Farkast eszik vacsorára

Vágólapra másolva!
A télnek mégsem lett maradéktalanul vége, csak átköltözött az utcákról a mozikba: a Fehér pokol fogvacogtató élményt nyújt. Az utóbbi években magát akcióhősként újradefiniáló Liam Neeson egy falka farkassal veszi fel a harcot az alaszkai vadonban. A film megpróbál több lenni egy sima vérengzős túlélés-történetnél. Az eredmény tökéletlen, a szándék viszont tiszteletet érdemel.
Vágólapra másolva!

Liam Neesonnak nem az Elrabolva volt első akciófilmje, mégis ennek az egyszerű, de hatásos mozinak a váratlan sikere nyitott egy új fejezetet a színész karrierjében. Azóta rendületlenül bombázzák hasonszőrű forgatókönyvekkel (Az ismeretlen férfi), amelyekben egy szűkszavú macsó férfi öl, pusztít és robbant a szeretteiért, az igazáért, vagy csak az életben maradásért. Aki szerint Neeson hihető akcióhősként, most sem fog csalódni. A Fehér pokol logikus betetőzése ennek a vonalnak: ebben a filmben már nem embertársai jelentenek leküzdendő akadályt számára, hanem Alaszka szélsőséges domborzati és időjárási viszonyai, valamint egy falka mitikus méreteket öltött farkas. Vagyis a természet maga.

Forrás: Pro Video Film & Distribution Kft.

Első ránézésre a film egyedüli témája: a túlélés. Lezuhan egy olajmunkásokat szállító repülőgép az alaszkai táj közepén. Üvölt a csontig maró szél, megkapjuk a lélekölő hatású képet a végtelen hómezőről, majd a repülő roncsairól. A maroknyi életben maradt embernek csapatként kell együttműködnie, hogy egyáltalán esélyük legyen a civilizációba való visszatérésre. Láttunk már ilyen filmet. A kapcsolódást a forgatókönyv is megkönnyíti: az egyik olajmunkás maga idézi fel az Andokban lezuhant rögbicsapat tragédiáját, akik a túlélés érdekében emberhúst ettek. A későbbi történések azonban már átlépnek egy realisztikusságával borzongató, az embert a természeti tájjal szembeállító film határain.

A Fehér pokol a túlélésről szóló drámaként indul, amelyben a szélsőséges helyzet horrorisztikus eseményeket generál, de később - a farkasok megjelenésével - egy új és az előzővel sokszor nehezen összeegyeztethető réteg is megjelenik benne: egy egzisztencialista akciófilm, amelyben már nem a racionalitás diktálja a történtek miértjét.

Forrás: Pro Video Film & Distribution Kft.

Ez a műfaji skizofrénia ugyan egyértelműen izgalmasabbá teszi a filmet, azonban az élvezetéhez nagyfokú nézői engedékenység szükségeltetik. Ugyanis a valós földrajzi és a lelki térben történő utazás közötti sorozatos váltásokat csak nehézkesen sikerült megoldani. Egyszer azért kell izgulnunk, hogy sikerüljön a tűzrakás, máskor viszont már azon kell túllendülnünk, hogy azon a szakadékon való átjutás már inkább egy csoda volt, mint valós lehetőség. A farkasok pedig inkább rossz szellemek, amelyek bárhol felbukkanhatnak.

Akiket a túlélés része érdekel, azok becsapva fogják magukat érezni a befejezés miatt, és valószínűleg a farkasok helyett gyakran alkalmazott mechanikus bábokkal sem lesznek kibékülve. Akik pedig a film által felvetett nagy kérdésekre fogékonyak, azok valószínűleg túl szájbarágósnak fognak találni több epizódot, például amikor többször is mutatnak, majd citálnak egy költeményt. A Fehér pokol-ban ábrázolt téli környezet van olyan rémisztő és hatásos, mint A dolog-ban vagy A halál csöndjé-ben, érezni az elmúlás folyamatos közelségét, de aztán a film egyszerre akar sejtelmesen misztikus és húsbavágóan valódi lenni. És ez majdnem annyira nehéz vállalkozás, mint Jack London novelláiban életben maradni az északi vadonban.

Forrás: Pro Video Film & Distribution Kft.

Fontos azonban hozzátenni, hogy egy ambícióit csak részben valóra váltó film mindig sokkal izgalmasabb, mint egy sohasem kockáztató tucatmunka, és ezt a Fehér pokol is bizonyítja. Ha nem a korábban említett téli klasszikusokkal vetjük össze, hanem az aktuális mozikínálattal, rögtön megnő az értéke. Ez a film a hibáival együtt képes arra, hogy másfél órán keresztül folyamatosan borzongasson, és egy kicsit meg is hassa nézőt. Megbecsülendő munka.