Valószínűleg amulettként szolgáltak azok a kőkori szobrocskák, amelyekre az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársai bukkantak rá Tel Moza környékén, a Jeruzsálem és Tel-Aviv közötti autópálya kiszélesítésekor végzett kutatások során. A kos- és marhaszobor 9000-9500 éves lehet és a sikeres vadászat elősegítésére, bűvöléshez használhatták egykor.
"Ebben az időszakban a vadászat volt a fő tevékenység" - mondta Hamoudi Khalaily, az ásatás vezetője. A szobrocskák alighanem a vadászok által végzett, vadászatot megelőző ceremóniák központi elemei lehettek. Az úgynevezett kerámia előtti neolit korszakban, a "neolit B"-periódusban keletkezhettek ezek a szobrocskák, amikor az emberek megkezdték az átállást a földművelésre és állattenyésztésre, vagyis a vándorló, vadászó-gyűjtögető életmód helyett a letelepedést választották.
Khalaily elképzeléseivel szemben egy másik régész, Anna Eirikh úgy véli, hogy az állatok háziasításához, domesztikálásához kötődnek a szobrocskák.
A csavarodó-tekeredő szarvakkal ábrázolt, 15 centiméteres kos mészkőből készült. A megformálása különleges és precízen ábrázolja az állatot, különösen a fejét és a szarvait. A másik szobor dolomitból készült, és talán egy bölényt ábrázol, de nagy szarvai miatt mindenképpen egy marhafélét örökít meg, sokkal absztraktabb megformálással.