"Ezek ugyanúgy mi vagyunk." Az XX a Quartnak

Az xx tagjai nem gondolnak sok tízezer rajongójukra dalírás közben. A koncert előtt nyilatkozó Jamie xx sose pihen, szerinte az őszinteség a titkuk és nem baj, hogy halk a zenekar.

Látva a májusi koncerteteket a Primaverán, volt egy olyan érzésem, hogy még mindig meglep benneteket, hogy ilyen rengeteg ember előtt játszotok.

Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy az volt az új turnénk első állomása: előtte hosszabb ideje nem álltunk már színpadon, úgyhogy érthetően bátortalanoknak tűnhettünk.

Az új album készítésekor azt is szem előtt tartottátok, hogy ezeket a dalokat majd tízezrek előtt is meg kell szólaltatni?

Nem nagyon, inkább az volt a fontos a számunkra, hogy újra együtt dolgozhatunk a stúdióban, amire már jó ideje vágytunk, hiszen az első lemezünk megjelenése óta már elég sok idő telt el.

Meg fog lepődni az új lemezetek hallva az, akinek tetszett az első?

Nem hiszem, azért ezek ugyanúgy mi vagyunk, csak kicsit magabiztosabbak és felnőttebbek lettünk, ami mind a zenén, mind pedig a szövegeken megmutatkozik. Sokat is tanultunk a két év alatt.

Az új dalokban feltűnőbb az elektronikus tánczenék hatása, ez neked köszönhető?

Az utóbbi egy évben eléggé sok ilyesmit hallgattunk mindhárman, sok ilyen buliba jártunk, úgyhogy természetes volt, hogy ez a zenénkben is meg fog majd jelenni. Hármunk közül én vagyok, aki megmutatom nekik ezeket a dolgokat, de Romy például eléggé benne van a diszkóban, Oliver és én inkább a house-ra vagyunk ráállva. De dj-ként leginkább az új dolgokat keresem, nem ragaszkodok kifejezett stílusokhoz vagy előadókhoz. Pár hete is voltam a berlini Berghain klubban, ahol például sok jó technót fedeztem fel, tök érdekesek voltak azok is.

Az első lemezetekkel nagyon hamar komoly sikert arattatok, ti ezt hogy éltétek meg?

Nem volt azért ez annyira hirtelen dolog: előtte két évet dolgoztunk rajta, és még a megjelenés után is el kellett telnie majdnem egy évnek, amíg tényleg nagy közönség előtt kezdtünk játszani. Mindez óriási meglepetés volt számunkra, nem is álmodtunk hasonlóról.

Érzed azt, hogy mekkora hatást gyakorolt ez a lemez más londoni zenészekre? Például James Blake-et szokás ilyenkor megemlíteni.

James azt mondta, hogy a mi lemezünk megnyitotta az ajtót az olyan zenék számára, mint amilyen például az övé. Jó, ha új dolgok születnek, amik elszakadnak a megszokottaktól, és jó érzés, ha a zenénk inspirál bárkit is.

Változott valamit a szereped a koncerteken? Hiszen hagyományos dobokon is játszol már.

Van most néhány új cuccom, mert szerettem volna kicsit variálni a hangzást, de ettől még eddig is ugyanúgy élőben csináltunk mindent.

A zenétek elég intim jellegű, sokan mondják, hogy zárt, kis térben jobban érvényesül. Változtattok rajta valamit, ha ilyen nagy fesztiválon kell játszanotok?

Néhány elemet megváltoztatunk, de meglepő módon elég keveset, anélkül is jól működik. A közönséget úgy is lekötjük, hogy nem vagyunk túl hangosak. Fesztiválokon csak az jelent nehézséget, ha néha áthallatszik egy másik színpad.

Valamibe nagyon sikerült beletalálnotok az első lemezetekkel, szerinted mi lehetett az?

Ez egy elég nehéz kérdés. Talán az lehet az ok, hogy őszinte zenét csinálunk. De mi annyira belülről éltük meg ezt az egészet, hogy nem volt rálátásunk a nagy egészre. Zavarba ejtő és lenyűgöző, hogy ennyien szeretik a zenénket, és ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek.

Te szólóban is nagyon aktív vagy, viszont a többiekről keveset lehetett hallani az elmúlt két-három évben.

Igen, és továbbra is dolgozom szólóban, most egy EP-t vettem föl, és a nyáron sok más előadóval dolgoztam rajta, ez még az idén meg fog jelenni. A többiek inkább próbáltak visszatérni az első lemez után a rendes kerékvágásba.

Neked nem hiányzott a pihenés?

Nem, én egy pillanatra sem álltam le azóta se, nekem ez az életem, így érzem jól magam.

Hogy emlékszel vissza a Gil Scott-Heronnal közös remixlemezre?

Hihetetlen dolog volt, hogy ez megtörténhetett. Ráadásul az összes ötletemre rendkívül nyitott volt, és nagyon hálás vagyok neki mindezért.

Van még más, akivel szívesen csinálnál hasonlót?

Hát nem tudom, ez is a semmiből jött annak idején, nem terveztem előre. Szóval lehet, hogy majd történik valami egyszer megint, anélkül is, hogy én erőltetném.

Az idei lemezek közül melyek tetszenek neked a legjobban?

Perfume Genius albuma nagyon jó. Játszott is előttünk néhány hete Seattle-ben, egy nagyon jó fej srác is. Londoniak közül pedig DJ Rumnak jelent meg pár maxija, és van egy Gohan nevű srác, akinek most jött ki az új lemeze, mindketten elég jók szerintem, noha egyikük se túlzottan ismert.

Mi volt a legnevetségesebb hasonlat, amit a zenétekről olvastál?

Nem tudom, csak eleinte olvastuk a kritikákat, most már nem nagyon szoktam, szerintem nem egészséges, ha nekik akarsz megfelelni. De az például érdekes volt, hogy olyan együttesekhez hasonlítottak bennünket, mint például a Young Marble Giants, amelyeket csak így, utólag fedeztünk fel.