Egy nap után megkapta Damu Roland szerepét Szikszai Rémusz - interjú

A Tv2 Jóban Rosszban című napi sorozatában Szikszai Rémusz váltja a feketelistára tett Damu Rolandot, január közepétől ő alakítja Várnagy Elődöt. A Duna Tv Kikötő című műsorából és reklámfilmekből is ismerős színészt első forgatási napja után kerestük meg: új kollégái jól fogadták, a történetről viszont anyósa világosította fel, nagymamája szerint pedig még a karakter is megjavulhat, ha ő játssza.

Hogy telt az első forgatási nap? Hogyan fogadták a kollégák?

- Nagyon-nagyon jól fogadtak, mindenki hihetetlenül kedves volt, és odafigyelt rám, egyből lejött, hogy ez olyan hely, ahol a melóra van kihegyezve a történet. Engem ugyan nem nagyon kellett pátyolgatni, de azért mindenki segíteni akart - és ez ugyanúgy vonatkozik a sminkesre vagy a rendezőre, mint a színész kollégákra.

Van olyan, akit személyesen is ismert korábban?

- Persze, Gazdag Tibivel (Pongrácz Péter alakítója - a szerk.) játszottam is tizenöt évvel ezelőtt a Szentivánéji álom-ban: ő már benne volt a darabban, én később kerültem bele, de volt egy olyan időszak, amikor együtt dolgoztunk. Mihályfi Balázzsal (Fehér Konrád alakítója - a szerk.) párhuzamos osztályba jártunk - különböző főiskolákon ugyan, de attól még jól ismerjük egymást. Marton Robit (Kardos Zoltán alakítója - a szerk.) a Nemzetiből ismerem, de rajtuk kívül is viszonylag sok színész van a sorozatban.

Damu Rolandról, illetve mostani ügyéről mit gondol?

- Egyrészt nem olvasok semmiféle bulvárt - csak a címlapokat látom, amikor bemegyek a boltba -, úgyhogy nem is tudom pontosan, mi történt vele. Másrészt pont tőlem, aki átvettem a szerepét, nem lenne túl elegáns, ha bármit is nyilatkoznék az ügyről.

Hogyan kapta meg egyébként a szerepet?

- Meghívásos casting volt, másnap pedig már szóltak is, hogy enyém a szerep, mehetek be megbeszélni a részleteket. Nem hiszem, hogy elsőre rám gondoltak, hasonló helyzetben én is megnéznék több embert, valamihez képest válogatnék.

A sztorival képben volt? Nézte korábban a sorozatot?

- Nem nagyon, mert amikor megy a tévében, én abban az időben játszom a színházban - de amúgy sem vagyok tévés alkat, inkább beteszek egy DVD-t. Az anyósomról viszont az új szerepem kapcsán derült ki, hogy lelkesen követi a történetet: amikor ez először felmerült családi körben, egyből elkezdte nekem mesélni, hogyan is vannak a sorozatban a viszonyok.

A készítők részéről van valami elvárás, hogy Damu Rolandhoz képest miként fogja meg a figurát?

- Ilyen szempontból nem fogalmaztak meg semmilyen elvárást, saját magamból dolgozom a figurán. Van persze egy írott szöveg, amelyhez tartani kell magam, de ez is olyan, hogy már attól változik, ha én mondom el - más lesz, mint ha te mondanád el, vagy egy harmadik kollégám.

Az ön részéről mennyiben más, hogy egy meglévő figurát kell megjelenítenie? A nézőkben nyilván van egy előkép.

- Erről még korai lenne beszélni, miután eddig csupán egy napot forgattam - nyilván a munka hozza meg a figurát, a munkából fog létrejönni. Az írott szöveghez képest tud alakulni a karakter: ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy volt-e előzmény, vagy új szereplőről van-e szó, hisz az írói elgondolás ugyanúgy megvan mindkét esetben. Kedves dolog történt ezzel kapcsolatban: a nagyi azt mondta, szerinte Várnagy Előd idővel pozitív karakter lesz, meg fog javulni, ha én fogom játszani.

Hogy áll egyébként a negatív szerepekhez?

- A negatív szerep - akár filmen, akár színházban - mindig hálásabb, egy pozitív alakot nehezebb megformálni, miután a negatív tulajdonságok már önmagukban megadják a karakter bukéját. Játszottam már Tartuffe-öt, és játszottam egy sor más negatív figurát is, ilyen szempontból nem újdonság. De így, negyvenkét évesen már amúgy is azt gondolom, hogy ennél összetettebbek a dolgok, önmagában senki sem születik rossznak, mindig van valami oka. Ha az ember meg tudja mutatni, miben is rejlik a karakternek ez az ellentmondásossága, azzal adja meg a dolgok sava-borsát, tulajdonképpen ez a munka lényege.

Ugyanakkor a komikus szerepek sem állnak távol öntől: egy reklámban például karatézva védi meg a sörét.

- Azt Antal Nimróddal csináltuk különben, és egy adott forgatókönyvre készült. Nem hiszek abban, hogy van olyan színész, aki valamire szakosodik: azt gondolom, hogy ha épp vicces a szerep, akkor humorral kell megoldani, ha komoly, akkor komolyan - mindig a szerep szabja meg, hogy mit kell csinálni. Nyilvánvalóan vannak különféle alkatú emberek, de azt hiszem, én sok mindenre alkalmas vagyok.

Tévésorozatban viszont még nem szerepelt.

- A Duna Tv Kikötő című műsorának vagyok az egyik műsorvezetője, ilyen értelemben a kamera vagy a stúdió nem szokatlan számomra. Ez nyilván más, de színészként ez sem okozhat gondot, nincs lámpalázam.

És a ritmust mennyire nehéz felvenni? Itt körülbelül húsz percük van egy jelenetre, míg a színházban hónapokig próbálnak.

- Az én múlt csütörtököm (az első forgatási napot megelőző nap - a szerk.) úgy zajlott, hogy három órától volt a Nemzetiben egy Úri muri, este héttől az Új Színházban egy Még egyszer hátulról, mindkettőben elég nagy szerepem van. Amikor kijöttem az Új Színházból, volt nálam egy paksaméta szöveg, amelyet a pénteki forgatásra be kellett tanulnom: addig nem feküdtem le, amíg be nem vágtam, de persze könnyebbség volt, hogy csak arra az egy napra kellett tudnom. A sorozat jellegéből fakadóan kevesebb idő jut a felkészülésre, de ez nekem annál intenzívebb felkészülést jelent. Viszonylag nagy munkabírású színész vagyok, megszoktam, hogy sokat melózom, ilyen szempontból ez nem újdonság.

A Partiumból származik, játszott román színházakban is. Magyarországon mennyiben más a színjátszás, mint ott?

- Semmiben nem más, igazából nincs semmi különbség. Anyanyelvi szinten beszélek románul, így a román színészek között is vannak barátaim, és azt látom, hogy ugyanúgy zajlik az életük, mint nekünk. Van olyan barátom Bukarestben, aki egyszerre játszik a Bulandra Színházban - amely, mondjuk, a Katona József Színháznak felel meg - és a Jóban Rosszban-hoz hasonló sorozatokban. Angliában vagy Amerikában nyilván más a helyzet, de itt tényleg nincs túl nagy különbség, ahhoz túl közel vagyunk egymáshoz.