Semmihez nem értek, csak pofázni tudok - Majka a Quartnak

Majka, Majoros Péter, interjú
Vágólapra másolva!
Majka, Curtis és BLR Belehalok című száma hónapok óta tarol a YouTube-on. Hármuk Belehalok című lemezéről írt kritikánk itt olvasható, alább pedig Majkával beszélgetünk a dal sikerének titkáról; az őszinteségről és a kereskedelmi rádiók műsoráról. Kiderül az is, mennyit keresett eddig a három rapper a dallal.
Vágólapra másolva!

Neked mi a megfejtésed, hogy a Belehalok miért...

...miért jó? Vagy miért működik? Mert ez a kettő nem ugyanaz.

Miért működik, miért jött be ennyire?

Eleve mert jó [nevet]. A minap olvastam egy kritikát, hogy a Belehalok miért tökéletes hiphopszám. Szétboncolja az egész nótát, olyan igazságot ír le, amit mi forgatókönyvszerűen kellett volna, hogy megcsináljunk - de mi ösztönből raktuk össze. Ha utólag valaki kianalizálja, hogy a különböző versszakok miről szólnak, akkor tényleg megegyezik azzal, amit mi mondani akartunk, csak mi nem úgy ültünk neki, hogy szeretnénk ezt nótába önteni. Ez a legfontosabb: ha az ember ösztönből tud valami olyat csinálni, amit a másik ember szintén ösztönösen a magáénak érez, az működőképes dolog. Szerintem ez 2012-ben a legaktuálisabb, legszókimondóbb - vannak nála szókimondóbbak, de azok már inkább trágárak -, a legőszintébb... a legjobb nóta. Lassan el kell fogadnunk nekünk is, hogy 2012-ben jobb nótát nem rakott még össze senki, és erre nagyon büszkék vagyunk.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Ennyire ritka, hogy valaki őszinte, hogy így ráharapnak?

Nem is azt mondanám, hogy ritka... [gondolkodik] Ez egy nagyon jó kérdés. Csomó őszinte zenekar van. A rapnek és a rocknak az az alapvető funkciója, hogy a hétköznapi emberek nyelvezetét valahogy beültesse a művészetbe. Ezekben a zenei stílusokban nem tehetjük meg, hogy nem vagyunk őszinték, különben a hitelét veszti. Abban a a hiphop életérzésben, amitől megszerettük ezt a műfajt, amit Amerikából magunkba szívtunk, kötelező az a fajta őszinte megmondás, amit mi is képviselünk. Az a fajta rap, amit Pitbul vagy Flo Rida képvisel, az meg egyszerű divat, ami az egész világon ideig-óráig megy. Inkább azt mondom, hogy az őszinte őszinteség a ritka, amikor nem egy művi dolog áll a háttérben. Van, aki összekeveri a túlzott őszinteséget a trágársággal, teljesen felesleges káromkodásokkal; vagy azzal, hogy azokat a mindennapi problémákat, amikkel mindenki küzd, úgy próbálja elmondani, hogy azt más nem érti meg, még ha ugyanazt érzi is.

Mi a nem őszinte őszinteség? A művi őszinteség?

Rengeteg olyan van, hogy felvesz valaki egy álarcot, egy olyan szerepet próbál eljátszani, ami nem ő. Közel tud kerülni hozzá, mert tetszik neki a légköre, sőt tud olyan lenni, vagy volt is köze hozzá - de igazából olyan húsig hatolóan, vérre menően nem tudta átélni, amitől ő őszinte őszinte tudna lenni. Seress Rezső mondta, hogy a legjobb nótákat korgó gyomorral lehet írni, és ez tényleg így van. Kell egyfajta kirekesztettség. Ő a pénztelenségre gondolt, de bármilyen negatívum betöltheti ezt a szerepet. Nekünk hál' istennek megadatott az a lehetőség, hogy ezt ki tudjuk írni, és ez valamilyen szinten jó is, elfogadják az emberek. És aztán ez sokat segít a probléma megoldásában. Magyarországon nagyon kevés őszinte előadó van - nem mondom, hogy kik nem, de megmondom, hogy kik igen: például Funktasztikus, aki a nyomorából csinál viccet; vagy Fankadeli, aki most már egészen más irányba ment el sajnos, viszont régen elég jó volt. És vannak olyan műmájer rapperek is, akik megpróbálják előadni, hogy ők gengszterek, és ebből ideig-óráig tudnak pénzt csinálni, de aztán egy idő után kibukik, hogy nem azok. Viszont ami a mi tollunkból kijön... bár most már iPhone-ba írjuk a szöveget. [nevet]

Pedig benne van a Belehalok szövegében is a papír és a toll.

