Nem ez öli meg a cd-t. A Muzzia tesztje

A Muzzia végre eltemeti a cd-t, mert havi 1250 forintért mindent (na jó: majdnem mindent) meghallgathatunk számítógépen és okostelefonon - ígéri a magyar digitális piac új szereplője. Az ingyenes próbahónapot kihasználva megnéztük, mit tud a 13 millió dalból álló katalógus. 

A Muzzia reklámkampányát arra hegyezték ki, hogy eljövetelével végleg leáldozik szegény cd-nek, vasárnap látványosan el is temetik. Ez persze erős túlzás - egyrészt a cd-t ezerszer elsiratták már, másrészt itt maradt velünk, még ha ez Magyarországról nem is igazán látszik -, de hát ugye reklámkampányoktól nem okadatolt tényállításokat várunk. Viszont a kérdés nyilván nem az, hogy "cd vagy Muzzia", hanem hogy "ingyen vagy Muzzia". Tud-e olyat ez a szolgáltatás, ami miatt az egyhavi ingyenes próbaidőszak után megéri havi 1250 forintot fizetni?

Ez az 1250 forint egyrészt nagyon sok, hiszen nem 0; másrészt nem olyan sok, napi 40 forint. Ha ezért olyan szolgáltatást kapunk, ami tud versenyezni a torrentes, fájlmegosztós kalózkodással, akkor esetleg lehet rá fizetőképes kereslet. Nem azért, mert tömegek jönnek rá, hogy mégsem szeretnek "lopni", hanem mert az "ingyen" is viszonylag sok macerával jár. Idióta captchákat kell megfejteni; fél- és teljesen meztelen nőket, fogyókúrás tippeket kell kerülgetni; a mostanában mindenfelé feltűnő Download feliratok közül ki kell választani a megfelelőt; várni kell, lejátszóra feltölteni stb. Jelenleg nagyjából ott tart a beindulni látszó magyar digitális piac, hogy többen azt próbálgatják: van-e megfelelő mennyiségű olyan ember az országban, akinek megér egy kis pénzt (és vajon mennyit), hogy ezeket a vacakolásokat elkerülje. Ehhez azonban az is kell, hogy tökéletes szolgáltatás kapjunk, ami tényleg kielégíti az igényeinket.

Katalógus

Az egyik legfontosabb dolog a katalógus. A Muzzia több mint 13 millió dalt ígér: ennyit hallgathatunk a regisztráció után a számítógépen vagy a mobiltelefonon, egy hónapig ráadásul ingyen. És ez az a pont, ahol el is vérzik a szolgáltatás. Tulajdonképpen nem is kéne folytatni ezt a cikket azután, hogy leírom, hogy mi nincs meg a Muzziának: a magyarok közül például az Illés, Metro, Omega, LGT, Koncz Zsuzsa, Pokolgép, Beatrice, Kispál És A Borz, Muzsikás, Csík Zenekar, Palya Bea, Kontroll Csoport, Európa Kiadó, Jazz+Az, Ganxsta Zolee. (A "nincs" azt jelenti, hogy nincs vagy csak egy-két szám szerepel valami válogatáson.) De a Metallicától is csak két koncertlemez, a Beatlestől nagyon korai felvételek, Led Zeppelin helyett pedig csak Dread Zeppelin. (Azt már csak zárójelben említem, hogy Bob Marley-tól csak válogatások szerepelnek és nincs Arcade Fire, Carl Craig, Mayhem és Burial.)
A Facebookon a katalógust illető panaszokra rendre az a válasz jött, hogy folyamatosan dolgozunk, nézz vissza később, és lám, mi minden más viszont van - de hiába van az a miminden, ha alapvető hiányosságok vannak, amikről ráadásul nem tudom elképzelni, hogy egyhamar pótolni tudják mindet. Nyilván nem a Muzzia üzemeltetőinek jószándékán múlik ez, hanem bonyolult mindenfélék tehetnek erről, tárgyalások és jogok stb., de engem mint felhasználót ez ugye aligha kell, hogy érdekeljen. Ráadásul az előfizetős stream szolgáltatásoknál a legfontosabb a katalógus: mint azt a ZeneCenter tesztjében írtuk, egy online rádiónál megbocsáthatóbb, ha vannak hiányosságok, mert ettől még lehet rádiózni. Ha viszont valami arról szól, hogy "bármit meghallgathatsz", akkor nagyon zavaró, hogy ebből a "bármiből" alapvető dolgok hiányoznak.

Kezelhetőség

A Spotify sikerét részben annak szokás tulajdonítani, hogy végre, annyi év után nekik sikerült egy pofonegyszerű és jól használható felületet kialakítani. A Muzzia ezen a téren is küzd némi hiányosságokkal. Már a regisztrációnál majdnem megfutamodtam: születési dátum, telefonszám, foglalkozás, szupererős jelszó kell nekik, minden kétszer; aztán sms-ben küldenek aktiváló kódot - az internetbankomba egyszerűbben be tudok lépni. Ráadásul a netes felület nem hajlandó megjegyezni engem, mindig újra jelszót kell gépelni.

Ha valami megvan, akkor azt viszonylag gyorsan elő tudjuk szedni a rendszerből. A kereső elég jól működik: az "alanis moriset" kifejezésre kiadta a megjegyezhetetlen nevű Alanis Morissette-et, viszont a "moriset"-re már nem; az Ironic című dalt már nem minden elgépelésnél dobja ki (az "Alanis Morissete Ironic'" megfejthető a rendszernek, "Alanis Morisette Ironic" nem). Akkor van gond, ha egy előadó sok albumot jelentetett meg, és ezek között szeretnénk böngészni. A rendszer ugyanis válogatás nélkül egymás mögé szórja az egyszámos maxikat, deluxe remaster kiadványokat és rendes lemezeket - ráadásul ezeknél sokszor nem az igazi megjelenési dátum szerepel, ami szintén nehezíti a böngészést. (Például a Muzzia katalógusa szerint a Rolling Stones 2011-ben rengeteg lemezt adott ki.) A "hasonló előadók" kategória is használhatatlan, inkább vicces: szerinte Rihannához a Pink Floyd és a Republic is hasonlít.

Az sem mindig egyértelmű és nem is sikerült teljesen elsajátítanom többszöri próbálkozásra sem, hogy hogyan kell a lejátszólistába berakott számok között navigálni; a playlist-szerkesztésbe már bele sem kezdtem. Az okostelefonos app már jóval könnyebben kezelhető; ott egyedül az tartott sokáig, míg rájöttem, hol nézhetem meg, hogy milyen számok vannak még az éppen hallgatott lemezen.

Ezek persze apróságok lennének, amiken felülemelkedik az ember vagy megszokja, ha a katalógus rendben lenne. Akkor lehetne feltenni a kérdést, hogy megér-e ez havi 1250 forintot. Így viszont egyelőre megnyugtattam a cd-imet.