hogy a játékosok egy idő után visszatérnek korábbi klubjukhoz, vagyis hogy egy kisebb egyesülettől (és a "kisebb" kitételt itt tényleg nem dehonesztáló jelzőként kell érteni, hanem a legnagyobb sztárklubokhoz képest viszonyítva) igazolnak valamelyik topklubhoz, majd onnan térnek vissza. Van, amikor ez nagyon gyorsan megy: Robbie Keane csak fél évet töltött el a Liverpoolnál azok után, hogy a nyáron a Vörösök közel 20 millió fontot fizettek érte a Tottenhamnek - januárban már vissza is tért a Spurshöz.

Ennél azonban sokkal gyakoribb, hogy egy futballista hosszú, sikerekben gazdag karriert követően tér vissza korábbi csapatához, hogy ott fejezze be pályafutását. Így tett például a holland Frank Rijkaard, aki először 1980 és 1987 között viselte az Ajax mezét, és Amszterdamba igazolt vissza 1993-ban az AC Milantól - hogy pályafutására a koronát az 1995-ös BL-diadallal tegye fel. Ez utóbbi csapatban ott volt Edgar Davids is, aki egy évvel később hagyta ott nevelőegyesületét, hogy aztán légióskodjon az AC Milanban, a Juventusban, az FC Barcelonában és a Tottenham Hotspurben is - majd 2007-ben megint az Ajax játékosa legyen.

www.global-soccer.eu