Nicolas Cage legrosszabb döntései

Az extrém viselkedés sem a vásznon, sem az életben nem volt soha idegen Nicolas Cage-től, de míg az Oscar-díjas színész régebben csak ritkán nyúlt mellé szerepválasztásaiban, az utóbbi években eljutott a mélypontra. Gyatra filmjei egy részét gyakorlatilag átalussza, a többiben pedig saját korábbi önmaga ripacskodó paródiáját adja. A szellemlovas 2 premierje alkalmából összeszedtük azokat a filmeket, amiket szerintünk semmiképp sem szabadott volna elvállalnia.

Zandalee (1991)

Ebben a kevéssé ismert erotikus thrillerben Nicolas Cage egy festőt alakít, aki egyik barátja cégében dolgozik, hogy el tudja tartani magát, és elcsábítja a barát unatkozó, kielégítetlen feleségét (Erika Anderson). A film - amiben Cage elkövette egyik korai, látványos frizurabotlását - olyan őrülten erotikusnak szánt, de valójában inkább vicces pillanatokat tartogat, mint például az, amikor Cage az ujjával fest szeretője meztelen testére. A Zandalee azért sem jutott el túl sok emberhez, mert az USA-ban a pornófilmekével azonos NC-17 korhatár-besorolást kapott, és csak videón adták ki.

* * *

Zuhanás a halálba (Deadfall, 1993)

Ha még nem hallottál az illusztris Coppola család Christopher keresztnevű tagjáról, hát nem véletlen: Francis Ford Coppola unokaöccse, Nicolas Cage bátyja ugyan kitartóan űzi a rendezői szakmát, de úgy tűnik, a tehetség nem a génekben rejlik. Valószínűleg a Zuhanás a halálbá-t sem ismernénk, ha nem nyerte volna meg az egyik főszerepére Cage-et. A színész megdöbbentő, néha teljesen értelmezhetetlen alakítást nyújt egy nem teljesen beszámítható gengszter szerepében. A minden tekintetben túlspilázott krimivígjáték visszafogott stílusáról és átgondoltságáról sokat elmond, hogy Christophernek nem volt ellenvetése, amikor Cage parókában és napszemüvegben jelent meg a forgatáson, mert úgy vélte, a figurája ezektől a kellékektől lesz igazán autentikus.

* * *

A Paradicsom foglyai (Trapped in Paradise, 1994)

Ebben a vicces karácsonyi filmnek szánt blődliben Cage figurája és két fivére (Jon Lovitz és Dana Carvey) kirabolnak egy bankot, aztán menekülés közben idétlen kalandokba keverednek. Előfordul, hogy egy film végül lényegesen jobban sikerül, mint amilyennek a forgatás során tűnik (a fordítottja persze gyakrabban), de Jon Lovitz nyilatkozatai szerint a színészek itt nagyon is tudatában voltak, hogy egy végtelenül ostoba filmen dolgoznak. Maguk közt csak Trapped in Bullshit-ként (kb. A lószar foglyai) hivatkoztak rá, és Lovitz nem titkolta, hogy szerinte a film kifejezetten "szar" lett.

* * *

Rejtélyek szigete (The Wicker Man, 2006)

Nicolas Cage karrierjének vállalható szakasza 2005-ben, A fegyvernepper-rel és Az időjós-sal ért véget, azóta csak véletlenül csúszik be neki egy-egy tűrhető film. A 2006-os unalmas és érzelgős World Trade Center-t a Rejtélyek szigete című rémes remake követte, ami Cage-nél és rendezőjénél, Neil LaBute-nál is karriermélypontot jelentett. A 70-es évekbeli kulthorror újragondolásában Cage alakítja a furcsa hagyományokat követő szigetre érkező zsarut, aki egy eltűnt kislány után nyomoz. A film azonban nem ijesztő, hanem röhejesen abszurd, nemcsak a nehezen hihető sztori, hanem a ripacsüzemmódban működő Cage alakítása miatt is.

* * *

Veszélyes Bangkok (Bangkok Dangerous, 2008)

A thaiföldi Pang testvérek saját 1999-es filmjüket remake-elték, de az újrázás nem sikerült olyan jól, mint az első eresztés. Cage egy gengszternek dolgozó bérgyilkost alakít, akinek Bangkokban kell végrehajtania egy gyilkosságsorozatot, azonban hirtelen feltámadó morálja és egyéb emberi érzései meggátolják a megbízás befejezésében és persze életveszélybe is sodorják. A kemény eredetit felhígították, a játékidő felénél különösebb magyarázat nélkül megjavuló főhős pedig nevetségesen hat. Ráadásul frizuraügyben is ez a feketére festett hosszú haj volt az eddigi mélypont Cage pályafutásában.

* * *

Borszorkányvadászat (Season of the Witch, 2011)

A Magyarországon 2010 nyarán bemutatott A varázslótanonc ötlettelenségével untatott minket, de a 2011 elején debütált, szintén természetfeletti erőket felvonultató Boszorkányvadászat nyeri a bénasági versenyt a kettő közül. A középkori kalandfilm egyszerre próbált leleményes maszkmesterek bevonásával élethűen undorító, és a számítógépes trükkök segítségével varázslatosan látványos lenni, de egyik vonal sem sikerült hihetőre. És hiába forgatták részben Magyarországon a filmet, sajnos ez még a magyar néző számára sem jelent hozzáadott értéket.

* * *

Féktelen harag (Drive Angry, 2011)

Még ki se hevertük a Boszorkányvadászat-ot, máris jött a Féktelen harag, amiben (az ezúttal szalmaszínű hajával leginkább madárijesztőre emlékeztető) Cage egy pokolból az élők sorába visszatért fazont alakított, aki unokáját akarja megmenteni egy szektától. A forgatókönyvírókat nem igazán zavarta, hogy az amúgy is halott főhősnek és a rosszfiúknak az összecsapásain viszonylag nehéz izgulni, és egyébként sem erőltették meg magukat, az unalmas sztorit olyan lopott szellemességekkel próbálták meg feldobni, mint például Cage szex közben lövöldözős jelenete, amit a Golyózáporlényegében azonos jelentéből nyúltak.

* * *

A szellemlovas 2 (Ghost Rider: Spirit of Vengeance, 2012)

A 2007-es A szellemlovas után Cage számára jó ötletnek tűnt még egyszer megformálni a feje helyett időnként lángoló koponyát viselő képregényhőst. A folytatásban még a szexi Eva Mendesről is le kell mondanunk, viszont itt van Idris Elba és Ciarán Hinds, akik meglehetősen pénzszűkében lehettek, hogy képesek voltak igent mondani egy ilyen filmre. A sztori, ha lehet, még bugyutább, mint az első részé, Cage pedig továbbra sem erőlteti meg magát, hogy egykori tehetségéből bármit megvillantson a vásznon.