Miért üzenünk a jövőnek?

A hódmezővásárhelyi ortodox templomba időkapszulát rejtett valaki, hogy üzenhessen a jövőben élő embereknek. Mindenki kódolva van arra, hogy üzeneteket, nyomokat hagyjon maga után. Modern időkapszulákról ugyan csak 1937-től beszélnek, valójában azonban már a sumérok is írtak üzeneteket az utókor számára. A legújabb kapszula 50 ezer évet vándorol majd, mielőtt célba ér.

A hódmezővásárhelyi ortodox templom felújításakor egy sárgaréz hengerbe helyezett szerb nyelvű szöveget találtak. A dokumentumot 1848-ban készítették, szerzőjét valószínűleg Davidovits Péternek hívták. Az oklevél mellett további, a későbbi felújítások idején elhelyezett - szintén a jövőnek szóló - üzeneteket találtak az 1783-ban épült templomban.

Mindez nem tekinthető egyedi esetnek: a soproni Tűztorony tetején a Lipót császár tiszteletére 1682-ben odahelyezett sas szintén üzeneteket rejtett. A legrégebbi egy 1786-os levél, amelyet éppen idén nyáron nézhettek meg a helybeliek, amikor a csúcsdíszt karbantartás miatt leemelték a torony tetejéről.

A soproni Tűztorony sasában talált 1786-os dokumentum

Az emberek szinte programozva vannak arra, hogy nyomot hagyjanak maguk után. Nemcsak genetikáról van szó, hogy génjeink a továbbélésért, pontosabban a továbbörökítésért küzdenek (különösen a férfiaké). Az ókori, kisázsiai mauzóleum, az egyiptomi piramisok és feliratok is erről árulkodnak, illetve az örökkévalóságról, az uralkodó hatalmának mindenhatóságáról szólnak. (Ez utóbbiak közé tartoznak a maja világvégével kapcsolatos emlékek is, amelyekről az utóbbi időben derült ki, hogy korántsem világvégét jósolnak, csak egy uralkodó örökkévaló hatalmát hirdetik.)

A maja világvégére utaló jelek

Az irodalmi művek, filozófiai és történelmi munkák, középkori krónikák, újkori és modern kori újságcikkek is részben a jövőnek szólnak. Mára tudományos diszciplínává is vált a jövőkutatás, de ennek a tudományágnak éppenhogy nem üzenetek jövőbe küldése a célja, inkább a ma élő emberiség figyelmének a felhívása a jövőben várható problémákra, kihívásokra.

Az ember a múlt és a jövő, a jelen és a jövő között próbál kapcsolatot teremteni. A megtörtént események, az egyszer már kitalált gondolatok leírása egyfajta jövőnek szóló üzeneteknek is tekinthető. A matematika olyan zseniális kutatói, mint az ír Hamilton, aki alkoholizmusa és kóros elhízása következtében, egy köszvényroham után halt meg 1865-ben, mégiscsak eljuttatta üzenetét korunkba. A 20. század fizikáját forradalmasította matematikai megoldásaival (például az úgynevezett Hamilton-operátorral), hiszen Werner Heisenberg részben William Rowan Hamilton munkáit használta fel a kvantummechanika megalkotásakor. (Manapság ugyanilyen szerepe van az alapkutatásoknak: látszólag hiábavaló, a gyakorlati élettől távolinak tűnő kutatásoknak később óriási haszna lehet.)

A Westinghouse-időkapszulát elzáró kő

Egyes írók (például Verne Gyula) "jövőbelátásuk" miatt váltak világhírűvé, de a legtragikusabb sorsú magyar költők egyike, Radnóti is aligha írta volna meg utolsó eclogáját, ha a halálmenetben nem élt volna még benne a remény, hogy legalább a verseit elolvassa majd valaki - remélhetően a felesége is: Gyarmati Fanni, akinek írta ezeket a költeményeket.

A Mézga család kalandjai nem véletlenül voltak népszerűek (nemcsak Magyarországon, hanem például Bulgáriában is), hiszen nemcsak egyszerű sci-fi paródiák voltak ezek az epizódok, hanem a jövő és a jelen közötti kommunikáción alapultak. (Az első, 1968-69-es sorozat címe szintén parodisztikus volt: "Üzenet a jövőből".) És persze a bonyodalom is általában akkor következett be, amikor "megszakadt" a kapcsolat a "köbükivel", vagy valami félreértés történt.

Technikai haladás és időkapszulák

A múlt és a jövő közötti kapcsolatteremtés a 20. században újabb lendületet kapott. Az első, úgynevezett Westinghouse-időkapszulákat kitalálói 1937-ben, a New York-i Világkiállítás megrendezésére javasolták, hogy ássanak el egy rézből, krómból és ezüstből készített tartályt. Ez meg is történt, a New York Times szerint az 50 évszázad, azaz 5000 év múlva élőknek üzentek az 1939-es világkiállításról.

A két Westinghouse-időkapszula egy 1965-ös kiállításon

Az amerikai Oglethorpe Egyetemen Nemzetközi Időkapszula Egyesület is működik, amely adatbázist készít az efféle üzenethordozókról. Ezen az egyetemen a harmincas évek második felében, A civilizáció kriptája néven készítettek egy egészen másfajta "időkapszulát". Ez egy lepecsételt, bebetonozott és behegesztett terem az intézmény alagsorában, amelyet 8113-ban kell majd kinyitni. (A termet 1940-ben zárták le.)

