"Imádom a fű illatát" - interjú Arsene Wengerrel

Az Arsenal immár öt éve nem nyert semmilyen trófeát, aminek okát sokan Arsene Wenger futballfilozófiájában látják. A francia edző évről évre új fiatalokat épít be, ám a szakember szerint a mostani gárda végre megérett a nyeretlenségi sorozat megszakítására. Wenger nyíltan beszélt a játékosokra nehezedő nyomásról és a Premier League jövőjéről is az Observernek.

- A nyár nagy része a Fabregas-ügyról szólt. Ön hogyan élte meg, hogy csapatkapitányát a sajtó már a Barcelona mezében látta?
- Azt kell mondanom, hogy Fabregas végig rendkívül tiszteletteljesen viselkedett a klubbal. Sohasem mutatta, hogy nem szereti az Arsenalt, és bár érezhetően kétségei voltak, végül sikerült megtartani őt. Azt viszont csak kevesen veszik figyelembe, hogy azért tudunk nemet mondani bármelyik egyesületnek, mert az anyagi helyzetünk jó. Ha háromszáz millió fontos tartozásunk lenne, akkor nem tudnánk megtartani a legjobbjainkat. Azt kell megértenie mindenkinek, hogy a Fabregas-ügyben a klub megfelelő irányítása miatt lehettünk ilyen erősek és eltökéltek.

- Az ön szerződése még egy évig érvényes. Mik a tervei a jövőre?
- Úgy érzem, hogy ha meghosszabbítom most a szerződésemet, akkor az edzői pályafutásomat az Arsenalnál fogom befejezni. Ha váltani akarok - és az elmúlt időszakban több ajánlatom is volt -, akkor azt most kell megtennem. Ezt a döntést még meg kell hoznom, de alapvetően nem vágyom arra, hogy máshol dolgozzak.

- Olyan sokáig marad, mint Sir Alex Ferguson a Manchester Unitednél?
- Fergusonnak az a szerencséje, hogy fantasztikus egészségi állapotban van. Abban biztos vagyok, hogy a lelkesedésem nekem sem csökken majd, de abban már nem, hogy fizikálisan is olyan jól fogom bírni, mint Sir Alex. Könnyen lehet, hogy 65 évesen már nem leszek olyan jó fizikai állapotban.

- Ferguson sokkal kevésbé veszi ki a részét a napi munkából, az edzésekből, mint ön.
- Azért dolgozom a futballban, mert imádom minden reggel érezni a fű illatát, és olyankor úgy érzem, hogy még mindig az a kisfiú vagyok, aki imád focizni. Azt hiszem, ha csak az íróasztal mögött ülnék, nem érezném jól magam. Szeretem látni, ahogyan egy játékos fejlődik, vagy összeállítani egy olyan edzéstervet, amely után érzem, hogy a csapatjátékunk egyre jobb. Azt hiszem, ha ezeket már nem érzem, akkor kell befejeznem.

- És mi a helyzet a trófeákkal?
- Az emberek makacsnak tartanak, mert az elmúlt öt évben nem tudtunk bajnokságot nyerni. Ha viszont sikerült volna megszerezni valamilyen kupát, akkor ugyanolyan rugalmasnak és nyitottnak tartanának, mint korábban. Én csak úgy hívom ezt a jelenséget, hogy Rooney-faktor: mindenki kritizálta, amikor a nyáron a bulvárlapok címlapjára került, mert cigivel a kezében fotózták le éjszaka egy bár előtt. De mi lett volna, ha ugyanígy viselkedik, ám azt követően, hogy Anglia megnyerte a vébét? Akkor ugyanez a viselkedés pozitív kicsengésű lenne, arról írnának, hogy micsoda srác, élvezi az életet. Vagyis nem a viselkedése alapján ítélnek, hanem előbb megnézik az eredményeket, és annak megfelelően beszélnek róla. Rooney ma semmit sem tud tenni a nyilvánosság előtt, és ez nem normális. Vele kapcsolatban csak az a fontos, hogy a pályán megfelelően viselkedjen, és százszázalékos teljesítményt nyújtson. Ha a Manchester United a West Bromwich Albion ellen játszik, akkor mindent megtesz a győzelemért. A futballisták nem szerzetesek: természetesen megfelelően kell viselkedniük, de meg kell érteni, hogy minden korábbinál nagyobb nyomás alatt élnek.

