Almási: Nem mindig az oroszoknak kell nyerniük

Újvidéken csütörtöktől ketyegnek az órák a  17. sakkcsapat Európa-bajnokságon. Lékó Péter és Polgár Judit távollétében ismét Almási Zoltán lesz férficsapatunk éltáblása. A hatodik Eb-jén szereplő, 33 éves nagymester korábbi versenyeiről és az esélyekről nyilatkozott.

- Nyolcadik bajnoki címed, a paksi Marx György emlékverseny megnyerése után éltáblása leszel az újvidéki csapat Eb-n válogatottunknak. Milyen formában érzed magad, mit vársz a csapattól, magadtól?
- Eredményeim formámat jól mutatják, az utóbbi két versenyemet veretlenül megnyertem, egyetlen partiban közelében sem voltam esetleges vesztésnek. Nagyon elégedett vagyok, hogy sikerült nyolcadszor is megszereznem a bajnoki címet. Hozzá kell tennem, hogy ez volt eddigi legnehezebb győzelmem. Nem emlékszem, hogy korábban hátrányban lettem volna a címért vívott versengésben, s nem csak rajtam múlott, hogy én leszek-e a bajnok. Szerencsére úgy alakult, hogy Berkes Fecó nem tudta megnyerni utolsó játszmáját. Így holtversenyben végeztünk, de a pontszámítás nekem kedvezett. Szerdán utazunk az Eb-re. Megmondom őszintén, hogy nekem különösebb elvárásaim nincsenek, bár a csapatunk nem rossz. Sokan tudják, mások nem, hogy a sakkszövetség elég nehéz anyagi helyzetben van, ezért különösebb feltételeket nem tudott számunkra biztosítani, nem tudom, hogy ez kihatással lesz-e szereplésünkre. Ez csak a helyszínen, illetve a versenyen fog kiderülni. Az Élő-átlagok alapján papíron a tízedikek vagyunk, ha nagyon kifut a csapatnak, akkor hatba, a hatodik hely környékére kerülhetünk, de ehhez szerencse is kell. De tíztől a húszadik helyig is bármi lehet.

- A tíztől-húszig helyezést azért felejtsük el.
- Sajnos nem felejthetjük el, mert két évvel ezelőtt tízedikek voltunk, 2005-ben pedig a 17. helyen végeztünk. Ez azért lehetséges, mert elsősorban nem a táblapontok, hanem a meccspontok döntenek. Egy vereség - legyen az 0-4-es, vagy csak minimális - után a fél mezőny átugorhat. Amelyik csapat a hajrában veszít, az sok-sok helyezéssel gyengébben végez. Ez nem csak velünk fordult elő, hanem a göteborgi Eb-n az oroszokkal is. Egyszer rosszul jön ki a lépés, s nem lehet javítani.

- Azt tudjuk, hogy a svájci rendszerű lebonyolítás sok buktatót rejt magában, s kilenc forduló talán kevés az igazságos eredményhez. A kedvező párosítás aranyat érhet.
- Ha valamelyik csapat jó formában játszik, akkor letarolhatja a mezőnyt - lásd a két évvel ezelőtti Eb-n az orosz válogatott -, de egy vereség is már alaposan átírhatja a táblázatot. Nem tartom szerencsésnek a meccspontos számítást, mert nem tükrözi reálisan az erőviszonyokat.

- Az elmúlt négy nagy világversenyen, a két olimpia és a két Eb közül csak 2007-ben érvényesült a papírforma.
- Aligha törvényszerű, hogy mindig az oroszoknak kell nyerniük. Az örmények két sakkolimpián is győztek, Eb-n is harmadikok voltak, három érmük van, az oroszoknak csak egy.

- Válogatottunk legbiztosabb pontja vagy. A 2003-as Eb-t leszámítva valamennyi világversenyen a csapat rendelkezésére álltál.
- Számomra fontos a válogatottban való szereplés, a bajnokságokon való részvétel. Nem voltunk teljesen elégedettek a bajnokság idején a kondíciókkal. A szövetség nehéz anyagi helyzete mellett azért a hozzáállással is baj volt. Jövőre a sakkolimpián biztosan játszik Lékó Peti, így Polgár Juditra is számíthatunk. Én vagyok, Berkes Fecó sokat fejlődött, ez a négyes nagyon jó, az ötös táblát kell megoldani, ütőképes játékos kell.

