Már nem menekülhetünk a sorozatokba

Volt olyan idő, amikor alig vártuk, hogy péntekenként kiszakadjunk a hétköznapokból, és elmerüljünk a Dallas fényűző, a mienktől erősen különböző világában. A mai sorozatok már nemigen kínálnak efféle menekülési útvonalat, a most indult tévés évad tele van olyan történetekkel, amelyek mindennapi problémákat, általános léthelyzeteket dolgoznak fel.

Rengeteg pénz, siker, csillogás - annak idején talán a Dallas volt az első sorozat, amely bevezetett minket egy álomvilágba, ahogy aztán későbbi vetélytársai, mondjuk a Dinasztia és a Falcon Crest is tették, az olyan szappanoperákról, mint a Gazdagok és szépek, már nem is beszélve. Az ember jobbára azért nézte ezeket a műsorokat, mert a bennük látottak szöges ellentétben álltak a tizenkét órás műszakkal, az alacsony fizetéssel, a magas rezsivel - egyszóval egy teljesen más életet mutattak, mint amilyet az átlagember él.

Említhetjük persze az életnek más szegmensét is, hisz például a Jóbarátok sem véletlenül lett olyan népszerű - ki ne akart volna egy ilyen jópofa és összetartó csapathoz tartozni, ha csak virtuálisan is? A társaság ráadásul New Yorkban lakott, de a város híresen rossz közbiztonsága szinte soha nem okozott nekik gondot. Persze ez csak pár kiragadott példa, de emlékeink és élményeink alapján úgy látszik, hogy a régebbi sorozatok legnagyobb része egy stilizált világot mutatott, kihagyva számos valós problémát - így biztosítva, hogy a néző egy időre el tudjon menekülni a valóságból.

Egy időben még a krimisorozatok is ezt jelenthették, hisz nem voltak annyira naturálisak, életszagúak, mint manapság, az ember valahogy nem érezte azt, hogy a képernyőn látottak vele is megeshetnek. Az új évad szériái között viszont számos olyan akad, amely mindennapi problémákat dolgoz fel: sok helyzetben magunkra ismerhetünk, és nem hogy egy időre kiszakadnánk saját életünkből, de még jobban elkezdhetünk pörögni a gondjainkon, a körülöttünk lévő világ anomáliáin.

Valószínűleg a válság hatása, hogy a munkanélküliség, válás és hasonló problémák ábrázolása sokkal nyíltabb az idei produkciókban: "Sorozatok vezető karakterei ma olyan dolgokat csinálnak, amiről egy generációval ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy valaha is központi témája lesz egy tévéshow-nak" - mondta a jelenségről a Reutersnek Robert Thompson, a Syracuse Egyetem televíziós és popkultúrát oktató professzora.

Képek a Hank-ből

A tudós kifejtette: az ember, ha elveszti a munkáját, általában nem akar olyan műsorokat nézni, amelyek munkanélküliekről szólnak - a sorozatok producerei viszont aktuális dolgokkal akarnak foglalkozni, így jobb híján humorosan tálalják azokat. Ebből a meggondolásból születhetett például a Hank című szitkom, amelyben egy Wall Street-i fejes (a Frasier, a dumagép-ből ismert Kelsey Grammer) hirtelen elveszti az állását: New York-i apartmanját kénytelen vidéki kis házra cserélni, és lényegesen több időt tölt együtt a családjával, melyet addig a pénz után való futkosás miatt hanyagolt el.

Hasonló a tavaly indult Breaking Bad is, történet egy kémiatanárról, aki kórházi költségei miatt kénytelen mellékállást vállalni, de ősszel a hazai HBO-ra is jön még a Hung (magyarul Neki áll a zászló), amiben pedig egy elvált edző elveszti minden vagyonát, miközben a gyerekei nevelésével is küszködik. Mindkét sorozat a fekete humor eszközeivel él (a Breaking Bad főhőse - vegyészi szaktudását felhasználva - drogot állít elő, a Hung központi karaktere pedig hatalmas férfiasságát bocsátja áruba a megélhetése érdekében), de attól az ábrázolt problémák még valódiak.

A Hung edzője

Unatkozó milliomoscsemete viszonylag kevés tűnik fel az új tévés évadban, és a Halottnak a csók mesevilágához hasonlóra se számítsunk: még a fantasztikus történetek - amiknek elvileg épp a valósággal kellene szembe menniük - is reális színezetet öltenek. A V csendes ufóinvázióját egyesek (például a Boston Globe újságírója, Matthew Gilbert) az Obama-adminisztráció kritikájaként értelmezik, az idegenek ugyanis kezdetben igen szimpatikusan lépnek fel, ingyenes orvosi ellátást ígérnek mindenkinek stb., de aztán kimutatják a foguk fehérét.

A V kezdete a 2001. szeptember 11-i terrortámadásra is emlékeztetheti a nézőket, és a téma ilyen-olyan módon visszaköszön a FlashForward-ban, illetve a Traumá-ban is. Utóbbi a Harmadik műszak-hoz hasonlóan egy speciális mentőosztag életét mutatja be, és ezzel olyan friss kórházi sorozatokat támogat, mint a Three Rivers vagy a Mercy - ám ezek sem annyira az emberi kapcsolatokra fókuszálnak (mint mondjuk a Vészhelyzet), inkább az amerikai egészségügy visszásságaira kívánják felhívni a figyelmet.