Éveken keresztül így írtunk szöveget, aztán amikor el kellett rappelni, nem tudtuk elolvasni a felét. Meg is kaptuk rengeteget, hogy azt próbáljuk eladni, hogy milyen szegény sorban élünk meg minden, és közben iPhone-ba gépeljük a szöveget. Akkor ennyi erővel a Snoop Doggéket is ki lehetne röhögni, hogy ők próbálnak gengszterrapperkedni vagy olyasmiről beszélni, ami a jelenlegi életvitelükkel nem egyezik meg. De alapvetően a Belehalok sikere abban rejlik, hogy mindenkinek vannak problémái, annak is, akinek van pénze. Ezért mindenki magáévá tudja tenni a nótát. Bár eddig is ilyen dolgokról írtunk, de most ezzel nagyon ráéreztünk. Amikor megírtam három évvel ezelőtt, már tudtam, hogy ez különleges nóta lesz, de azt nem gondoltam, hogy ennyire bejön. Ehhez azért kellett, hogy három évre félretegyem, és várjam, hogy valaki - a Curtis és a BLR személyében - hozzátegye a saját produkcióját úgy, hogy annak ilyen ereje legyen.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Azért az amerikai hiphopban is nagyon sok szerepjátszás van.

Így van, de azért ha megnézed: Ice Cube zsebében például diploma lapul, mégis a valaha született egyik legnagyobb rapper: megvan benne egy olyan fajta csibészség, olyan vérrel van megáldva, ami miatt meg tudja írni ezeket a nótákat. Viszont ott van a Game, aki a legautentikusabb feka rapper: ő tényleg Comptonból érkezett kannibál, aki a csontot sem köpi ki, ha arról van szó. Ezek a fickók azért összehasonlíthatatlanok mondjuk egy magyar hiphopelőadóval. Már csak azért is, mert ott a hiphop egy nagyon nagy színház - mert nagyon nagy piacra készül; és ezt a színházat tudni kell irányítani. Aki ebben a szakmában dolgozik, az tudja, hogy az egy álomkép, hogy egész nap otthon ülsz és egész életedben kurva autentikus rapper vagy és mindenkit elküldesz az anyjába - és közben sikeres vagy. Ilyen nincs, ahhoz dolgozni kell; ha megérted ezt, ahhoz már agyadnak kell lennie; ha pedig agyad van, az már azt jelenti, hogy nem fogsz egész nap otthon ülni, hanem tovább akarsz lépni. Kell egy ember, aki összeszervezi a dolgaidat, amitől elkészül ez a riport, elkészül egy videoklip. Tudni kell, hogy hogyan kell felöltözni ahhoz, hogy a fiatalok úgy nézzenek rád, hogy "milyen vagány csávó". Ez mind kell ahhoz, hogy valaki sztár legyen. Ezért nem lehet sztárt csinálni, csak ideig-óráig, mert a sztár kémiailag, biológiailag készül. Nekem egy stylist ne mondja meg, hogy mit vegyek fel: ha én ezt nem tudom magamtól, akkor mit keresek a színpadon?

Volt egy kutatás, Michael Jacksonról mutattak felvételeket, ahogy harmincöt emberrel együtt táncolt, mindenki ugyanúgy volt beöltözve kalappal, bokáig érő nadrággal, fehér zoknival - és akkor is Michael Jacksont nézted. Nem tudtad nem őt nézni, és ez egy nagyon fura dolog. A csinált emberek meg jönnek-mennek, eltűnnek. Ezért baszogatjuk állandóan a Fluort, szegény, egyem meg a szívét. Ő egy tehetséges csávó, aki jó dolgokat csinált azelőtt, mielőtt seggbe baszatta magát a médiával. Rám is lehetne mondani, hogy seggbe baszattam magam, de én soha nem csináltam olyan dolgot, amit nem szerettem, vagy ami nem én voltam előtte. Az ő imidzse viszont olyat fordult, mintha a Hooligans holnaptól elkezdene lakodalmast játszani. És azért baszogatjuk, mert tudjuk, hogy jó volt például a Gecigránát és a Van sok söröd. Imádták az undergroundosok; csak aztán sokáig ott volt az undergroundban és nem sikerül kitörni - és valaki azt mondta neki, hogy gyere, felkarolunk, egy kicsit mást kéne játszani. Nem feltétlenül fogod magadénak érezni minden percét, viszont kurva sok bulid lesz, szeretni fognak az emberek. Papp Szabi barátom mondta, hogy aki a közönséget hülyének nézi, az a hülye. Ő egyedülálló csávó, az a forma, akit ha ledobsz bárhol a világon: ő rocksztár. Ahogy öltözködik, ahogy a haját hordja, ahogy szarik a világra, ahogy létezik: ő rocksztár. Megtestesíti, hogy kéne olyan vérlazának lenni, amilyen nem tud lenni Magyarországon a legtöbb zenész még tíz csík kokain után se. A fiatal zenészek 90 százaléka tudatosan akar olyat írni, amit lejátszik a rádió, amiben használ egy csomó divatos szót. Kurvára nem: én írok valamit, aztán ha neked tetszik, tetszik, ha nem tetszik, nem érdekel. Erről szól a Tankcsapda is, ezért bírtak hitelesek maradni, amikor tizenöt év után felébredt rájuk az ország. Mi is erre törekszünk.