- Mit gondol, az új idényben az Arsenal nyerhet valamit?
- Át kell lépnünk az utolsó akadályt, ami az önbizalommal, tapasztalattal és az érettséggel kapcsolatos. Azt hiszem, ez sikerülhet, mert a csapat fejlődik, és más lesz a hozzáállása, mint egy évvel korábban. A srácok úgy fognak nekimenni a fontos meccseknek, hogy meg akarják mutatni, mire is képesek. Úgy vélem, a játékosok huszonhárom éves korukra válnak igazán éretté. Ebben a korban képesek arra, hogy a Stoke vagy a Bolton otthonában is maximumot nyújtsanak. Egy tizenkilenc évesről is lehet tudni, hogy nagy játékos lehet belőle, de ebben a korban még nincsen készen. A játékosaim most már huszonhárom-huszonöt évesek, és megvan a kellő tapasztalatuk, közel ötven BL-mérkőzés van a hátuk mögött.

- Sokszor merül fel az Arsenal játékosaival kapcsolatban, hogy nem elég kemények, túlságosan törékenyek.
- Nem hiszem, hogy ez idén probléma lenne. Fabregas huszonhárom évesen ötvennégyszeres válogatott, világ- és Európa-bajnok. Az egyik legrendesebb ember, akivel valaha is találkoztam, Gilberto Silva volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a pályán szükség esetén állatként viselkedjen.

Wenger és egyik legjobb tanítványa, Theo Walcott

- Ez befolyással van a klub népszerűségére?
- A világbajnokság ideje alatt sokat utaztam, és magam is meglepődtem azon, hogy világszerte milyen sokan kedvelik az Arsenalt. Természetesen nagyon fontos a számomra, hogy trófeákat nyerjünk, de azt láttam, hogy a játékstílusunk, a futballfilozófiánk rengeteg szurkolót szerez. Az a tény, hogy nem költünk ész nélkül játékosokra, mindenhol tiszteletet kelt, főleg külföldön. Angliában természetesen más a helyzet, egy Tottenham- vagy egy Manchester United-drukker számára csak az a fontos, hogy legyőzzenek minket, előrébb végezzenek nálunk. De azok számára, akik elsősorban a futballt szeretik, nem csak az számít. A vébén azt is érzékeltem, hogy a Premier League milyen népszerű külföldön, ezt Angliában sokan nem is sejtik.

- A válogatott viszont nem szerepelt jól Dél-Afrikában.
- Úgy vélem, hogy a világfutball jelenleg hatalmas változáson megy keresztül, és Anglia döntés előtt áll. A Premier League azért van, hogy az angol válogatott erős legyen, vagy pedig azért, hogy a világ legerősebb bajnokságát jelentse? Jelenleg megpróbálják kombinálni a kettőt, de két szék közül könnyen a földre eshetnek. Választani kell. Vagy azt mondják: rendben, meg akarjuk védeni az angol válogatottat, elküldjük a légiósokat, de akkor nem a miénk lesz a legerősebb bajnokság. Vagy pedig kijelentik, hogy a cél a legerősebb bajnokság létrehozása - erre is megvan a lehetőség, mert a világ leggazdagabb emberei megvehetik a klubokat. Ezért hiszem azt, hogy az Arsenal látásmódjának, futballfilozófiájának fontos szerepe lehet. A fiatal futballisták kinevelése szempontjából létfontosságú, hogy a mi módszerünk is életképes maradjon.

Forrás: The Observer
www.global-soccer.eu