Edzőfejedelmek játszótere lesz a Bernabéu a BL-döntőben

A madridi Bajnokok Ligája-döntő a sorozat első olyan fináléja lesz, ahol az igazi főszerepet nem a csapatok, hanem az edzők alakítják. José Mourinho és Louis van Gaal szakmai hitvallása tökéletesen látszik együttesük játékán, mindketten szigorú kontroll alatt tartják a futballistáikat, de míg Van Gaal szórakoztató játékot próbál kisajtolni a vasfegyelemből, Mourinhónak kizárólag a győzelem számít.

A szombati BL-döntő két olyan szakember összecsapása lesz, akik személyesen is jól ismerik egymást, hiszen egy évtizeddel ezelőtt együtt dolgoztak. Louis Van Gaal elismert, ünnepelt edzőként szerződött az FC Barcelonához 1997-ben, miután korábban az Ajax Amszterdammal már minden lehetséges trófeát begyűjtött. Az idő tájt már a katalánok szakmai stábjában dolgozott a fiatal portugál José Mourinho, aki tolmácsként kezdte a klubnál, de Bobby Robson mellett már asszisztens volt, feladatai közé tartozott az ellenfél feltérképezése, az edzéstervek összeállítása.

"Elküldtem ellenfélnézőbe, ahonnan olyan összeállítással tért vissza, amilyennel korábban sohasem találkoztam" - méltatta a tavaly elhunyt brit ikon Mourinho felkészültségét.

Van Gaal is bízott a portugálban, hiszen fiatal munkatársa még több felelősséget kapott, és nemegyszer előfordult, hogy ő tartotta az edzéseket, olyan futballistákkal együtt dolgozva, mint Rivaldo, Patrick Kluivert vagy Luis Figo.

Az így megszerzett tapasztalat Mourinho számára döntő volt abban, hogy tovább építse karrierjét, így amikor Van Gaal távozott Barcelonából, ő is elhagyta a klubot, hogy kipróbálhassa magát vezetőedzőként. Hamarosan a Benfica szakvezetője lett, és pályafutása megindult felfelé.

Van Gaalnak az idény közben kellett improvizálnia

A madridi döntőben tehát mester és tanítványa találkozik egymással, és bár futballfilozófiájuk sokban hasonlatos, a különbségek még fontosabbak. Mindezt Van Gaal így fogalmazta meg egy Mourinhóról szóló könyvben pár évvel ezelőtt. "Ő sokkal jobban hisz a védekezésben, mint a támadásban. Én azt gondolom, hogy szórakoztatnunk kell a közönséget, számára viszont a győzelem a legfontosabb. Ez a legnagyobb differencia köztünk."

Az idény során a holland edzőnek sok nehézséggel kellett megküzdenie, aminek részben az volt az oka, hogy csak a nyáron került a Bayernhez, nem teljesen ő állította össze a keretet. Több igazolást már az ő szerződetése előtt végrehajtottak, így például Alexander Baumjohann, Mario Gomez vagy Anatolij Tyimoscsuk az ő jóváhagyása nélkül érkezett a csapathoz - aligha véletlen, hogy az idény végére mindannyian cserék lettek.

Pedig Van Gaal igyekezett a meglévő kerethez igazítani a taktikát: a felkészülési időszak nagy részében, illetve az idény első mérkőzésein a 4-4-2-es szisztémával próbálkozott, mégpedig azzal a verzióval, amelyben a középpályások rombusz alakzatban szerepelnek, ám a rombusz csúcsára sehogyan sem találta a megfelelő játékost. Megfordult a poszton a nyáron igazolt Baumjohann, az argentin José Ernesto Sosa és a fiatal, Van Gaal által a tartalékcsapatból felhívott Thomas Müller is - de az első három fordulóban a Bayern mindössze két pontot gyűjtött. Van Gaal így kiharcolta, hogy 24 millió euróért megvegyék Arjen Robbent a Real Madridtól az átigazolási időszak utolsó napjaiban.