Marad ez a csapat, lesznek például további lemezek ezzel a felállással?

Ez érdekes kérdés. Én már 33 éves vagyok, és nem akarok beleesni abba a hibába, hogy azt higgyem, hogy még 22 vagyok. Lelkileg és emberileg is változtam. Szeretnék úgy továbblépni, ahogy mondjuk a House Of Painből lett az Everlast: megmarad a hiphop, csak azért lehet ezt dallamosítani, kicsit még jobban magadévá tenni. A Curtis viszont egy fiatal csibész, tele energiával; éppen azt a korszakát éli, hogy minden jó: sikeres, van pénze, imádják a nők, jól néz ki, kurva jó a színpadon - az egyik legtehetségesebb srác, akivel valaha dolgoztam. A BLR pedig egy magába forduló művész, aki viszont kiszolgálja azt a réteget is, amelyet egyébként nem feltétlenül lehet kiszolgálni, mert nem akarja, hogy kiszolgálják, de azért rá-ránéz dolgokra. Szerintem ennek a három dolognak a fúziója is része volt a Belehalok sikerének. Mindenképpen nyomunk még nótát együtt, de azért ne felejtsük el, hogy ezek különálló produkciók is. Van egyébként már egy nagyon jó, nagyon ütős nótánk ezzel a felállással, egy Belehalok szintű dolog: ugyanez a feeling, ugyanilyen sírós-refrénes szívbemarkoló, de majd jövőre jövünk ki vele. Most úgysem lehet überelni ezt a dolgot. Ezeket tudni kell okosan csinálni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Hajlandó vagy pénzről beszélni?

Persze, abszolút. Egyelőre még egy forintot sem kaptunk a Belehalok-ból. Ugye ennek megvan a módja, jövő év májusában lesz az elosztás, akkor majd kapunk pénzt. Viszont a legjobban az fáj, hogy a négy nagy magyar rádió közül egy játszotta a Belehalok-ot. Nem, másképp mondom: a négy nagy magyar rádió közül egy játszotta 2012 legnagyobb magyar slágerét - úgy, hogy ez a sláger minden rekordot megdöntött. Szerintem két hónapon belül minden idők legnézettebb videoklipje lesz, legelőzi a Mizu-t. És ugathatnak a kereskedelmi rádiók, de azt nem tudják tőlünk elvenni, hogy mi voltunk a legnagyobbak az idén. De nekik erre nincs szükségük, nem játsszák le ezt a nótát, hanem a mai napig játsszák a Szállj el kismadar-at - nincs azzal bajom, de azt gondolom, hogy ez egy vicc. És amikor megkérdeztem az egyik nagy rádió fejét, akkor azt mondta, hogy azért, mert Magyarországon nincs kultúrája a rapnek, és hogy ő nem is tud mondani nagyon rapslágert, mióta van ez a műfaj, így kapásból csak a 2Pac: California Love jut az eszébe. Hát bazdmeg, mit várunk ezek után Magyarországon? Úgy, hogy közben ha azt mondod magyarul, hogy szar, vagy kurva életbe, akkor kisípolnak, de a motherfucker az mehet.

