Negyvenéves Frakk, a macskák réme

Frakk, a macskák réme
Vágólapra másolva!
Negyven éve, 1972 decemberében indult hódító útjára a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat, amelyből aztán tizenöt évvel később készült el az utolsó rész. A széria írója, Bálint Ágnes két valódi kutyáról mintázta a címszereplőt, a főcímdalt fusiban vették fel, az aláfestő zenét szolgáltató orgona pedig a budaörsi templomba került - összeszedtünk néhány érdekességet a produkcióról.
Vágólapra másolva!

Annak idején afféle előkarácsonyi ajándékként, 1972. december 23-án került képernyőre a Frakk, a macskák réme első része, természetesen a friss magyar animációs sorozatokat megillető műsorsávban, a Cicavízió szombati adásában. A nyitó részt még tizenkét másik követte, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal további három évad készült 1987-ig - a közmédia ráadásul mind a mai napig rendszeresen ismétli a sorozatot, jelenleg is megy például az M2-n.

A történetet ma már mindenki ismeri: egy nyugdíjas házaspár, Irma néni és Károly bácsi két lusta és szemtelen macskával, Lukréciával és Szerénkével él egy házban, mígnem Károly bácsi megelégeli, hogy az egyik cica folyamatosan a kedvenc karosszékére pályázik. Ekkor kerül a képbe Frakk, a magyar vizsla, aki - a sorozat címének megfelelően - valóban a macskák rémévé válik, folyamatosan azon dolgozik, hogy megnevelje a túlságosan is elszemtelenedett jószágokat.

A történet és a figurák Bálint Ágnes fejéből pattantak ki, aki nemcsak rengeteg mesekönyvet szerzett, de számos klasszikus rajzfilmsorozaton is dolgozott: forgatókönyvíróként ő jegyezte például a Mi újság a Futrinka utcában?-t, valamint a Kukori és Kotkodá-t, dramaturgként pedig olyan szériákban működött közre, mint a Mirr-Murr, a kandúr, a Mekk mester, a Kockásfülű nyúl, a Vízipók-csodapók vagy a Pom-Pom meséi.

Frakk egyik mintája egy azonos nevű vizsla volt, amelyről Bálint Ágnesnek az édesanyja mesélt, az állat ugyanis ott lakott a szomszédjukban, de gyakran átszökött hozzájuk, és hasonló csínyeket követett el, mint későbbi, rajzolt névrokona. Frakk közvetlen ihletője azonban egy másik vizsla volt, amely veje, dr. Sárvári András révén került az írónő otthonába. Sárvári az orvosi egyetemen figyelt fel a kutyára, amelyet a sintértelepről hoztak be, és állatkísérleteket szándékoztak végezni rajta. Azonban annyira megtetszett neki a vizsla, hogy inkább megvette, és hazavitte - a család macskáinak legnagyobb bánatára, az igazi Frakk ugyanis éppúgy előszeretettel kergette meg lakótársait.


Miután Bálint Ágnes sorozatötletét elfogadta a Magyar Televízió, a figurákat Várnai György tervezte meg, aki amúgy a Ludas Matyi karikaturistája volt, de például a Gusztáv-sorozatból is kivette a részét. Az első két epizódot még Macskássy Gyula rendezte, aki a magyar animáció születésénél is ott bábáskodott, hisz 1950-1951-ben ő készítette A kiskakas gyémánt félkrajcárjá-t, amely az első színes rajzfilm volt itthon.

A rendezői munkát később Cseh András és Nagy Pál (illetve alkalmanként más kollégák) vitték tovább, a technikai megvalósításban előbbi járt az élen. A Frakk ugyanis papírkivágásos technikával készült, ahol minden figurának megvolt a maga készlete - testrészek, különböző hangulatú fejek -, amelynek darabjait szabadon lehetett cserélgetni, ily módon kaptak meg egy bizonyos mozgást vagy arckifejezést. Cseh először saját maga kísérletezett a technikával, majd a hatvanas évek végén francia megrendelésre, a Topino-sorozat készítésekor tökéletesítette. A Frakk idején már semmi gondja nem volt tehát a megvalósítással, és a technika egyszerűségének köszönhetően egy-egy epizód rendkívül hamar, körülbelül két hét alatt el is készült.


A szereplőknek a kor neves magyar színészei kölcsönözték a hangjukat, akik közül már csak Schubert Éva (Lukrécia) és Szabó Gyula (Frakk) van életben. A Szerénkét megszemélyesítő Váradi Hédi 1987-ben, az Irma néninek hangot adó Pártos Erzsi 2000-ben hunyt el. Károly bácsi eredeti hangja, Rajz János 1981-ben távozott az élők sorából, szerepét később Suka Sándor vette át, aki 1993-ban hunyt el - utolsó filmes szerepe a Família Kft. Szép Ágostonja volt.

A széria zenéjét a rengeteg rajzfilmben tevékenykedő Pethő Zsolt szerezte, aki az emblematikus sorozatok mellett egész estés animációs filmeken is dolgozott, ő írta például a Szaffi, Az erdő kapitánya vagy a Vili, a veréb zenéjét. A kor viszonyaira jellemző, hogy a költségvetés szerint a főcímdal nem készülhetett volna el zenekari kísérettel, Pethő azonban rávette a Magyar Rádió könnyűzenei együttesét, a Stúdió 11-et, hogy egy másik felvétel közben, mintegy fusiban játsszák fel neki a rövid főcímzenét.


A későbbi aláfestő zenéket - az epizódokat egy az egyben lekövetve - már maga Pethő játszotta fel egy Hammond orgonán. Ezt a viszonylag olcsó megoldást egyébként Szabó Sipos Tamás (Szabó Sipos Barnabás édesapja) terjesztette el, aki a Magyarázom a mechanizmus-t című rajzfilmsorozatában alkalmazott először egy szál orgonát nagyzenekari kíséret helyett. A Frakk idején ez már bevett gyakorlat volt, a hangszer számos más rajzfilmben is megszólalt - majd a Pannónia Filmstúdió összeomlása után a budaörsi templom vásárolta meg.