Ezek a szuperhősök nem hibátlanok

Az Így jártam anyátokkal Robinjaként ismert Cobie Smulders komolyan vette a szerepét a Bosszúállókban, és megtanult bánni a fegyverrel, a Coulson ügynököt játszó Clark Gregg viszont négy Marvel-film után még mindig inkább rajongónak érzi magát. Londoni beszélgetésünk során az is kiderült, hogyan reagálnak a tengeri halak a női szépségre, és miért hasznos, ha a kislányok szuperhősfilmeket néznek. Az interjú csoportos beszélgetés keretében készült.

Mindketten inkább a tévében és kisebb filmekben csináltatok karriert. Milyen volt egy ilyen óriási hollywoodi produkcióban szerepelni?

Cobie Smulders: Eszméletlen jó volt. Clark már túlvan négy Marvel-filmen, de én újonc voltam, és számomra a lehető legjobb értelemben vett kihívás volt ez. Marvel-rajongó vagyok, és pont azért örültem annyira ennek a szerepnek, mert nagyon különbözött mindentől, amit korábban csináltam. Szerettem volna kipróbálni egy olyan szerepet, ami ennyire fizikális, és az különösen tetszett, hogy egy hatalommal rendelkező, erős nőt játszva válhattam részesévé ennek a világnak. Sokat edzettem, hogy alkalmas legyek a feladatra, sok mindennek utánanéztem, és Joss-szal együtt találtuk ki, hogy a képregények Maria Hilljét hogyan ültetjük át a vászonra. Az Így jártam anyátokkal olyan, mint a második otthonom, de a sorozat hamarosan véget ér, és jó volt, hogy próbára tehettem magamat egy teljesen más közegben. Persze ijesztő is volt, különösen, amikor Samuel L. Jacksont kellett utasítgatnom.

Forrás: AFP

Cobie Smulders és Clark Gregg a Bosszúállók-ban

Látsz bármilyen hasonlóságot közted és a kemény nő közt, akit játszol?

C. S.: Szeretném azt mondani, hogy én is utasítgatom a vőlegényemet, de inkább azzal látok némi párhuzamot, hogy színésznőként hogyan boldogulok ebben az iparágban. A mi területünkön nagyon nagy a konkurenciaharc. Maria egész életében keményen dolgozott azért, hogy az élre kerüljön, és valószínűleg elérte a legmagasabb pozíciót a S.H.I.E.L.D.-en belül, amit elérhetett.

Mi mindennek kellett utánanézned a szerephez?

C. S.: Maria Hill lényegében egy katonatiszt, és szerintem csak egy bizonyos személyiségtípus alkalmas arra, hogy átmenjen azon a kiképzésen, amin neki át kellett esnie. Úgyhogy én is kiképeztem magamat fegyverhasználatból, megtanultam lőni, és Los Angelesben egy olyan fickóval edzettem, aki SWAT-csapatokat képez ki. Megtanultam, hogy kell lefegyverezni valakit, hogy kell behatolni egy épületbe, hogy kell csapatot irányítani.

Mik a kedvenceid a Marveltől?

C. S.: Szerettem a korábbi filmeket, és a vőlegényem (Taran Killam színész - a szerk.) képregénymániás, úgyhogy a házunk televan képregényekkel, és némelyikre én is rákattantam. Nemcsak marvelesekre, hanem például olyanokra, mint az Y, az utolsó férfi. Főleg azokat kedvelem, amiknek a története egyre komplexebbé válik, ahogy haladnak előre.

Forrás: AFP

Taran Killam és Cobie Smulders a Bosszúállók New York-i premierjén

Szerintetek az emberek miért vannak annyira oda a szuperhősökért?

Clark Gregg: Nagyon jó kérdés, az ember azt hinné, mostanra már csak rájuk unt a közönség, már annyi volt belőlük. Korábban azt gondoltam, ez csak egy bizarr amerikai popkulturális jelenség, mi tényleg Supermanen és Batmanen nőttünk fel. De amikor megnéztem ezt a filmet, éreztem, hogy van benne valami univerzális. Ezek a szuperhősök egyáltalán nem hibátlanok, nagy az egójuk, lélektanilag összetettek, megjelenik náluk a görög drámákból ismert hübrisz. És akkor rájön az ember, hogy ezek a témák mindig is léteztek. Mindig is voltak hősök és mindig voltak erős ellenfeleik, akikkel meg kellett küzdeniük, ezek minden történet építőkövei. A szuperhősök olyan archetipikus tulajdonságokat hordoznak, amikkel mi is rendelkezni szeretnénk. Szerintem ez a film nem működne, ha nem szólítana meg bennünk valami mélyebbet. Akkor csak egy csapat repkedő figura lenne, akiket letojnánk. És Joss szerintem azt is jól eltalálta, hogy kicsit kifigurázta a szereplőket, a szuperhősöket és a S.H.I.E.L.D. munkatársait is. Az iróniától működik a dolog. És már a film látványvilága is elég ok arra, hogy az ember elmenjen a moziba, annyira magával ragadó. Ha belegondoltok: van egy óriási, dühös szörny, akiben benne él Mark Ruffalo lelke, és mégis épületeket zúz porrá, és közben még vicces is.