Én rengeteget járok külföldre, és látom, hogy máshol nem így van: minden országban előre van téve a saját zenéjük. A szlovákoknál, cseheknél csomó helyi előadó van, imádják őket. Van egy szlovák rapper, Rytmus, olyan, mint mi, csak harmad-negyedannyian nézik a videoklipjeit, három-négymilliós dolgokat produkál. Ötezer euróért jár fellépni - az ötször annyi, mint amennyiért mi megyünk. Szlovákiáról beszélek, vagyis nem egy gazdag országról, nem egy olyan piacról, ahol rengeteg lemez fogy. Vagy elmegyek Spanyolországba, kiülök egy kávézó teraszára: jönnek a fiatalok a Seattal, és bömböl belőle a spanyol rap. Nem a 2Pac meg a 50 Cent meg az Eminem, meg a nyugatszopó gengszterrap - ami jó, csak ők azt mondják: bazdmeg, én spanyol vagyok, ezt nyomjuk. Hát a magyar rádiók nem nyomják, helyette egészen mást nyomnak.

És a jogdíj: mi csináltuk 2012 legnagyobb slágerét, hát kimondva-kimondatlanul én akarom a legtöbb pénzt keresni. De nem én fogom, hanem a Zanzibár meg a Crystal, meg a Dobrády Ákos, mert őket rommá játssza a rádió... Nyilván meg tudják indokolni: "nem ment át a teszteken". Milyen teszten, bazdmeg? 14 milliós nézettsége van. Nyilván megtehetik, de nem értem, hogy a tulajdonosok ezt hogy engedik meg. Mondjuk én dolgoztam kereskedelmi rádióban, tudom, hogy néznek ki ezek a tesztek. A legjobb: vannak kategóriák, hogy mit milyen gyakran játszanak; és van a gépen két olyan kategória is, ahonnan nem tehetsz be nótát. És telebaszva olyan jó nótákkal, hogy az hihetetlen. Mindig, amikor bementem este nyolcra, úgy kezdtem, hogy ebből feltöltöttem a négy órát. Úgy kaptam meg minden hónapban a fizetést, hogy jött a százezres levonás.

Én tévénézőből lettem tévéző, és azt hittem, hogy az, hogy hogyan készül egy műsor, mi alapján kerül bele valami - hogy ez mind ki van nagyon komolyan találva. Hát nem. A hülyegyerek is tudja, hogy a jó nóta, az jó nóta; a fekete fekete, a fehér fehér. Miért kell ehhez még teszt, csoportokat alakítani? És ehhez a rendszerhez tartozni nagyon nehéz, mármint olyan mentalitással, mint az enyém. Én forradalmár vagyok, aki nehezen viseli el, ha van körülötte száz hülye. Én úgy hiszek a saját igazamban, mint senki máséban soha, és szerintem ez az, ami az én imidzsemet is karban és épen tartja. Én hiszem azt, hogy amit én csinálok, az jó, még ha tudom is, hogy néha faszságokat is csinálok. És tudom, hogy néha nagyon jó lenne más ember véleményét kikérni és megfogadni - de nem vagyok képes erre, mert egoista barom vagyok. De amit képviselek, amit teszek, azért igazolja, hogy jó, amit csinálok.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A YouTube-reklámokból nincs még pénz?

Ezt most akarom megkérdezni; már lejelentettük, szerződést kötöttünk, de még azt sem tudjuk, hogy pontosan mi alapján lesz majd a pénz szétosztva. Magyarországon mindig ez van, hogy "örülj már, bazdmeg, hogy ez van, tavaly nem volt - hát nem jobb most?" De jobb, de azért ez eléggé soványka érv. Aztán tényleg befogod a pofád, mert félsz, hogy kiesel valami pikszisből. De nekem nincs pikszisem.

Van benned valami prioritási lista, hogy elsősorban zenész vagy, vagy tévés?

Most zenész nyilván. De ezt a szót nem használom, nem vagyok zenész, nem játszom hangszeren; én előadó vagyok és szövegíró. Most nyilvánvalóan ez vagyok, ez a fő profil. Egy picit sajnálom is, hogy az elmúlt öt évben kicsit háttérbe helyeztem a zenei pályát a tévézés mellett, bár azt kell, hogy mondjam, hogy imádtam minden egyes percét annak is. Amikor levezetsz három-négy órás élő adásokat, és utána ledőlsz az ágyra, az pont olyan, mint amikor lenyomsz egy bazi nagy koncertet és hátradőlsz. Ugyanolyan kimerült vagy, és ugyanolyan jó érzéssel tölt el. Mindkettőnek megvan a szépsége. De azt is mondhatom, hogy alapvetően én tévésnek tartom magam. Nem nagyon tudnék mást csinálni: én semmihez nem értek, csak pofázni tudok. [nevet] Nincs előttem egy olyan út, hogy mi lesz a jövőben, ha egyszer nem kellek majd valahova. De én hiszek abban, hogy kell, hogy valaki megmondja, és odafigyeljenek rá.

