Tapogatózás vaksötétben, meglepő randik - új vetélkedők a tévéből

A magyar csatornák általában mások által kitalált játékformátumokat mutatnak be: azonban hiába talál ki valaki egy jó gameshow-t, a sorozatok zömével ellentétben a vetélkedők piacán nem lehet biztosra menni. Milyen formátumokat láthatunk 2013-ban itthon, mi megy külföldön?

Miközben egy importsorozattal nagyjából biztosra lehet menni, a vetélkedők, gameshow-kal már kevésbé: itthon az Angliában bukó A széf évek óta képernyőn van, sikeres, az Egy perc és nyersz Amerikából vásárolt formátuma hazájában sosem volt nagy szám, már véget is ért. Itthon az évad egyik legnagyobb meglepetése volt, hatalmas siker - ráadásul a közszolgálati csatornán - a Maradj talpon!, de például az izraeli formátum megbukott Amerikában télen.

Természetesen egy idő után minden játék elfárad (már nem is menne napiban a Legyen ön is milliomos), és ekkor kerülnek képernyőre az újabb vételek. A korábbi évekkel ellentétben fix trendeket a vetélkedők világában ezúttal nem találhatunk, mintha a formátumgyárosok is azt keresnék, hogy mi lehet a legújabb nagy durranás. A fő irányvonalnak a minimális tartalommal rendelkező, kevés tudást megkívánó, de feszült és nagyszabású show-k tűnnek, az extrém helyzeteket és humort egyszerre kínáló játékok, valamint a műfajötvözések, mint például a vetélkedő és a reality összeházasítása. Persze az ősrégi celebes trend sem enyészett még el, és a fizikai vetélkedők is nagyon népszerűek.

Tavaly egy dupla vagy semmi próbálkozás volt Simon Cowell-féle Red or Black (Piros vagy fekete), mely esetében a siker, a végső győzelem semmilyen tudást nem követelt meg. Nem is lehetett tudni, hogy a nézők mennyire lesznek vevők egy ilyen koncepcióra - a nagy siker elmaradt, de a második évad mégis be lett rendelve. A játék koncepciója szerint egy stadionban összegyűjtöttek rengeteg embert, hogy azok egy esemény előtt szavazzanak, hogy a végkimenetel piros lesz-e vagy fekete. Ez az esemény valami látványos show-elem szokott lenni, mondjuk két motoros vagy egy akrobatikus zsákolócsoport részvételével felvett verseny, egy piros és egy fekete végkimenetellel, aminek hatására a nézők egy része veszít, a másik része nyer - utóbbiak mehetnek az újabb feladathoz, előbb még ugyanazon a helyszínen, de idővel persze máshol. Ily úton módon több ezer emberből idővel több száz, majd pár tucat lesz, hiszen mindig a jól tippelők jutnak tovább. Később már a játékok is intimebbekké válnak, egészen addig, míg a legjobb nyolc bejut a stúdióba, ahol ugyancsak piros-fekete játékokban, már élőben hajthatnak tippeléseikkel a fődíjért.

A Red or Black, akárcsak annak idején a Pókerarc afféle event-jellegű műsorként indult, azaz egy hét alatt adták le az összes részt, így kerítve nagyobb felhajtást neki. Más játékok, mint például a Total Blackout olyannyira nem kívánják meg a költséges körítést, hogy napi, illetve heti rendszerességgel is lehet adni hónapokon át. A dán készítőtől származó produkció lényege mindössze annyi, hogy a játékos vaksötétben kitalálja, hogy éppen milyen objektumot fog meg. A szóban forgó dolog persze lehet tárgy, állat, ember, csak a fantázia szab határokat az ötleteknek, a reakciók pedig sokszor viccesek. A sötétben látó kamerákkal dolgozó Total Blackout már csak azért is dzsóker, mert mind átlagemberekkel, mind celebekkel nagyon jól működik.

Ha már celebek, akkor Amerikában nemrég a The Voice mintájára elindult egy randizós vetélkedő (The Choice), melyben forgó székben ücsörögő hírességek választhatnak párt maguknak vakon - lefordítva valaki elmehet egyszer valahova egy celebbel, Ezt rajongókkal és bevállalós hírességekkel itthon is el lehet játszani, s talán már el is játszották. De ugyancsak a randizós valóságshow-kat ötvözi például az Angliában már több éve képernyőn lévő Take Me Out, melyben 30 nő küzd egy férfi kegyeiért egy 40 perces műsorban. Ennek különlegessége, hogy vetélkedőre jellemző jegyek is segítik a végső választást, azonban azok, akiket nem választ ki a férfiú a következő adásban visszatérnek egy újonccal kiegészülve, hogy ismét párt próbáljanak találni maguknak. Ez a csavar amolyan Áll az alku-féle családi hangulatot biztosít, hiszen a 4-5. adásra a néző már régi ismerősként köszönthet sok játékost, s ez is biztosítja a kötődést részéről a műsorhoz.

Érdekes új szála a vetélkedőknek a szociális alapon nyugvó játékok. Ezeket ugyan nem mindenki gyomra veszi be, de az biztos, hogy akik érzékenyen közelítenek a témához, sokkal jobban tudnak kötődni játékosokhoz, akár a helyzetüket is jobban átérezhetik. Persze alapjába véve minden pénznyereménnyel kecsegtető játéknak van szociális aspektusa, de mostanság némelyik produkcióban ezt sokkal jobban kiemelik. A viszonylag rövid életű amerikai You Deserve It (Megérdemled) koncepciója például az volt, hogy a játékos nem magának nyer, hanem egy általa kiválasztott, rászoruló személynek. S, mivel a casting során persze figyeltek arra, hogy könnyfacsaró legyen az illető története, ezért a nézőt sokkal jobban bevonták érzelmileg a tévézési folyamatba. Itt közvetve meg is jelenik egy új trend, miszerint nem egy játékos játszik, hanem kettő, vagy esetleg egy család - elég egy ilyen apró változtatás és máris frissebbnek tűnik egy formátum. Hasonló, szociális húrokat fog pengetni a Viasat3 nemsokára induló játéka, a Nyered, ha mered, melyben tárgynyereményeket tehetnek családok kockára, hogy aztán elveszítsék, esetleg jobb verzióban megnyerjék ugyanazt.

A Viasat3 új gameshow-ja mellett biztosan lesz idén Egy perc és nyersz (RTL Klub), Átvágó (Story4), Legyen ön is milliomos (RTL2), de a TV2-n még nem tudni, mi készül őszre vagy 2013-ra - talán valamelyik a fentiek közül?