A pályátok kezdetén sok elutasításban volt részetek?

C. G.: Naná. Szerintem jövő héten is elutasít valaki, ennek sosincs vége. Én a karrierem első tíz évében csak színházban dolgoztam, úgy harmincéves koromig nem álltam kamera elé. Sokszor frusztrált, amikor ismerőseim kibontakozhattak és több területen is kipróbálhatták magukat, és akkoriban kicsit irigykedtem rájuk, de őszintén annyira hálás vagyok, hogy most itt lehetek. Az első Vasember-ben még nem szerepelt a S.H.I.E.L.D., csak megjelent a figurám, és Tony Stark kezébe nyomott néhány papírt. Aztán megtalálták a módját, hogy Coulson ügynököt a sztori szerves részévé tegyék. Én tényleg arra számítottam, hogy a Bosszúállók-ban mondjuk annyi feladatom lesz, hogy hozok egy tejeskávét Hulknak, aztán lelépek, hiszen úgyis rengeteg szereplő van benne, akiknek mind kell játékidő. De azért is tetszik, hogy fontosabb szerepet találtak Coulsonnak, mert a képregényekben mindig is bírtam, ahogyan a szuperhősök az emberekkel kommunikálnak, és azt is, hogy az emberek is szembeszállnak a veszéllyel, ami valahol még hősiesebb, mint amikor egy szinte elpusztíthatatlan lény veszi fel a harcot. Szerintem ezt az egészet most jobban élvezem, mint mondjuk huszonnyolc évesen élveztem volna. Most elvihetem magammal a kislányomat a moziba, aki odavan tőle, hogy mit művelek a vásznon.

Meglepődtél, hogy Coulson ügynök ilyen fontos szereplővé vált a Bosszúállók-ban?

C. G.: Mindazt a meglehetősen kevés pénzt, amit az évek során színészkedéssel kerestem, feltettem volna rá, hogy nem lesz fontos a szerepem. A Marvelnek eredetileg is volt egy elképzelése a filmekről, de azért ez sokat változott menet közben. Szerintem az elején még nem tudták, hogy ez a figura lesz a S.H.I.E.L.D. arca, illetve hogy egyáltalán hogyan jelenítik majd meg a S.H.I.E.L.D.-et. Azt gondolom, azért is nőtt meg Coulson ügynök szerepe, mert ő képviseli a rajongókat, ő az átlagember, annak ellenére, hogy nagyon szarkasztikus Tony Starkkal, és nem jön zavarba semmitől. A rajongók először megdöbbentek, hogy mit keres egy olyan figura a filmekben, aki a képregényekben nem volt benne, de aztán megszerették. Hatalmas rajongótábora van a Twitteren, és van egy csomó ember, aki Coulson ügynök nevében tweetel. A Marvel ezt jól lereagálta. Coulson ügynök maga is egy rajongó, és én is úgy érzem néha magamat, mintha egy rajongó lennék, aki megnyert a Comic-Conon valami sorsolást, és bekerült a filmbe.

Forrás: AFP

Clark Gregg és Chris Hemsworth a Bosszúállók-ban

Cobie, azt olvastam, hogy gyerekkorodban tengerbiológus akartál lenni. Szerinted, ha nem születsz ennyire szépnek, akkor más pályát választasz?

C. S.: Igazából még mindig nagyon érdekel a tengeri élővilág, búvárkodom, hogy betöltsem azt az űrt az életemben.

C. G.: A halak hajlamosabbak odaúszni hozzád, mert annyira szép vagy?

C. S.: Igen, bár a búvármaszk néha ront az összhatáson. De időnként leveszem, és megrázom a hajamat a víz alatt, és akkor odaúsznak hozzám. Ezzel a szépség-dologgal nem vagyok teljesen kibékülve...

C. G.: Engem nem kérdeztél, de én sem. De egyszerűen nem tehetek róla! Sajnos sokszor nem veszik komolyan a tehetségemet a megjelenésem miatt.

A lányod mit szól a Bosszúállók-hoz?

C. G.: Imádom a lányomat, de ha fiam lenne, őt talán még érdekelné is ez az egész. A lányomat alig bírtam rávenni, hogy megnézze valamelyik filmet. Aztán sikerült rábeszélni, hogy nézzen bele a Thor-ba. Egyszer csak megkérdezi, hogy "ki az ott?". Mondom, "Natalie Portman". "Tudós?". "Zseniális tudós!". És akkor azt gondoltam, hogy ez tök jó. A képregényfilmekben régebben sokszor butuska női figurák szerepeltek, de a Bosszúállók-ban Maria Hill irányítja a S.H.I.E.L.D.-et, Scarlett Johansson figurája pedig ugyanolyan erős és összetett, mint a többieké. Akármilyen haladó szellemben is neveled a lányodat, eljön az a bizarr pillanat, amikor semmi másra nem vágyik a moziban, csak arra, hogy legyen egy hercegnő, aki megtalálja a hercegét. Olyan, mintha így lennének huzalozva. De én küzdök ez ellen! Szóval jó, hogy a Bosszúállók azt mutatja, hogy egy nő is lehet bosszúálló és űrlényeket győzhet le. Ami, valljuk be, sokkal valószínűbb, mint találni egy herceget.

