Kapuskínok gyötrik Capellót és Angliát

Az angol válogatott Fabio Capello irányításával magabiztosan jutott ki a világbajnokságra, Wayne Rooneyékat a jövő évi torna egyik esélyeseként tartják számon. Az olasz mesternek majd mindegyik poszton klasszis játékosok állnak a rendelkezésére, ám akad egy pozíció, ahol komoly problémái akadhatnak: világklasszis kapussal nem büszkélkedik Anglia.

Az angol válogatott szurkolói egyáltalán nem lehetnek nyugodtak, ha szóba kerül, hogy ki kapja majd az egyes számú mezt a világbajnokságon. A selejtezők nagy részében a 39 esztendős David James szerepelt, azonban a brazilok ellen Fabio Capello meg sem hívta a keretbe. Nem mintha elégedetlen lett volna a teljesítményével, ám James már hetek óta nem teljesen fitten véd a Portsmouth-ban, olyannyira, hogy minden egyes mérkőzés után két napig edzeni sem tud. Capello pedig kijelentette: a világbajnokságra csak olyan játékosokat visz magával, akik tökéletes állapotban vannak. A vébén feszített lesz a tempó, így maximálisan érthető a szakember hozzáállása, a gond csak az, hogy a szövetségi kapitánynak nincs túl sok választási lehetősége.

A legutóbbi, a brazilok elleni barátságos mérkőzésen a Manchester United játékosa, Ben Foster védte az angolok hálóját, és bár nem nyújtott rossz teljesítményt, a klubjában nem kezdő - és amikor véd, akkor is meglehetősen sok hibával. Rajta kívül Capello még két kapusnak adott játéklehetőséget, akik közül Robert Green (West Ham United) lehet James első számú vetélytársa. A londoni hálóőr viszont az utolsó előtti, Ukrajna elleni vb-selejtezőn piros lapot kapott (ezzel ő lett az angol labdarúgás történetének első kiállított kapusa), és bár csak egy mérkőzésről tiltották el, vagyis a vébén már játszhat, de nem győzte meg a drukkereket arról, hogy lehet rá számítani. Ugyanez igaz a Capello által kipróbált többi kapusra is: amióta az olasz mester irányítja a válogatottat, Jamesen és Greenen kívül kipróbálta még Joe Hartot és Scott Carsont is.

Utóbbi jelenleg a másodosztályú West Bromwich Albiont erősíti, és ez is jól mutatja, hogy a Premier League nem bővelkedik jó angol kapusokban. A legutóbbi fordulóban a 20 élvonalbeli gárdából mindössze hatban védett angol kapus: a Portsmouth-ban James, a West Hamben Green, a Birmingham Cityben Hart, rajtuk kívül még a Hull Cityben Matt Duke, a Blackburn Roversben Paul Robinson, a Wigan Athleticben pedig Chris Kirkland. Közülük Duke nem állandó kezdő, ő csak a walesi Boaz Myhill sérülése miatt kapott lehetőséget, a többiek viszont már mind voltak válogatottak! Kis túlzással kijelenthető: ha egy angol rendszeresen véd a Premier League-ben, akkor szinte biztosan kipróbálják a válogatottban is.

Mindenesetre aligha véletlen, hogy az élcsapatok közül egyik sem alkalmaz angol kapust. A Chelsea-ben a cseh Petr Cech, a Manchester Unitedben a holland Edwin van der Sar, a Liverpoolban a spanyol José Reina, az Arsenalban pedig a szintén spanyol Manuel Almunia az első számú a poszton, ráadásul csak Van der Sarnak van angol tartalékja közülük. De ugyanez a helyzet a Manchester Citynél vagy a Tottenham Hotspurnél is: a manchesteriek például hiába tudták soraikban az egyik legnagyobb angol kapustehetségnek tartott Hartot, januárban megvették az ír Shay Givent, így Hart nem tehetett mást, mint hogy kölcsönbe a Birminghambe igazolt. A sztárklubok ugyanis a nagy eredménykényszerben nem engedhetik meg, hogy bizalmat szavazzanak egy fiatalabb, tehetséges kapusnak, ugyanis egyetlen hiba is sorsdöntő lehet. Az egykori válogatott, Nigel Martyn szerint ez érthető is: "Együtt érzek Harttal. Remekül fejlődött, egyre többet védett, megszerezhette volna a kellő tapasztalatot, aztán egyszer csak a Manchester Citynél nem számított a pénz, így vettek egy olyan kapust, aki már most a topon van, és nem követ el olyan hibákat, mint amilyet Hart mondjuk a rutintalansága miatt" - jellemezte a helyzetet a Bradford City kapusedzőjeként dolgozó Martyn.

Pedig a hetvenes években az angol szövetségi kapitányoknak éppen a bőség zavara okozott gondot: két világklasszis kapusa is volt a válogatottnak, és szinte lehetetlen volt eldönteni, hogy ki a jobb. Így történhetett, hogy egy időben Ray Clemence és Peter Shilton szinte felváltva őrizték az angol kaput: előbbi 1972 és 1984 között 61 alkalommal húzta fel a címeres mezt. Shilton már 1970-ben debütált, és 1990-es visszavonulásáig 125-ször szerepelt a válogatottban. Ha Shiltonnak nincs riválisa, akkor több mint 180-szoros válogatottként vonulhatott volna vissza.

www.global-soccer.eu