Anand vs Almási a 2006-os torinói sakkolimpián

- Az éltáblán nagy ellenfelek várnak rád. Ehhez persze az is kell, hogy a csapatnak is jól menjen a játék, és összekerülhessetek a legjobbakkal. A korábbi viadalokon nem igazán jött jól ki a lépés.
- Én is láttam a neveket. A rajtlistán előttünk levő csapatok éltáblásainak kivétel nélkül nagyobb az Élő-pontszáma. A csapatunk eredményein múlik, hogy kikkel tudunk összekerülni. Bízom magamban, jó formában vagyok, remélem, hogy plusz Élő-ponttal fogom az Eb-t zárni.

- Sokan emlékeznek arra, hogy 2006-ban, a Wijk aan Zee-i nagymesterversenyen a norvég Magnus Carlsennel és az orosz Alekszandr Motiljevvel nagy csatát vívtál az első helyért, végül a bolgár Cseparinov megfosztott a szuperversenyen való részvétel lehetőségétől. Hogyan értékeled Magnus fantasztikus felfutását és nankingi tornagyőzelmét?
- Én már akkor is több interjúban mondtam, hogy ez a gyerek nagyon jól játszik, biztosra vettem, hogy világbajnok lesz belőle. Még nem lett az, de nem sok választja el annak elhódításától. A világbajnok-jelölti párosmeccseken szerintem sikerrel túljut, és ő lesz a legközelebbi világbajnoki kihívó. Nankingi eredményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, 10 játszmából 8 pont, egy ilyen mezőnyben, fantasztikus. Egyidőben zajlott a kínai torna az én paksi versenyemmel, ahol én is repülőrajtot vettem. Tudtán kívül versenyeztem vele, hogy ki csinál majd több pontot. Sajnos Pakson az én második köröm gyengébbre sikeredett, rámvert egy pontot, de a saját mezőnyére kettő és felet. Mintha egy rajtengedélyes csoportba került volna, és elkezdte "mészárolni" az embereket. Ez a partikon is meglátszott. Egyik-másik játszmában szerencséje is volt, de látszott játékán, hogy Kaszparov lett a szekundánsa. Pszichikailag, játékában is érezhető volt a hatása, nagyon összejött neki minden.

- Már te is említetted a paksi versenyedet. Az első kör remekül sikerült, a második félidőben már csak a tornagyőzelemre vigyáztál?
- Ezt cáfolnom kell, szerencsétlenül alakultak a partik. Úgy indultam neki, hogy legalább két pluszt még szerettem volna csinálni, három fehér partim is volt. A nyitások azonban nem jól alakultak, egyszerűen nem tudtam mit csinálni, inkább lépésismétléssel remiztem. Kis szerencsével nyertem egy játszmát, de a többiben nem volt reális esélyem. Jó lett volna még egy fél ponttal többet gyűjteni.

- Sikerült átlépned a bűvös 2700 Élő-pontos határt. Az Eb-n is lehetőséged lesz, hogy javítsál a pontszámodon. Milyen versenyek várnak rád jövőre?
- Csak egyetlen biztos versenyem van, a Reggio Emiliai, 16-os kategóriájú évzáró-évnyitó viadal. Nagyon erős lesz a mezőny, annak ellenére, hogy a kondíciók ott sem a legjobbak, de a gazdasági válság a sakkversenyekre is rányomja bélyegét. Utána még semmi sem biztos. Márciusban talán az egyéni Eb, de ezért különösebben soha nem rajongtam. Számomra visszataszító, ha 2700 fölött leszek, akkor is viselnem kelljen a versenyzés költségeit. Ez nálam elvi dolog. Nagy a konkurencia, rosszul is elsülhet a szereplés. Idén nem indultam az Eb-n, így a Világkupára nem juthattam ki, majd két év múlva.

- Térjünk vissza a bajnoki lebonyolításra. Te mit preferálnál, hogyan lehetne a résztvevőket harcosabb játékra ösztönözni? A győzelemért te 2,5 pontot javasoltál és 1 pont a remiért, vagy a lépésszámot határoznád meg?
- Én az idei bajnokság előtt is a 2,5 pontot támogattam, de a verseny előtt megváltozott a kiírás, a résztvevők egy része megkontrázta. Ha sakkot akarnak, akkor legyen sakk, a győzelmet díjazzuk. Ha valaki csak remizni akar, tegye meg, akár kilencszer, kap érte 9 pontot. Kevéssé látom értelmét a lépésszám korlátozásának, mert ha valaki remizni akar, akkor úgyis megteszi, lépésismétléssel. Így a küzdő játékoson csattan az ostor, aki kockáztat a nyerésért, s elrontja. Három pontot soknak érezném, a 2,5 pont ösztökélné a játékosokat, hogy merjenek nyerésre játszani. A szövetségben kellene egy olyan szakmai stáb, amely meghozná ezekben a kérdésekben a döntést. A profi sakkozást illető kérdésekben fokozottan hallgatni kellene az éljátékosok véleményére.