Ben Affleck parókája a helyén van

Az Argo-akció a 70-es évek klasszikus amerikai krimijeit idéző, hagyományos thriller, amelyen akkor is lehet izgulni, ha pontosan tudjuk, mi a vége. Nincs mese: Ben Affleck pöpec rendező.

Ben Affleck jó rendező, és kész. Első filmjével, a 2007-es Hideg nyomon-nal megmutatta, hogy tökéletesen érzi a színészeit (a főszerepet öccsére, Casey-re osztotta), tud erős atmoszférát teremteni és jó a ritmusérzéke. A 2010-es Tolvajok városá-ban nehezebb feladatot adott magának: egy bankrablós thrillert kevert össze egy viszonylag sablonos, de érzékeny szerelmi történettel, ráadásul ott már saját magát rendezte. Remekül működött.

Ben Affleck és Bryan Cranston Az Argo-akció-ban

Az Argo-akció-ban megint övé a főszerep, de ez nem olyan one-man-show, mint a Tolvajok városa: Afflecknek sok, külön-külön csak kurta játékidőt kapó szereplő közt kellett zsonglőrködnie, ráadásul egy sokak által ismert, megtörtént esetet dolgozott fel, és harminc évvel ezelőtti miliőt kellett megteremtenie hitelesen. Amilyen béna volt Affleck a színészi karrierje menedzselésében, annyira okosan építkezik mint rendező. Egyre nagyobbat vállal, és az Argo kapcsán az amerikai filmes sajtó már Oscar-jelöléseket emleget lelkesen.

Az Argo-akció egy régimódi, teljesen szabályos, tökéletesen összerakott thriller. Műfaján semmilyen értelemben nem mutat túl, viszont annyira olajozottan működik, hogy ha pontosan tudjuk, mi lesz a vége (márpedig tudjuk), akkor is végigizguljuk. Az igaz sztori annyira képtelen, mintha egy hollywoodi forgatókönyvíró találta volna ki. 1979 végén az iszlamista forradalmárok megrohamozták az USA iráni nagykövetségét, és túszul ejtették a dolgozókat, kivéve azt a hatot, akik még idejében távoztak az épületből, és a kanadai nagykövetségen húzták meg magukat. A CIA a kanadai kormánnyal együttműködésben a diplomaták kimenekítésére azt a fedősztorit találta ki, hogy kanadai filmesek, akik egy Argo című sci-fi forgatásához keresnek helyszíneket Iránban.

John Goodman és Alan Arkin Az Argo-akció-ban

Ben Affleck és parókája alakítja Tony Mendezt, a CIA kimenekítési ügyekre specializálódott szakértőjét, körülötte seregnyi mellékszereplő nyüzsög: a hat diplomata és a kanadai nagykövet, CIA-s kollégák (köztük Bryan Cranston és Chris Messina), valamint a lenyűgözően szórakoztató párost alkotó John Goodman és Alan Arkin, a két hollywoodi vén róka, akik segítenek Mendeznek hitelesen összerakni egy nem létező filmet. Ők a legélvezetesebbek az egész filmben, még az olyan neccesen kikacsintós poénokat is képesek eladni, mint amikor Goodman közli Affleckkel, hogy "a rendezésre egy majmot is meg lehet tanítani fél óra alatt". De nincs lehetőségük aránytalanul eluralkodni a filmen, mert az Irán, a CIA központja és Hollywood közti ugrálásban épp csak annyi játékidőt kapnak, amennyi elegendő két ilyen profinak arra, hogy maradandó benyomást tegyenek ránk.

Affleck egy pillanatra sem hagyja magát eltéríteni. Míg a Hideg nyomon-ban és a Tolvajok városá-ban a bűnügyeknél sokkal fontosabb volt a főhős aprólékos megrajzolása és a morális dilemmák kifejtése, itt nem akar mást, csak elmesélni egy izgalmas sztorit. Mendez szétesett házassága, dinamikája a kollégáival, és a Jimmy Carterben kicsúcsosodó bonyolult CIA-s hierarchia csak felskiccelt háttér. Sőt, igazán még az iráni politikai-társadalmi események sem furakodnak előtérbe.

Kerry Bishé, Scott McNairy, Christopher Denham, Tate Donovan, Rory Cochrane és Clea DuVall

A film legelején egy kellemes női hang néhány mondatban összefoglalja, amit a történelmi eseményekről okvetlenül tudnunk kell a film megértéséhez - azaz, hogy a demokratizálódás útján meginduló Iránt a britek és az amerikaiak verték szét az olaj miatt, és közvetetten ez vezetett a '79-es forradalomhoz -, de az amerikai felelősség kérdése csak egy-két elejtett félmondatban merül fel a filmben, ahogy az iszlamisták motivációiban sem mélyedünk el. Csakis Mendezre és arra a hat emberre koncentrálunk, akik hónapokon keresztül halálfélelemben töltik a napjaikat a kanadai nagykövetségen.

Mendez filmes fedősztorija és az akció részletei pörgős tempóban alakulnak a szemünk előtt, és nem kell alaposan megismernünk a résztvevőket ahhoz, hogy egyre jobban izguljunk értük, a helyzetük ehhez önmagában elég. Ahogy haladunk a diplomaták tervezett kimenekítésének napja felé, egyre növekszik a feszültség, amit Affleck és forgatókönyvírója, Chris Terrio abszolút hagyományos hollywoodi eszközökkel érnek el. Az utolsó előtti pillanatban az amerikaiak le akarják fújni az egész akciót, az utolsó pillanatban az irániak rájönnek az állítólagos filmstáb valós kilétére, az utolsó utáni pillanatban a nyomukba erednek a katonák. Minden szinte másodperceken múlik.

John Goodman, Alan Arkin és Ben Affleck Az Argo-akció-ban

Hány meg hány olyan thrillert láttunk már, amelyben a forgatókönyvíró az utolsó percekben próbált mondvacsinált akadályokat állítani a hősök útjába, hogy nekünk legyen min izgulnunk vagy éppen bosszankodunk. Ez itt annyiban más, hogy Affleck már a film folyamán szépen felsorakoztatta a fináléban robbanó töltényeket, és elérte, hogy fontos legyen nekünk ez a hét ember. Ráadásul az utolsó szemüvegkeretig korhűnek tűnő film végén ez a bevett fogás úgy hat, mintha szándékos tisztelgés lenne a 70-es évek olyan klasszikus amerikai thrillerjei előtt, mint például a Francia kapcsolat vagy a Keselyű három napja. Visszafojtott lélegzettel várjuk, hogy mi lesz.