"Szeretjük a mocskos, romlott figurákat" - interjú a Spartacus Batiatusával

John Hannah Spartacus
Vágólapra másolva!
Az HBO alig két hónappal az amerikai premier után, március 22-től adja itthon a Spartacus: Vér és homok előzménysorozatát, a Spartacus: Az aréna istenei-t. A széria ugyanúgy Batiatus gladiátoriskolájában játszódik - csak épp a Spartacus előtti időben -, így a Batiatust alakító John Hannah továbbra is fontos szerepet kap a történetben. A színész telefonon, egy nemzetközi konferenciabeszélgetés keretében mesélt az [origo]-nak karakteréről, a szerepálmokról, a római korról és Lucy Lawlessről.
Vágólapra másolva!

John Hannah a nyolcvanas évek végén, tévés produkciók vendégszereplőjeként kezdte pályáját, majd a Négy esküvő és egy temetés-sel vált szélesebb körben ismertté: itt a társaság egyik homoszexuális tagját, Matthew-t játszotta. Később a McCallum című krimisorozat címszerepét bízták rá, A múmiá-ban és folytatásaiban pedig Evelyn pénzéhes bátyját, Jonathant alakította. A Spartacus-ban ő játssza a gladiátoriskola vezetőjét, Batiatust, aki céljai elérése érdekében mindenkin átgázol. A színész a valóságban teljesen más karakter, ő a stáb mókamestere - a sorozat két másik szereplője, Lucy Lawless és Peter Mensah is úgy nyilatkozott róla az [origo]-nak, hogy élmény vele forgatni.

----------------------------------

Mielőtt megkapta a szerepet, mennyit tudott Spartacus történetéről?

- Azt hiszem, mindenkit lenyűgöznek az ősi civilizációk, a görögök, a rómaiak, az egyiptomiak, nagyszerű belegondolni, hogy milyenek voltak a társadalmi lét gyökerei. Amikor megkaptam a szerepet, természetesen utánaolvastam a témának, de miután nem dokumentumfilmet forgatunk, nem az az elsődleges, hogy a történelmi tényekkel tisztában legyek. Színészként a képzelőerő és az érzékenység a legfontosabb.

Másként kezeli a figurát amiatt, hogy történelmi személyről van szó, aki valóban létezett?

- Azt hiszem, nem, az elején ugyanolyan ideges voltam, mint más szerepeknél. Sajnos egy tévésorozatnál nincs is meg az a hosszú próbafolyamat, mint a színházban, így kezdetben azt sem mondhatod, hogy ismered a karaktered. A figura az első néhány hétben fejlődött ki, addig jóformán csak a szembejövő helyzetekre reagáltam, a megadott irányvonalak mentén.

És merre fejlődött Batiatus?

- Olyan ember, aki nem ijed meg a kihívásoktól, és nem fél attól sem, hogy átgázoljon az akadályokon - akár a családon belüli események, akár az adott történelmi helyzet gördíti elé azokat. Színészként nagyon izgalmas egyébként belekeveredni olyan kemény szituációkba, amelyekbe az életben soha nem szeretnék, és ha bele is keverednék, lehet, hogy teljesen másként reagálnék, mint Batiatus. Talán ezért szeretnek a színészek gonosz karaktereket játszani, mert következmények nélkül megtehetnek olyan dolgokat, amilyeneket a valóságban soha.

Forrás: HBO

Ha meglenne rá a lehetősége, szeretne a római korban élni?

- Hát, ha lenne elég pénzem, és nem lennék rabszolga, akkor igen. Nem akarok nagyon belemenni, de a mostani világ sem jobb, ha csak azt mondjuk, hogy ma nincs rabszolgaság, már az sem teljesen igaz. Sokan nem szabadok, rengeteg háború van, és egy csomó ember éhezik. Azt hiszem, inkább azon van a hangsúly, hogy hogyan élünk, nem pedig azon, hogy mikor.

A forgatásban mit élvez a legjobban?

- Azt, ahogyan a sorozat meg van írva, illetve azt, ahogyan a színészek fogadják a forgatókönyvet. A karakterek fejlődése, a csavarok, a fordulatok miatt az egész olyan, mintha nem is tévésorozat, hanem film lenne. Mindig izgalmas megkapni az új részek forgatókönyvét, látni, hogy milyen irányba megy a történet. Színészként ritkán van ilyesmire lehetőségem, hogy úgy nézzem a produkciót, amelyben benne vagyok, mintha én is a közönség része lennék: márpedig itt így van, a következő részig én sem tudok többet, mint a nézők.

