Barlangba bújhat az ember, ha eljut a Marsra

Mars, barlangok
Vágólapra másolva!
Izgalmas lyukak vannak a Mars felszínén, amelyek lávabarlangokba vezethetnek. Ezeken a védett helyeken menedéket találhatott az élet, és meghúzhatják itt magukat a bolygóra lépő első űrhajósok is. Először azonban robotokat küldenek a felderítésükre.
Vágólapra másolva!

A Naprendszer és főképp a Mars kutatásának egyik legizgalmasabb területe a barlangok vizsgálata. 2007-es kirobbanása óta a téma már túllépett a pusztán elméleti fázison. A NASA 2012-es Nemzetközi Hold- és Bolygókutató Konferenciáján (LPSC) számos kutató és mérnök mutatta be egy barlangkutató robot terveit.

Különleges vulkáni barlangok

A legtöbb idegen égitesten található barlangok nem a például Magyarországon megszokott módon jönnek létre, klasszikus karsztosodásról ugyanis nem beszélhetünk. Sokkal jellemzőbbek a vulkáni működés következtében létrejött barlangok (ún. vulkanoszpeleológiai képződmények). Ezek legismertebb típusa a lávabarlang.

Forrás: AFP/Pablo Cozzagilo

A lávabarlangok kialakulása viszonylag egyszerű folyamat eredménye: a vulkán kitörése következtében a forró láva a felszínre ömlik, ahol találkozik az akár több mint ezer Celsius-fokkal hidegebb levegővel. A lávafolyam külső rétege megszilárdul, "bekérgeződik", és szigeteli a belső részeket. Ezzel cső alakul ki (nem véletlen, hogy angolul "lava tube" a képződmény neve). Miután a láva kifolyik a cső belsejéből, a tető sok helyen nem bírja el a saját súlyát, és beszakad. Így függőleges járatok jönnek létre, ilyet már marsi űrfelvételeken is láthatunk. A Földön számos ilyen képződmény létezik, a legismertebbek talán a Hawaii-szigetek barlangjai, azon belül is a Thurston lávacső.

Forrás: AFP/Photononstop

Menedék az életnek?

A lávabarlangok nemcsak földtani szempontból érdekesek. Egy marsi barlang belseje szinte édenkert a bolygó felszínéhez képest. A Marson jellemző, akár százfokos napi hőingással szemben ez az érték itt minimális. A felszínt bombázó kozmikus sugárzás sincs jelen, és a porviharoktól is védettek ezek a helyek.

Már 2000-ben feltételezték a NASA kutatói, hogy a marsi barlangokban lehet vízjég, de ezt egyelőre nem sikerült bizonyítani. A legizgalmasabb az lenne, ha a Mars egyes részein megjelenő, nagyjából mínusz 20 Celsius-fokos fagyáspontú sós oldatok ("brine"-ok) tavakat alkotnának ezekben a barlangokban. Ha ezek bármelyike rendelkezésre állna, bátran kijelenthetnénk, minden feltétel adott ahhoz, hogy a vörös bolygó felszíne alatt egy kis ökoszisztéma alakuljon ki - vagy maradjon fent valamilyen formában. Ez a jelenség nem lenne szokatlan, hiszen a földi barlangok mélyén számos barlanglakó (ún. troglobiont) faj él, amely sosem jön fel a felszínre, csupán a leszivárgó ásványi és szerves anyagon él (azt pedig már tudjuk, hogy egyes extremofil földi élőlények bírják a rendkívüli hideget és a Marsra jellemző oxigénhiányt is).

Forrás: NASA
"Lyuk" a Mars felszínén, amely barlangba vezethet

Barlangászrobotok

A legizgalmasabb vizsgálatokat akkor lehetne elvégezni, ha egy szonda bejuthatna egy ilyen barlangba a Marson. Egy ilyen barlangászrobotnak persze nem lenne könnyű dolga: napelemeket nem használhatna, nem tudna közvetlen rádiókapcsolatot tartani a Földdel, nem is beszélve a kiszámíthatatlan, törmelékes és omladékos terepről, amely bármikor megindulhat, és maga alá temetheti a szondát.

Az is lehetőség, hogy a robot nem megy be a barlangba, csak műszereket ereszt le. A tervek szerint a barlang bejáratától nem túl távoli leszállás után szigonypuskával megcélozná a szemközti falat, és átvezetne egy drótkötélpályát a kürtő felett. Ezen a pályán aztán elindulnak a műszerek, és leereszkednek egészen a kürtő aljáig. A módszer hátránya, hogy csupán a barlangbejárat környékét lehet feltérképezni, a jobban védett helyeket nem.

Forrás: NASA

Ha mégis bemegy a robot, akkor vagy rendkívül strapabírónak (például rugalmas felszínű, gázzal töltött szonda), vagy rendkívül ügyesnek kell lennie, esetleg sziklamászó lábakkal. Az előbbire lehetőség a katonai célokra kikísérletezett, focilabdához hasonló gömbrover (lásd a fenti képen), amely képes lenne akár "leugrani" is egy kürtő aljáig (ne feledjük, a marsi gravitáció csupán egyharmada a földinek). Több ilyen gömbrover akár kommunikációs láncot alkotva is átkutathatja a környezetét.

A legígéretesebb megoldás talán a kaliforniai Sugárhajtás-laboratóriumban (Jet Propulsion Laboratory) kikísérletezett sziklamászó robot lenne. Ez a különleges karokkal felszerelt jármű képes lenne bemászni a barlangba, mintát venni, azt elemezni, majd kimászni, és elküldeni az adatokat a Földre. Egy ilyen robot legkorábban 2016-ban indulhatna a Marsra, bár a szakemberek egy része szerint a kockázat nem éri meg a várható nyereséget, hiszen marsi életnyomok a felszíni törmeléktakaró alatt is létezhetnek, amelyet jóval könnyebb vizsgálni.

Forrás: NASA
Sziklamászó robot

Vissza a barlangokba

Egy marsi barlang a jövő űrhajósai számára is kitűnő bázis lenne. Az Antarktiszon hasonló hőmérsékletű környezetben léteznek állandó kutatóbázisok. Nem kizárt, hogy az első marsbázis egy felszín alatti üregben lesz majd, kihasználva ugyanazon előnyöket, amelyeket az ősemberek is megtapasztaltak néhány tízezer éven keresztül.

A szerző geográfus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének PhD hallgatója.