Ki végzi el a piszkos munkát a brazil válogatottban?

Az elmúlt két focivébén négy közé sem jutott a brazil válogatott, 2014-ben azonban nem engedhet meg magának hasonló szereplést, a tornát ugyanis Brazíliában rendezik. Az új szövetségi kapitánynak, Mano Menezesnek többnyire tétmérkőzések nélkül kell csapatot építenie, méghozzá szinte ellentétes szempontokat szem előtt tartva.

Mano Menezes alighanem az egyik legnehezebb feladatot kapta meg, ami csak létezik a világ labdarúgásában. A válogatottól mindig, mindenhol a győzelem az elvárás, ráadásul a 2014-es világbajnokság Brazíliában lesz, mégpedig két eredménytelen vb-szereplés után. Rendezőként nem kell selejtezőt játszani a torna előtt, ezért a csapatnak alig lesz tétmérkőzése: jövőre Copa Américán lesz lehetőség az éles tesztelésre, 2013-ban pedig a vébé főpróbájaként Brazília lesz a házigazdája a Konföderációs Kupának.

Szervezettség és jogo bonito

A brazil közvélemény ezen felül nem csak sikereket vár az új kapitánytól, hanem azt is, hogy szakít elődje futballfilozófiájával. Az általános vélekedés szerint Dunga túlságosan is defenzív módon állította össze csapatát, és nem adott lehetőséget a hazai bajnokságban szereplő, Brazíliában máris világklasszisnak tartott fiataloknak.

A szövetség nem véletlenül keresett a válogatott élére olyan szakembert, aki otthon dolgozik, igaz, első számú jelöltjük nem Menezes volt, hanem az a Muricy Ramalho, akit a Flamengo nem engedett el az élő szerződéséből. A CBF ezt követően vette fel a kapcsolatot Menezessel, aki egy másik riói egyesületnél, a Fluminensénél dolgozott, korábban pedig irányította a Gremiót és a Corinthianst is. Mind a két tradicionális egyesületet ő vezette vissza az élvonalba, a Gremióval eljutott a Libertadores-kupa döntőjéig is. Az edző több ifjú tehetséget is beépített a csapatba: nála mutatkozott be a felnőttek között a jelenleg a Manchester Unitedben légióskodó Anderson, vagy a Liverpool futballistája, Lucas Leiva is.

Ugyanakkor szó sincsen arról, hogy Menezes mellőzni szeretné azokat az erényeket, amelyek Dunga csapatát jellemezték. Rögtön az első nyilatkozatában elmondta, hogy a szervezettség számára is nagyon fontos: "Dunga csapata taktikailag nagyon fegyelmezett volt, és ez mindenképpen pozitívum. Számomra is fontos, hogy a válogatott jól szervezett legyen. A győzelmet sokféleképpen lehet elérni, nekem azt a taktikát kell kiválasztanom, amelyik a legnagyobb esélyt adja a nyerésre. A legjobb az lenne, ha ez szép játékkal sikerülne, megpróbálunk ehhez minél közelebb kerülni."

A nagy átalakítás

A brazilok augusztus 11-én az Egyesült Államokkal játszanak barátságos mérkőzést, erre a találkozóra Menezes a világbajnokságon szerepeltek közül csak négy játékost hívott meg (Daniel Alves, Thiago Silva, Ramires és Robinho), a keretben viszont van tizenegy újonc, tucatnyian a hazai bajnokságban szerepelnek. A közvélemény legnagyobb megelégedésére meghívót kapott a Santos több ifjú titánja, így Paulo Henrique Ganso és Neymar - Brazíliában tőlük várják a legtöbbet. Azok a szurkolók azonban, akik azt gondolják, hogy Menezes kevesebb figyelmet fordít a védekezésre a középpályán, valószínűleg csalódni fognak, hiszen a szakvezető maga is a 4-2-3-1-es játékrendszer híve, klubjainál is rendszerint ezt alkalmazta. Ám Dungával ellentétben a két védekező középpályástól nem csak annyit vár, hogy romboljanak.

Felipe Melóra új feladatok várnak, ha tagja marad a csapatnak

A világbajnokságon is jól látható volt az a brazil labdarúgásban rendkívül elterjedt felfogás, amely a középpályát mintegy kettétöri: az előrébb futballozóknak (Robinho és Kaká) gyakorlatilag semmilyen védekező, míg a mélyebben szereplőknek (Felipe Melo és Gilberto Silva) semmilyen támadó feladatuk nem volt. A felfutó szélsőhátvédeken kívül a támadásokban semmi tudatosság nem volt, hanem a támadók kreativitására, rögtönzésére épült. Ha Kaká, Robinho vagy Luís Fabiano képes volt ezt megoldani pár villámgyors kényszerítővel vagy egy zseniális passzal, akkor nem volt gond, ellenkező esetben viszont a brazilok tanácstalanok voltak, legfeljebb a pontrúgásokban bízhattak. Az ösztönös zsenik megmozdulásai, az úgynevezett maladragem jelentős szerepet játszik a brazil futballban, a már említett Neymar is ezt képviseli.

Menezes természetesen ezt sem zárja ki, ám nála a modern futball követelményeinek megfelelően a védekező középpályásoknak is ki kell venniük a részüket a támadásokból, és a támadóknak is védekezniük kell. Utóbbihoz szükséges a taktikai fegyelem, előbbi hatékonyságában pedig nagyon sok múlhat a Sao Paulo középpályásán, Hernanesen, aki a brazil szakértők szerint ideális megoldás lehet erre a posztra az Internacional játékosával, Sandróval közösen (utóbbi az új szezont már a Tottenham Hotspurben kezdi). Az új kapitány tehát úgy szeretné modernizálni a selecaót, hogy megőrzi a brazil futball hagyományos erényeit, ehhez azonban valakinek el kell végeznie a piszkos munkát.

www.global-soccer.eu