És mi volt eddig a kedvenc jelenete?

- Nehéz egyetlen képsort kiemelni, de nagyon élveztem azokat a jeleneteket, amelyek Batiatusnak az apjával való kapcsolatát mutatják be, érdekes volt beleásni magam ebbe az érzelmi viszonyba. De egy csomó más szálat is szeretek: a karakter ambícióit, a Soloniusszal való barátságát, azokat a dolgokat, amelyek elkezdődnek valahol, és aztán teljesen másfele mennek, mint amerre indultak.

Forrás: HBO

Az erotikus jelenetekhez - amelyekből bőven akad a Spartacus-ban - miként áll hozzá?

- Olyan ez, mint a gladiátorok harci jelenetei, ahol a színészek pontos koreográfiát követnek, hogy úgy tűnjön, mintha valóban megölnék az ellenfelüket. A sikamlósabb jeleneteknél is pontosan meg van rendezve minden mozdulat, így tudjuk csak elérni a kívánt hatást. Ez is a színészi munka része.

Sorozatbeli feleségével, a Xenaként megismert Lucy Lawlesszel milyen viszonya alakult ki a forgatás során?

- Lucy fantasztikus nő. Új-Zélandról származik, és amikor mi is odaköltöztünk a forgatás kedvéért, úgy viselkedett, mint egy házigazda, a családomat is nagyon barátságosan fogadta. Azt hiszem, mind a ketten nagyon élvezzük az együtt töltött időt, mint ahogy mindketten szeretjük a karakterünket, ezeket a mocskos, romlott figurákat. Talán éppen azért, mert valójában normálisan élünk, őrült utazásnak éljük meg a karakterek eljátszását.

Mi a véleménye Liam McIntyre-ről, aki a második évadban - Andy Whitfield helyett - játssza Spartacust?

- Természetesen nagyon drukkolok neki. Tehetséges színész, aki nyilván átformálja kicsit a figurát, de ha őszinte és hű marad önmagához, ezt a nagyszerű történetet is tolmácsolni tudja majd. Sajnálatos, hogy ilyen körülmények között került be a sorozatba, de Andynek most saját magával kell törődnie, minden erejével a rák elleni harcra kell koncentrálnia. Mindannyian nagyon szurkolunk neki, de biztos vagyok benne, hogy ő is a legjobbakat kívánja Liamnek.

Forrás: HBO

Önnek van még valamilyen szerepálma, akár tévében, akár filmen, akár színpadon?

- Próbálok nem ácsingózni egy konkrét szerep után, mert félek, hogy ha egyszer megkapom, utána nem tudok majd mihez kezdeni. Nem szeretem, ha nagy a nyomás rajtam, inkább csak várom, hogy mi akad az utamba, és mihez tudok érzelmileg kapcsolódni - ami mindig függ attól is, hogy az életben épp hol tartok. Nem igazán vágyom arra, hogy eljátsszam, mondjuk, Hamletet, de ha valaki felkérne rá, akkor újraolvasnám a történetet, és elgondolkodnék azon, hogy mit tudnék kezdeni a figurával.

A jövőre nézve milyen tervei, illetve ajánlatai vannak?

- Egyelőre semmilyenek, jelenleg úgy tűnik, ha a Spartacus véget ér, munkanélküli leszek - szerintem kell is egy kis idő ahhoz, hogy kiderüljön, mit ad ez a sorozat a karrieremhez. Azt hiszem, egy darabig inkább csak filmeket vállalnék, mert a tévében játszani sokkal keményebb. Nem a szellemi igénybevétel miatt, egyszerűen fizikailag kimerítő, főleg, ha egy olyan karakterről van szó, mint Batiatus, aki mindenben benne van, minden egyes nap van mit mondania, és van mit átélnie. Ez a színészre is óriási terhet ró, a napi munka után, mikor hazamegy, még várja vagy tízoldalnyi szöveg, amelyet másnapra meg kell tanulnia - és ez így megy nyolc hónapon keresztül, ami tényleg iszonyatosan megterhelő.