Az Egyesült Államok a futballban is nagyhatalommá válhat

Javában zajlik az Egyesült Államokban a Gold Cup (Arany-kupa), vagyis a CONCACAF-zóna kontinensviadala, ami alapesetben a magyar futballközvélemény számára nem különösebben érdekes. Most viszont a torna a szokottnál is nagyobb figyelemre tarthat igényt a hazai drukkerek számára: egyrészt az Egyesült Államok csapatának előretörése miatt, másrészt pedig azért, mert a viadalra három, hazánkban légióskodó játékost is beneveztek.

Az Észak-és Közép-Amerikai Labdarúgó Szövetség, azaz a CONCACAF hivatalosan 1991 óta rendezi meg Gold Cupot (Arany-kupa), és bár a torna ugyanolyan kontinensviadal, mint mondjuk az Európa-bajnokság vagy a Copa América, eddig a résztvevőkön kívül mások számára kevésbé volt érdekes.

Már csak azért sem, mert a térségben egyértelműen az erőviszonyok: az eddigi kilenc kiírásból csak egyszer fordult elő, hogy nem Mexikó vagy az Egyesült Államok diadalmaskodott, 2000-ben óriási meglepetésre Kanada győzött. Ugyanakkor mindenképpen elemzésre érdemes az a tény, hogy egyre inkább úgy tűnik, a térségben már nem Mexikó a vezető futballhatalom. Egy átlagos szurkolót megkérdezve alighanem azt a választ kapnánk, hogy Észak- és Közép-Amerikában Mexikó számít a legerősebb csapatnak, azonban az eredményekkel szembesülve megállapítható, hogy az Egyesült Államok immár előrébb jár.

A Gold Cup első négy kiírásából hármat még a mexikóiak nyertek meg, akik más viadalokon is eredményesen szerepeltek. 1999-ben (igaz, hazai pályán) megnyerték a Konföderációs Kupát, a döntőben Brazília ellen diadalmaskodva, és az 1998-as világbajnokságon is továbbjutottak a csoportjukból, míg az amerikaiaknak ez nem sikerült. Négy évvel később aztán jött a fordulat: a 2002-es vébén ugyanis a nyolcaddöntőben a két csapat egymás ellen játszott, és az USA masírozott tovább, sőt, az amerikaiak a negyeddöntőben is alaposan megnehezítették a németek dolgát.

A legutóbbi világbajnokságon ugyan megint a mexikóiak szerepeltek jobban, ám a csoportmérkőzések során az Egyesült Államok 1-1-es döntetlent játszott a későbbi világbajnok olaszokkal - a torna során az amerikaiakon kívül csak a franciák tudták bevenni Gianluigi Buffon kapuját... Ezzel együtt a 2006-os vb-szereplés csalódást okozott az USA-ban, hiszen a válogatottól sokkal többet vártak - nem véletlenül. Az együttes az előző három Arany-kupából kettőt is megnyert, és a folyamat nem ért véget, elvégre a 2007-es viadalon is az USA nyert, a döntőben éppen Mexikót verve.

Mutatja a két csapat jelenlegi formáját is, hogy amíg a mexikóiak csak szenvednek a vb-selejtezőkön (eddig mindig magabiztosan vették a kvalifikációs sorozatot), addig az amerikaiak szinte biztosak lehetnek abban, hogy ott lesznek a 2010-es viadalon. És amikor a Konföderációs Kupán bejutottak a döntőbe, akkor már az egész futballvilág felfigyelt Landon Donovanék látványos fejlődésére.

Pedig előbb-utóbb számítani lehetett, hogy az Egyesült Államok a labdarúgásban is felzárkózik a világ élvonalához, a háttérben ugyanis olyan folyamatok zajlottak, amelyeknek végeredménye nem lehetett más. Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy az amerikaiak idei sikere a semmiből jött, tulajdonképpen egy már évtizedek óta zajló tudatos építkezés vezetett idáig, amelynek első lépését még az 1970-es években tették meg az NASL nevű profi liga létrehozásával.

Ebben jórészt külföldi világsztárok kergették a labdát, de ennek is megvolt a pozitív hatása is, hiszen Pelé, Beckenbauer, Cruyff példáján keresztül a sportág sokkal ismertebb lett az országban, és nagyon sok gyerek kezdett el futballozni. Az amerikaiak többsége a labdarúgást amatőr sportként kezelte, csak kevesen gondolják, hogy profi labdarúgóként is sikeres lehet valaki. A második lökést az 1994-es rendezésű hazai világbajnokság, illetve az új profi bajnokság, az MLS elindítása jelentette, ami azt mutatta, hogy igenis a "soccer" is olyan sportág, amit professzionálisan is lehet űzni.

Az USA újkori futballtörténelmének egyik legfontosabb állomása az 1994-es vébé volt, amelyen a házigazda Eric Wynalda vezetésével a legjobb 16 közé jutott

A futball egyre népszerűbb lett a középiskolákban, és egyre több szülő gondolta úgy, hogy gyermekéből labdarúgóként is sikeres lehet (nem véletlenül létezik az amerikai angolban a "soccer mom", azaz a "focianyuka" kifejezés), és egyre nagyobb lett a hazai merítési lehetőség az MLS csapatai számára. A média is rákapott a sportágra, amit a liga nemzetközi sztárok leigazolásával (David Beckham), illetve európai sztárklubok átcsábításával igyekezett fokozni, és az sem ártott, hogy Freddy Adu személyében megtalálták az első hazai szupersztárt - még ha a ghánai születésű tehetség karrierje nem is úgy alakult, ahogy azt tehetsége alapján sokan gondolták.

Az mindenesetre jelzésértékű, hogy az USA a jelenlegi Gold Cupon szinte a tartalékgarnitúrájával szerepel (az eredeti 23-as keretben csak egy olyan játékos kapott helyet, aki játszott a Konföderációs Kupán, bár a CONCACAF egyedülálló módon lehetőséget adott a válogatottnak, hogy hat új focistát nevezzen az egyenes kieséses szakaszra), de egyelőre így is magabiztosan nyeri a meccseit, míg Mexikó itt is szenved.

A térségben immár egyértelműen az Egyesült Államok az első számú gárda, és világszinten is komolyan számolni kell vele. Nem elképzelhetetlen, hogy egy bő évtized elteltével a 2009-es esztendőre úgy fogunk tekinteni, mint arra az évre, amikor az USA a labdarúgásban is megtette az első lépést a nagyhatalommá válás felé...

Kanada és Costa Rica negyeddöntős

Kanada és Costa Rica válogatottja döntetlent játszott egymással pénteken az Egyesült Államokban zajló labdarúgó Arany-kupán, ezzel mindkét alakulat negyeddöntőbe jutott az A csoportból.

eredmények, 3. forduló:
A csoport (Miami):
Costa Rica - Kanada 2-2 (2-2)
gól: Herron (22.), Centeno (35.), illetve Bernier (23.), M. De Jong (28.)

Jamaica - Salvador 1-0 (0-0)
gól: Cummings (70.)

A végeredmény: 1. (és negyeddöntős) Kanada 7 pont, 2. (és negyeddöntős) Costa Rica 4, 3. Jamaica 3 (1-2), 4. Salvador 3 (2-3)

A három kvartettből az első két-két csapat, illetve a két legjobb harmadik jut a negyeddöntőbe.