Cobie, az apukád holland. Te kötődsz valamilyen módon az országhoz?

C. S.: Apukám Hollandiában nőtt fel, körülbelül tizenkilenc éves volt, amikor a szüleivel együtt Vancouverbe költöztek, megtanult angolul és fogorvos lett belőle. Bárcsak több közöm lenne Hollandiához! Van néhány unokatestvérem, akik ott élnek. A húgom játszott a holland nemzeti kosárlabda-csapatban, és azóta is bánom, hogy akkoriban nem látogattam meg. De gyerekkoromban voltam Hollandiában párszor. Amikor utoljára ott jártam, még csak tizenkét éves voltam, de azért elmentünk egy coffee shopba.

Forrás: AFP

Cobie Smulders és Jeremy Renner a Bosszúállók-ban

Milyen volt Stellan Skarsgarddal dolgozni?

C. G.: Ő az én nagy hősöm, a Hullámtörés az egyik kedvenc filmem. Az egyik forgatási napon volt egy közös jelenetünk, amiben olyan Coulsonosan szigorúnak kellett lennem vele, és igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. Kicsit úgy vagyok Stellan Skardgarddal, mint Coulson ügynök a filmben Amerika kapitánnyal. Nekem is vannak Stellan Skarsgardos kártyáim, és még mindig nem szedtem össze a bátorságomat, hogy aláírassam őket vele.

C. S.: A forgatás közben csak egyetlen napot dolgoztam együtt Stellannal, de iszonyú kedves volt velem, meghívott magához Svédországba, és azt mondta, vacsorát fog főzni nekem.

C. G.: Engem bezzeg nem hívott!

Clark, a 2008-as Fulladás volt eddig az egyetlen rendezésed. Nem akarsz újra rendezni?

C. G.: Azt a filmet a Vasember készülésével párhuzamosan forgattam, aztán a következő hónapok alatt megvágtam, bemutatták a Sundance-en, moziforgalmazásba került, aztán visszatértem a tévésorozatomhoz (a Christine kalandjai című sorozathoz - a szerk.), és amikor éppen nem volt dolgom a tévésorozatban, mindig egy Marvel-filmben találtam magam. Túlságosan hálás vagyok ahhoz, hogy panaszkodjak, amiért eddig nem jutott rá időm, de igazából van egy másik filmtervem, amihez most keresek szereplőket, és remélem, hogy hamarosan meg tudom valósítani. Érdekes, de ha Vasember szerepelne a kicsi, sötét hangulatú független filmemben, sokkal könnyebben megcsinálhatnám százmillió dollárból, mint így, kétmillióból.

Forrás: AFP

Clark Gregg és Jennifer Grey a Bosszúállók Los Angeles-i premierjén

A feleséged, Jennifer Grey nem lobbizik, hogy szerezz neki egy szerepet valamelyik Marvel-filmben?

C. G.: Játszhatná Szuperbébit (Grey alakította a Bébi becenevű női főhőst a Dirty Dancing-ben - a szerk.). Vicces, hogy annyira híres volt amiatt az ikonikus szerep miatt. Amikor megismerkedtünk, én főleg forgatókönyvíróként meg színházban dolgoztam, és szerintem számára ugyanolyan szürreális megtapasztalni, hogy én ilyen idősen leszek híres, mint számomra. De elképesztően élvezi egyébként. Ő elhatározta, hogy anya lesz, és mindent megad a lányunknak, mert az ő apja is híres színész (Joel Grey - a szerk.), aki folyton dolgozott, és ő jobban jelen akart lenni a gyereke életében. Aztán egy nap közölte, hogy megint kedve támadt táncolni, elment hetente egyszer táncórára, és elvállalta a szereplést a Dancing with the Stars-ban. Egyik napról a másikra eltűnt három hónapra. De ez csodálatos volt: hirtelen azon kaptam magam, hogy én járok a lányommal vásárolgatni, próbálok neki ruhát venni - ami mondjuk katasztrofálisnak bizonyult. Minden átrendeződött, és Jennifer egy csodálatos élménnyel lett gazdagabb, mintha hirtelen Amerika újra beleszeretett volna. Szerencsések vagyunk, hogy tudjuk cserélgetni a szerepeket, és most éppen rajtam a sor, hogy kicsit reflektorfényben legyek. Szerintem még van egy-két jó hónapom, mielőtt kénytelen leszek meggyőzni Kevin Feige-t (a Marvel-filmek producerét - a szerk.), hogy szükség van egy női Coulson ügynökre, aki időnként felbukkan, és táncbetéteket ad elő a szuperhősökkel.