Egy szovjet időkapszula 1979-ből

Nemcsak Amerikában szokás a jövőnek szóló üzenetek elrejtése. Egy kamcsatkai faluban nemrégiben olyan időkapszulát találtak, amelyben a hetvenes évekből üzentek a szovjet kommunista ifjúsági szövetség, a Komszomol tagjai a jövő ifjú kommunistáinak.

Vulkannij faluban városrendezés közben egy Lenin-szobor alapzata alól emelték ki a kapszulát. Tartalmából kiderült, hogy 1979. július 15-én ásták el a faluban állomásozó fiatal katonák. "Emlékezés nélkül nincs jövendő" - olvasható az üzenetben. "Emlékezzetek, mint ahogy mi emlékezünk az októberi (forradalom) és a polgárháború hőseire, az ötéves tervek hőseire, hazánk dicsőséges hőseire a fasiszta megszállás mocskos éveiből, a kommunizmus építésének fáradhatatlan munkásaira" - szólt az üzenet.

Új lehetőségek az üzenet megformálására és továbbítására

A modern technika úttörői már a Magyar Televízióban is kísérleteztek például 3D-s üzenetekkel, méghozzá 1973-ban és 1988-ban is. A Népszabadság 2009-es cikkében arról számolt be, hogy a speciális vászonra vetíthető, hat- és ötperces felvételeket bemutatták az újságíróknak is. A felvételeket Molnár Miklós készítette a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert 1973-as magyarországi látogatásakor. Operatőrként arra kérte a kutatót, hogy az utókor számára néhány perces térhatású, fekete-fehér filminterjú is készülhessen. A kísérlet csak 1988-ban folytatódhatott, amikor a népszerű tévébemondó, Takács Mari vállalkozott rövid, videoszalagon rögzített üzenet elmondására.

Mindeközben az űrkutatók is megpróbálkoztak üzenetek eljuttatásával: nemcsak a jövőbe, hanem a távolba is. Már a Pioneer-10 és Pioneer-11 űrszondák is vittek magukkal 1972-73-ban néhány fémtáblát a Földről szóló információkkal. Ezek tulajdonképpen az űrszondák származását voltak hivatottak jelezni és azt az időpontot, amikor útjukra indultak.

A leghíresebb földi eredetű, űrbe juttatott üzenethordozók azonban a hetvenes évek második felében elstartolt Voyagerek aranylemezei. Ezek jutottak egyébként a legmesszebb is, mert már a Naprendszer határvidékén járnak.

A Voyager aranylemezei

A Voyagereken 115 (más források szerint 116 vagy 122) képet küldtek a világűrbe, de a lemezen zenei felvételek - köztük Bach és Sztravinszkij művei, de Chuck Berry Johnny B. Goode-ja is - hallhatók, továbbá állathangok, egy szörf és egy mennydörgés hangja is fent van a lemezen. A kiválasztást a Cornell Egyetem világhírű tudósa, Carl Sagan irányította. Az 1977-ben indított Voyagereken van Jimmy Carter akkori amerikai elnök és Kurt Waldheim korabeli ENSZ-főtitkár üzenete is. Ez utóbbi különösen érdekes, hiszen Waldheim második világháborús múltja miatt - osztrák köztársasági elnökként - később nemzetközi viták kereszttüzébe került.

A KEO még nem indult útnak

Az ötödik űrbéli időkapszula, a KEO műhold előreláthatólag 2014-ben áll Föld körüli pályára. Erre bárki elküldheti üzenetét, amely a távoli jövőben, nagyjából 50 ezer év múlva tér vissza a Földre. Igaz, a KEO-projekt egyre csak húzódik: eredetileg 2003-ban indították volna útjára, de még most is csak 2014-re várható a startja.

A KEO 50 ezer év múlva tér vissza a Földre az üenetekkel

Miközben a modern időkapszulák feltalálását az amerikaiak próbálják a magukénak mondani, addig látható már a bevezetőben említett két magyar példán is, hogy jóval 1937 előtt létezett ez a hagyomány. Európában a 18-19. században már régóta divat volt ez a szokás, az adott kor egy pillanatát megörökítő dokumentumokat helyeztek el az épületekben.

Az alapkőlerakás hagyománya azonban nem is európai, és sokkal régebbi eredetű, mint néhány koraújkori dokumentum elrejtése az épületek különböző pontjain. Rituális alapköveket ugyanis a sumérok raktak le először Mezopotámiában. Ezek agyagból készültek, gyakran szög alakúak voltak, és feliratokat helyeztek el rajtuk. Eredetileg nem a jövőnek szóló üzenetek voltak, hanem fogadalmi felajánlások. A jövőre csak annyiban utaltak, hogy az építkezés sikeres befejezését szerették volna elérni. Később azonban megjelentek mágikus formulák is e feliratokon. Ezek az épület védelmét szolgálták. Kutatók szerint ezek a hatalmas szögek, "alapító dokumentumok" az isteneknek való felajánlást tartalmazták, egyfajta "szimbolikus tulajdonossá" tették az isteneket.