Coface: A multik gyakorlata is ludas a körbetartozásokban

Amennyire ismert és számos oldalról kommunikált gondja a magyar gazdaságnak a körbetartozás, annyira nem történt semmi érdemleges a probléma megoldására, sőt, tavaly még tovább is romlott a helyzet - derül ki a Coface Hungary jelentéséből, amit a behajtási tevékenység során érzékelt tapasztalatok alapján készített el a cég.

Időben elhúzódnak a követelések, nagyon sok követelés érvényesítése jogi eljárásba megy át, és továbbra is elsősorban a kereskedelmet, az építőipart, illetve a mezőgazdaságot jellemzi a körbetartozás - derü,l ki a Coface jelentéséből. "A körbetartozás továbbterjedésében éppen úgy benne vannak a súlyosan eladósodott önkormányzatok, azok cégei, mint a kereskedelemben, az építőiparban, a mezőgazdaságban működő vállalkozók, vállalkozások, a beszállítói láncolat legtetején elhelyezkedők éppen úgy, mint a nekik beszállítók" - véli Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője.

Bagyura András, kereskedelmi igazgató szerint gyakori, hogy a piramis tetején lévő multik eleve úgy kalkulálják a cash flow-jukat, hogy bármilyen számlát kapnak azt - mondjuk - 120 napig nem fizetik ki. Ez máris érinti a neki beszállítók százait és ezreit, amelyek a nekik beszállítókat állítanak át ugyanerre. Míg végül a felülről szerveződő piramis legalján lévők kénytelen e szabályok szerint játszani, ha egyáltalán megrendeléshez akarnak jutni. Ami még tovább rontja a helyzetet: ha a piramis tetején lévő eladó-vevő viszonylatban még csak egy 30 vagy 60 napos a tolerált késedelem, mire az egy többszörös beszállítói láncolaton keresztül lecsorog és azalatta lévők is tovább késnek, akkor az alapbeszállító már 120-180 nap után juthat csak a pénzéhez.

Napjainkban ugyanis az üzleti életben - elsősorban a fent említett területeken, ágazatokban - egyre inkább jellemző, hogy a szerződésben rögzített harminc napos fizetési határidő mellé további 30 napos vagy még hosszabb büntetlen késedelmet engedélyeznek a felek, azaz tulajdonképpen 30+30, azaz 60 napos fizetési határidővel dolgoznak - mutat rá a jelentés.

Bagyuira szerint tovább bonyolítja az amúgy is nagyon kusza helyzetet, hogy - elsősorban a multinacionális láncok - a visszaszámlázások, ellenkövetelések és kompenzációk rendszerét is alkalmazzák. Szinte soha nem egyirányú ugyanis a rendszerbe való beszállítási tevékenység, hiszen miközben a beszállítónak van egy alapkövetelése a vevővel szemben, ez utóbbinak is vannak leróni való követelései az előbbi felé, például a polcpénz, a marketing hozzájárulás összege. Ezért kifizetetlen számlák tucatjai vannak a vevő és a beszállító között, egy részüket ugyanis részben kompenzálják egy-egy számlával, aminek a fizetési határideje más, mint a fő számláé.

Az iparban rövidebbek a fizetési határidők, s kevésbé okoz problémát a körbetartozás. Ugyanis a termelés a beszállítókon is függ, így a vevőnek is érdeke a beszállító finanszírozása, itt még gyakori az előleg fizetése is. A mezőgazdaságban ugyan jellemző a körbetartozás, ám ott pedig nem okoz tömeges bedőléseket, aminek - Bagyura szerint - részint egyrészt az ágazatban működő vállalkozások százezres nagyságrendje az oka, részint pedig az, hogy ha másból nem, a különféle földalapú és egyéb állami, uniós támogatásokból általában talpon tudnak maradni.