Diszkó és bátor melankólia

Letölthető magyar elektronikus zenék: Anima-remixek a diszkótól a kiforgatott nagyszabásig; kattogó-érzelmes Headshotboyz; szabályos és szabálytalan dubtechno.

Az Anima Sound System nyári turnéja elé időzítve készíttetett hat remixet magyar producerekkel a Kik azok? című számhoz. Itt rögtön le is lehet tölteni mindet:

01. Kik azok? (Subotage remix) 02. Kik azok? (Domo X remix) 03. Kik azok? (Bal5000 remix) 04. Kik azok? (Steady & Bal5000 remix) 05. Kik azok? (Ba10 remix) 06. Kik azok? (YKZN meditation survivor mix)

A Kik azok? a a 2010-es Tedd a napfényt be a számba című - itt meghallgatható - lemezen szerepelt, kritikánkban is kiemeltük. A hat remix közül az első kettő bulis-diszkós: Subotage kicsit lazábbra veszi még az eredetinél is, míg Domo X szigorú basszussal riogat az elején, de aztán elektro-diszkó lesz belőle. A középső két szám a legjobb: hosszan elnyúló, izgalmas lefojtott diszkós alapokra építkezik ráérősen Bal5000; majd ugyanő következik Steady-vel közösen, egy nagyon szellemes számmal: egyszerre nagyszabású, némi "rituális" beütésekkel - és fordítja ki ezt a világot a furin bugyborgó szintihangokkal. A 38 perces ep utolsó harmadába jutottak a leginkább kísérletező remixek: Ba10 annyira széthúzza a számot, hogy ez így elveszíti diszkós jellegét; végül YKZN lusta, édes-sötét "ez már nem is hiphop"-ot csinál belőle.

Én komolyan meglepődtem, hogy a Headshotboyz most készítette el első ep-jét, hiszen 2007 óta oly sokszor volt szó róluk, annyi külföldi kiadónál voltak megjelenéseik. A saját produkcióban készült Heartbaked ep innen tölthető le (ha 0-t írunk az árhoz, ingyen), meleg szavakkal emlékezett meg róla az egyik vezető elektronikus zenei lap, az XLR8R is. Leginkább a wonky-hoz sorolható, leginkább azért, ahogyan a bólogatós hiphop-ritmusok körül szellemesen és kiszámíthatatlanul keringenek mindenféle jó kis ütősök, kattogások. A lépegető basszus nagyon sajátos hangzású, a szintik pedig a "majdnem béna, de pont ezért menő" megszólalást hozzák. Bár csúszkálnak ide-oda, mégis alapvetően érzelmesek, pláne, amikor kis csilingelő dallamok is társulnak hozzájuk. A 19 perces ep-ben az a legjobb, ahogy ingázik a kikacsintós "persze, hogy tudjuk, hogy ez (majdnem?) giccs" és az egyenes, bátran (!) vállalt, már-már szentimentálisan melankolikus hangulat között. A legvégére pedig még egy jó adag nosztalgia is kerül, logikusan, mégis meglepő fordulattal.

A Complementary distribution legújabb kiadványa az innen letölthető Veneris című kétrészes válogatás. Az első rész magyar producerek dubtechno számait tartalmazza és egy oroszét, 53 percben. A műfaj szabályosabb megközelítése felől halad a szabálytalanabb felé: eleinte szép ráérősen dübögnek a technóütemek, lebegnek fel-le az elhaló szintihangok, szálldosnak a dubos effektek; hol lassul, hol gyorsul a tempó, de egyébként minden olyan, ahogy kell. Aztán eltolódnak az arányok; látszólag nem nagy dolog, hogy például Synus0006 és Zoltan Solomon számaiban a dob előtérbe kerül, a többi hang pedig mintha valami puha, vastag anyagon keresztül próbálna áttörni, mégis, egy ilyen szabályos műfajnál ezek komoly eltolódások. Lanuknál már kemény dübögés és finom kis hangcsippentések, aranyos dallamkezdemények ellenpontozzák; végül Paxtibi egy idm feliratú turmixba dobja be az egész dubtechnót. A második részben a kiadóvezető Banyek dubverzióit hallhatjuk ugyanezekből a számokból. Az ő kezei (effektjei, darabolásai-újraösszerakásai) alatt még tovább absztrahálódik ez az eredetileg egyszerre absztrakt és megnyugtatóan ismerős műfaj. Ez a második rész talán inkább azoknak lesz érdekes, akik már régebb óta ismerősek a dubtechno és a dub világában, nekik viszont tényleg az lesz.