Példátlan étvágyú fekete lyukat találtak

A Napnál legalább 13-szor nehezebb fekete lyukat találtak az Androméda-galaxisban, amely nagy sebességgel kebelezi be a közelében lévő gázanyagot.

Két éve fedezték fel, de csak most derült fény egy rejtélyes, röntgensugárzó forrás természetére a szomszédos Androméda-galaxisban. Egy nemzetközi kutatócsoport az amerikai Chandra röntgencsillagászati műhold segítségével még 2009 végén észlelt egy ultrafényes röntgenforrást (ULX) a Tejútrendszertől 2,5 millió fényévnyire lévő Andromédában.

Ez az első ULX, amelyet az Androméda-galaxisban felfedeztek, olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon. A kutatók folyamatosan figyelték a CXOM31 J004253.1+411422 jelű objektumot a Chandra, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newton röntgencsillagászati műholdjai és az amerikai Swift gammacsillagászati űrteleszkóp segítségével.

Néhány hónap elteltével azt észlelték, hogy az ULX fényessége hirtelen csökken, amit korábban nem regisztráltak egyetlen ultrafényes röntgenforrás esetében sem, később további változásokat detektáltak. Ilyen " magatartás" röntgensugarakat kibocsátó kettős rendszerekre jellemző, amikor egy átlagos csillag egy fekete lyuk körül kering, és ilyen párosokra akadtak már a Tejútrendszerben is.

Az ULX által kibocsátott energia mérésével azonban kizárták, hogy egy közepes méretű (azaz csillagtömegű) fekete lyuk okozná a jelenséget. A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy egy igen nagytömegű, a Nap tömegét legalább 13-szor felülmúló csillag pusztulásakor keletkezett fekete lyukról van szó, amely óriási mennyiségű anyagot habzsol be hihetetlen gyorsasággal.

A megfigyelt, erős röntgenforás helyzete (balra lent), és egy másik röntgenforrás (fent) az Androméda-galaxisban
(NASA/Swift; Bill Schoening, Vanessa Harvey/REU program/NOAO/AURA/NSF)

Az a sebesség, amellyel a fekete lyuk bekebelezi a környezetében lévő "táplálékot", a gázokat és a port, felizzítja a körülötte lévő akkréciós (anyagbefogási) korongot. A röntgenforrást tápláló fekete lyuk étvágya példátlan, csak sokkal nagyobb tömegű objektumoknál figyeltek meg hasonló "falánkságot". A felfedezést követően még egy hasonló objektumot találtak az Androméda-galaxisban, és jelenleg úgy fest, hogy az ilyen objektumok rendkívül nagytömegű csillagok élete végén bekövetkező robbanáskor születnek, amilyenekből sok történik a Világegyetemben.