Robben klasszikus szélső, és mivel a sokáig sérült Franck Ribéry is felépült, így Van Gaal végre elővehette a kedvenc 4-3-3-as felállását , ami szokás szerint be is jött neki. Ezzel a formációval egymás után nyerte a mérkőzéseket a csapat, ráadásul kifejezetten látványos játékkal. Van Gaal pechjére azonban előbb Ribéry, majd Robben is megsérült, így kénytelen volt visszatérni a 4-4-2-höz, ám ezúttal változtatott rajta: a középpályások nem rombuszban, hanem egy vonalban helyezkedtek el, és a korábban általában támadó szerepkörben bevetett Bastian Schweinsteiger behúzódott a védelem elé.

Schweinsteiger később is ezt a feladatot kapta, amikor Robben és Ribéry felépülésével a csapat 4-2-3-1-es szisztémában játszott. Ez utóbbi volt Van Gaal talán legnagyobb húzása az idényben, hiszen Schweinsteiger valósággal kivirágzott ebben a pozícióban.

A holland másik döntő lépéseként a fiatalok bevetését lehet értékelni: a tartalékok közül felhívott Holger Badstuber és Müller alapember lett. A duplázáshoz és a BL-döntőhöz persze kellett Robben zsenialitása is, azonban a holland szélső a Bundesligában mindössze 18-szor volt kezdő, míg Ribéry csupán tíz alkalommal. Utóbbi Madridban sem játszhat eltiltása miatt, de a fentiek tükrében ez nem is olyan nagy érvágás a csapat számára.

Fegyelmezetten védekező csatárok Milánóban

A legfontosabb közös vonás Van Gaalban és Mourinhóban alighanem a fegyelem és a csapatjáték kihangsúlyozása. Mindketten óriási jelentőséget tulajdonítanak a labdarúgók viselkedésének a pályán és azon kívül is, a játékosoknak maximálisan tisztában kell lenniük azzal, hogy mi a feladatuk.

"Az edző a csapat központi figurája, a taktikai felkészülés pedig létfontosságú. Mindenkinek tudnia kell, miként helyezkedjen, és segítenie kell a csapattársát. Az abszolút fegyelmezettség az alapja a kreativitásnak és a rugalmasságnak" - állítja Van Gaal, és ezzel egykori tanítványa is teljesen egyetért.

Mourinhónak annyival könnyebb volt a dolga az Internél, hogy a klubvezetés az ő elképzelései szerint alakította ki a keretet. A milánóiaknál a támadójáték szervezése az elmúlt években elsősorban Zlatan Ibrahimovicra épült, aki a csatársorból rendre visszalépett a labdákért, így viszont túlságosan is egyetlen embertől függött az eredményesség. Arról nem is beszélve, hogy a svéd sohasem a fegyelmezettségéről volt híres.

A portugál így nyugodt szívvel megvált tőle, és leigazolta Diego Militót és Samuel Eto'ót - két olyan támadót, akiknek szükségük van a megfelelő kiszolgálásra. Kellett tehát egy karmester is, ennek megfelelően érkezett Wesley Sneijder az átigazolási időszak hajrájában, akit Mourinho egy nappal később már be is vetett a Milan elleni derbin - a holland pedig pazar teljesítményt nyújtott.

Goran Pandev januári megszerzésével pedig újabb taktikai variáció nyílt meg Mourinho előtt, aki tavasszal többször is kifejezetten támadó felfogású kezdő tizenegyet küldött a pályára, három csatárral, és mögöttük Sneijderrel. Ehhez persze kellett az is, hogy mind Eto'o, mind Milito rendkívül fegyelmezetten betartsa a taktikai utasításokat, és rendszeresen visszazárjon védekezni. Különösen Eto'o esetében feltűnő, hogy centerből sokat futó szélső támadó lett.

A Chelsea elleni idegenbeli győzelem a BL nyolcaddöntőjének visszavágóján bizonyította, hogy Mourinho együttese nem csak a védekezéshez ért, a Barcelona ellen pedig az látszott, hogy ha kell, akkor képes tíz emberrel bekkelni, szinte tökéletesen.

www.global-soccer.eu