És most meg végképp kell, mert az internet lebontotta azokat a korlátokat, hogy például csak egy kereskedelmi tévé, rádió tud belőled sztárt csinálni. Manapság már inkább az internet csinálja meg a sztárokat, és így mennek a kereskedelmi tévébe. Ha csak a magyar zenetévéket nézzük: konkrétan a Bomba vagy Baby című számunkat nem játszották, mégis akkora sláger lett, hogy mi se hittük el a Curtisszel. Én akkor szembesültem ezzel, hogy ennek milyen ereje van, amikor először mentünk vele buliba. Két hete volt fent a szám, és a telt ház nyomta, tudták fejből úgy, hogy egy rádió, egy tévé sem játszotta. Mondták a tévében, hogy nem tudják leadni, mert ahhoz az kell, hogy ne legyen benne reklám. De akkor hogyan csinálom meg a klipet? A kiadó azt mondja, hogy nincs lemezeladás, nem ad pénzt klipre; ha meg nincs klip, akkor hogy jut el az emberekhez? Akkor meg minek az egész művészetem? Ha nem csinálok klipet, mert nincs benne reklám, akkor mit fog leadni a zenetévé? De Rihannának lehet beletenni reklámot, kétszer ránézhet az Omegára a klipjében. Neki nincs erre szüksége, neki lehet; nekem, akinek muszáj, nekem nem lehet. Ez abszurd, és ilyen nagyon magyar ez. Ilyenkor érzem ezt, hogy olyan túl büszke azért nem vagyok erre, hogy itt a Kárpát-medencében vagyunk nagy sztárok. Persze szép dolog ez, de azért szívesen cserélnék: lennék én nagy sztár külföldön. Lehet, hogy akkor nem lenne egy nyugodt percem sem - de tudnék venni egy szigetet és szarhatnék az egészbe. Vagy azt csinálnám, mint Prince: van egy bazi nagy háza, a pincéjében a kurva nagy stúdió, aminek elhúzható a fala. Egy évben kétszer lemegy, beül a székbe, elhúzza a falat, és a kertje - ami akkora, mint a Hyde Park - tele van emberrel. Elénekli a Get Off-ot kétszer, meg a Sexy Motherfucker-t, lehúzzák a rolót, visszamegy a fal, ő meg felmegy aludni. És keres ezzel annyi pénzt, hogy soha többet nem kell máshova mennie. Olyan jó lenne, ha semmi mással nem kéne foglalkozni, csak ezzel!

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Akkor nem tévéznél?

Hát figyelj, megjelent az a faszság, hogy én a kereskedelmi tévéktől eljövök. Az igazság az, hogy nem akarok műsort vezetni, mert az minden időmet leköti - de azt nem lehet kihagyni, hogy vendégként elmegyek a Fókuszba, a Heti hetesbe. Meg kell mutatni magad, mert nagyon jó, ha otthon ismeri négy ember a művészetedet, de ha egy exhibicionista ember ezen túl akar lépni, akkor el kell mennie. És igen, néha el kell vállalnom olyan dolgot, ami nem feltétlenül kapcsolódik ahhoz, amit egyébként csinálok. Nyilván egy átlagember arra kíváncsi, hogy a csajommal és a gyerekkel mi van. Ha én ezt megfelelően tudom kombinálni azzal, hogy ők reklámozzák azt, hogy lesz egy nagy koncertem, és ott lesz a csajom is és a gyerekem is, és ezt képen is megmutatják - akkor ez nekik is jó, nekem is jó, ezért ne ítéljen el senki. Egy fél évig, évig biztos nem lesz saját műsorom. Nincs időm: nincsen szabad péntek-szombat-vasárnapom egészen januárig. Amit a nyáron csináltunk a fiúkkal, az emberfeletti volt: májustól augusztusig, négy hónap alatt százhatvan buli. Ezt hosszú távon nem lehet megcsinálni; tudtuk, hogy ez a nyárnak szól. Jöhetne a pihi, de nincs; keresed a pénzt, és nem tudod elkölteni. És a legjobb, a legfontosabb a mondanivalómban: kurva elégedett vagyok mindennel, boldog vagyok. Van egy jó csajom, gyönyörű gyerekem, jó állásom. Én soha nem akarok túl sokat, csak azt, ami egészségesen boldoggá tesz.