A FIFA-nál a magyar, az UEFA-nál az izraeli foci az erősebb

A magyar válogatott szerdai ellenfele, Izrael jelenleg 54 hellyel hátrébb áll a FIFA-világranglistán, ám az 1990-es évek közepétől egészen a legutóbbi időszakig magasabban jegyezték, mint a mieinket. Az izraeli labdarúgás klubszinten egyértelműen előbbre tart a magyarnál, de a válogatott ugyanúgy képtelen kijutni nagy világversenyre.

Noha az önálló zsidó állam csak a második világháború után alakult meg, az izraeli labdarúgás történetét régebbről kell kezdeni. Az egykori Palesztinából külföldre vándorolt labdarúgók több futballklubot is alapítottak Kelet-Európában, amelyek közül az osztrák Hakoah Vienna volt a legjelentősebb, 1925-ben bajnoki címet is nyert. A mai Izraeli Labdarúgó-szövetség elődje már 1925-ben létrejött, és az önálló Izrael megalapítása után meg is kezdte tényleges működését.

Az egyetlen pótselejtező kudarcot hozott

Az izraeliek már az 1950-es vb-re is neveztek, de akkor Jugoszlávia a selejtezők során simán kiverte őket. 1956-ban beléptek az Ázsiai Labdarúgó-szövetségbe, így innentől kezdve az ázsiai kvalifikációs viadalokon vettek részt. Az 1968-as olimpiai részvétel után 1970-ben az ország mindmáig legnagyobb labdarúgósikerét érte el, amikor kijutott a mexikói világbajnokságra. Nem is szerepelt rosszul: döntetlent játszott Svédországgal és a későbbi ezüstérmes Olaszországgal, és csak az Uruguay elleni vereséggel esett ki. A politika azonban megint közbeszólt: a környező országokkal kialakult konfliktusok miatt 1976-ban az izraelieket kizárták az Ázsiai Labdarúgó-szövetségből, 1982-ben az európai csapatokkal vívták a vb-selejtezőket, de az UEFA-ba csak 1994-ben nyertek felvételt. Azóta hivatalosan is tagjai az európai szövetségnek, és ott lehetnek az Eb-selejtezőkön is.

Kijutni azonban egyszer sem sikerült, a válogatott sohasem tudta átlépni a saját árnyékát, pedig többször is ott állt a siker küszöbén. A 2002-as világbajnokság előtt az utolsó selejtezőn Auszria ellen egy hazai győzelem pótselejtezőt ért volna, de csak 1-1-re futotta. Négy évvel később Izrael úgy lett harmadik a csoportjában, hogy a második Svájccal azonos pontszámmal végzett, ráadásul veretlen maradt, a 2010-es vébé előtt pedig ugyan csak negyedik lett a selejtezőcsoportjában, de az utolsó fordulóban még megvolt az esélye a második helyre is. Az Európa-bajnokság kvalifikációs sorozataiban hasonló volt a helyzet: 2008-ban például a harmadik Angliával azonos pontszámmal lett negyedik a csapat. A legközelebb a kijutáshoz a 2000-es Eb előtt volt az együttes, ekkor ugyanis eljutott a pótselejtezőig, ott azonban Dánia ellen hazai pályán beleszaladt egy 5-0-s vereségbe.

Már nálunk sem nézik le a bajnokságukat

Míg válogatott szinten az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején volt a legsikeresebb az izraeli futball (bár a legjobb FIFA-világranglistás helyezését 2008 novemberében érte el a 15. pozícióval), klubszinten kicsit később zárkóztak fel az európai középmezőnyhöz.

A Hapoel Tel-Aviv (soraiban Halmai Gáborral és Pisont Istvánnal) a 2001-2002-es idényben a negyeddöntőig jutott az UEFA-kupában, és ott csak hatalmas küzdelemben esett ki az AC Milan ellen, egy évvel később pedig Maccabi Haifa lett az első izraeli BL-csoportkörös.
Mindez később még háromszor ismétlődött meg (Maccabi Haifa 2009-2010, Maccabi Tel-Aviv 2004-2005, Hapoel Tel-Aviv 2010-2011), az Európa Ligában pedig az izraeliek rendszeresen ott vannak a csoportkörben, az előző szezonban például három csapatuk is főtáblás volt.

Ezek után nem meglepő, hogy az UEFA (klubcsapatok szereplése alapján összeállított) ranglistáján Izrael sokkal jobban áll nálunk, jelenleg a 17., tizenkét hellyel előzve Magyarországot. Mindez azért is érdekes, mert a FIFA világranglistáján fordított a helyzet, ott a 28. álló magyar válogatott ötvennégy pozícióval jobban áll az izraelinél.

Manapság már elképzelhetetlen az, ami az 1990-es évek második felében jellemző volt a magyar futball világára, ahol sokan kissé lenézték az izraeli bajnokságot, illetve az ott futballozó magyarokat. Pedig egy időben nagyon sokan voltak: miután Sallói István befutott a Beitar Jerusalemnél (2001-ben az izraeli bajnokság történetének második legjobb légiósának is megválasztották), az izraeli klubok egyre-másra szerződtették a magyarokat, volt egy időszak, amikor még a harmadosztályban is szerepelt magyar. A szövetségi kapitányok azonban egy-két kivételtől eltekintve rendre mellőzték az Izraelben játszókat, mondván, az a bajnokság még az itteninél is gyengébb.

Sztár a Premier League-ből

Az Eb-selejtezők során még a francia Luis Fernandez irányította a válogatottat, ám a szövetség nem hosszabbította meg a szerződését, miután Izrael csak harmadik lett csoportjában Horvát- és Görögország mögött. Az új szövetségi kapitány Eli Guttmann lett, aki gyakorlatilag már az összes hazai sztárklubot vezette (anno a Beitarban dolgozott Hamar Istvánnal és Sándor Tamással is), így a válogatott karrierje csúcsát jelenti. Vezérletével eddig három barátságos mérkőzést játszott a csapat, és mindegyiket elveszítette: februárban Ukrajnától 3-2-re, májusban pedig Csehországtól 2-1-re, majd Németországtól 2-0-ra kapott ki.

A Budapestre érkező keretben három nagy öreg található: a kapus Dudu Avat, a középhátvéd Tal Ben-Haim és a középpályás Yossi Benayoun. Utóbbi alighanem minden idők legjobb izraeli labdarúgója: már 1998-ban bemutatkozott a válogatottban, és volt a Liverpool, az Arsenal és a Chelsea játékosa is. Jelenleg is a BL-győztes alkalmazottja, de augusztus végéig alighanem távozik a klubtól. Ben-Haim is szerepelt a Chelsea-ben, de neki jelenleg nincs csapata, miután szerződést bontott a Portsmouth-szal, míg Avat a spanyol élvonalbeli RCD Mallorca kapusa, ahol honfitársa, Tomer Hemed is szerepel. Az izraeli keretben lévő csatárok közül ketten is klubot váltottak a nyáron: Itay Shechter a Kaiserslauternből a Swansea-ba, Ben Sahar az Auxerre-ből a Herthába került.