Vágólapra másolva!
Az Arsenal edzője, Arsene Wenger csak ritkán ad ki nagy pénzt játékosvásárlásra, de Andrej Arsavin megszerzéséért több mint 16 millió eurót sem sajnált. Az orosz támadó hamar közönségkedvenc lett az Ágyúsoknál, és a jelek szerint remekül illeszkedett be a csapatba, még ha az angol életmód nem is mindenben tetszik neki. A Liverpool ellen vasárnap győztes gólt szerző játékos sakktudását is igyekszik kamatoztatni a futballpályán, kedvenc csapata pedig nem az Arsenal, hanem az FC Barcelona.

- Nagyon gyakran mosolyog a pályán. Ennek mi az oka?
- Egy olyan csapatban futballozom, amelyben kiélhetem a kreativitásomat, és lehetőségem van sokat cselezni, természetes, hogy mosolygok. Az Arsenal csodaszép futballt játszik. Ha egy olyan együttesben szerepelnék, amely csak előreívelgeti a labdákat, akkor valószínűleg sohasem mosolyognék.

- És mit gondol, ez a típusú játék elég lehet ahhoz, hogy trófeákat nyerjenek?
- Az biztos, hogy keményebbeknek kell lennünk. A Manchester United azzal győzött le bennünket, hogy a játékosai nem ismertek elveszett labdát, és végig küzdöttek. Nekünk is bíznunk kell egymásban. A pályán nagyon barátságosak vagyunk, de még erősebbeknek kell lennünk, hinnünk kell saját magunkban. Mint tettük azt a Liverpool ellen.

- Kevés játékos mutatja ki az érzelmeit a pályán.
- Néha mosolygok játék közben, máskor pedig mérges vagyok. Minden attól függ, hogy milyen az összhang a csapattársaimmal. Nekem érzelmekre van szükségem a játékhoz: ez tesz sikeréhessé, és minden meccsen meg kell mutatnom, hogy erős vagyok.

- Mi a különbség az orosz és az angol bajnokság között?
- Itt sokkal nagyobb a hangsúly az erőnléten. A Birmingham City vagy a Blackburn Rovers nagyon egyszerű futballt játszik: előreíveli a labdát, mjad megküzd érte. Ha jó a védelmed, ez nem jelent problémát: egyszerűen megszerezzük a labdát, és onnantól kezdve már a mi akaratunk érvényesülhet.

Forrás: AFP

- A technikai tudása tanulás eredménye?
- Semmilyen akadémián nem tanultam a cselezést, ösztönről van szó, úgy is fogalmazhatnék, hogy Isten ajándéka. Az edzéseken persze igyekszem gyakorolni, de azért nem viszem túlzásba. Az igazság az, hogy egy kicsit lusta vagyok, nem szeretek tréningezni. Az viszont igaz, hogy még hétéves koromban megtanultam sakkozni, és ez hozzásegített a logikus gondolkodáshoz. Jól tudom olvasni a játékot, szinte látom magam előtt azt a pontot, ahol állnom kell, amikor a labda érkezik.

- Volt kedvenc csapata gyermekkorában?
- Tízéves voltam, amikor az FC Barcelona megnyerte a BEK-et Ronald Koeman szabadrúgásgóljával. Akkor kedveltem meg a klubot, és a Barcában az tetszik a legjobban, hogy teljesen mindegy, ki az edző, vagy kik vannak a csapatban, a katalánok mindig támadófutballt játszanak. Volt olyan időszak, amikor nem ment a csapatnak a foci, esetleg még súlyos vereségeket is szenvedett, de nekem az is tetszett, mert akkor is támadni próbált. Ha valaki szereti a futballt, akkor a Barcelonát is kedveli. Példaképem nem volt, bár Romário vagy Hriszto Sztoicskov játéka nagyon tetszett. A mostani Barca pedig kiváló példa arra, hogy a szép játékkal is lehet sikereket elérni.

- Akkor nagy álma, hogy a Barcelona játékosa lehessen?
- Nehéz kérdés. Még csak alig egy éve vagyok az Arsenalnál, és ezzel a csapattal még nem nyertem semmit. A játék itt is nagyon jó, szinte tökéletes, de az angliai életstílust nagyon nehéz megszoknom. Nehéz volt a családom számára megszerezni a vízumot - Oroszországban, főleg a Zenitnél nem voltak ilyen problémáim, a játékosok kivételezett helyzetben voltak. Tetszik, hogy Angliában nincsenek ilyen előjogok, mindenki egyforma, nem számít, hogy valaki mondjuk buszsofőr vagy profi futballista - ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire.

Forrás: www.telegraph.co.uk
www.global-soccer.eu