Én csak technónak hívom - Audioexit válogatás és interjú

Audioexit
Vágólapra másolva!
Nemzetközileg elismert a kemény, de táncos dark technóban a magyar Audioexit kiadó. Mi ez a műfaj, hogy kerülnek spanyolok egy magyar netlabelhez, mi a különbség a magyar és a lengyel technószíntér között? Letölthető ünnepi válogatás, interjú.
Vágólapra másolva!

Ötödik születésnapját ünnepli az Audioexit netkiadó, amely a dark technóhoz sorolható zenéket tesz letölthetővé honlapján. Ebből az alkalomból készült hatvanadik kiadványuk, egy válogatás, amelyre az eddig itt megjelenő technozenészektől kértek számokat. Az ebből készült mix alább meghallgatható; a teljes, Five Years Later című válogatást itt lehet letölteni. A születésnapot egy bulin is megünneplik: december 14-én a Supersonic Technikumban hat élő és dj-produkció mutatja be az Audioexit hangzásvilágának különböző arcait (részletek itt). Az évforduló alkalmából a kiadó két vezetőjével, Dorykkal és Thomával beszélgettünk. Doryk (Kiss Róbert) elsősorban a zenészek felkutatásáért, a velük való kapcsolattartásért felel, míg Thoma (Csízik Tamás) az internetes és médiaügyeket intézi, valamint "a külföldi terjeszkedést" tartja kézben.

"Én csak technónak hívom" - jellemzi Doryk az Audioexit által képviselt stílust. Mivel azonban nem mindenkinek ez a techno, a következő megnevezések szolgálhatnak támpontként: a magáért beszélő dark techno; az ipari környezet zajait, zörejeit felhasználó indusztriál, amelyhez ennek megfelelő képi világ is kapcsolódik; valamint az offbeat, amelynek jellemzője, hogy elszakad a sima, 4/4 lábdobok által meghatározott technóritmusoktól, megtöri az ütemeket, és más műfajok, például a breakbeat vagy éppen a dubstep felé is nyitott. Ezek azonban egymástól nem élesen elválasztható stílusok; a dj-k szettjeiben is keverednek. A hazánkban is jól ismert, a technóban igen nagy hatású berlini vonalhoz képest kevésbé populáris, undergroundabb zenéről van tehát szó.

Elsősorban az európai undergroundban él ez a fajta techno: Thoma szerint különösen erős és sajátos hangzású színtér található Angliában (itt inkább az ipari techno megy; a leghíresebb képviselői Surgeon és Regis), Spanyolországban, valamint Közép-Európában. Az Audioexit vezetői szerint a lengyel, cseh, magyar zenészekre leginkább az jellemző, hogy "igazi partytechnót" játszanak: "igazi partizene, nem lötyögés" - jellemzi Doryk; Thoma hozzáteszi, hogy másfelől viszont nem olyan kemény, hogy ne lehessen táncolni rá. De megtalálható azért Közép-Európában a merész és kísérletező, de azért bulis techno is, a kiadónál például Balatro és Dan Mute képviseli ezt. (Az újabb kiadványokat itt, a régebbieket itt lehet letölteni.) Az Audioexit ettől a fajta technótól nem is kíván eltérni: "a populáris technóban hatalmas a dömping" - mondja Doryk, úgyhogy oda akkor sem lenne esélyük betörni, ha ez volna a cél. Kezdetben minimal és house kiadványokkal is foglalkoztak, "elapróztuk a dolgot" - mondják most. A 30. kiadvány megjelenése után szűkítették a spektrumot a technóra, aminek részben az is az oka, hogy ez volt az, amire nemzetközi szinten felfigyeltek.

Forrás: Audioexit

Balra Thoma, jobbra Doryk

"Magyarország nem lehet cél, ez olyan lenne, mintha egy sportoló nem menne el külföldi versenyekre" - idézi Thoma egyetértően a Sojus netlabel vezetőjét. Az Audioexit a kezdetek óta igyekszik a hazai promóció mellett a műfaj külföldi közönségével is megismertetni kiadványait. Nemcsak hallgatókat, előadókat is keresnek: az említett spanyol, lengyel színterekről például többen jelentettek itt meg zenéket. Mára ott tart a kiadó, hogy heti négy-öt demót kap a világ mindenféle tájáról, bár ezek között sok van, ami egyáltalán nem vág műfajba: trance, electro, hiphop, sőt, rock is akadt már közöttük. Másfelől ők is keresnek meg zenészeket, például a jónevű svéd Hakan Lidbót, akinek az Audioexitnél kiadott, Tech Couture vol. 2 című nagylemeze nagy figyelmet kapott. (Mi itt írtunk róla, az Audioexit más kiadványai is szerepeltek Ingyenzene rovatunkban.) A netlabel eddigi legnépszerűbb kiadványa mégsem az övé, hanem a spanyol Drugstore Imminent Departure című ep-je volt. A lemezenként átlagban 1000-1200 letöltés többsége külföldről jön, illetve visszajelzéseket is szívesebben adnak onnan; és sokkal inkább külföldi dj-k játsszák ezeket a zenéket; köztük például Dave Clarke lemezestáskájába is bekerültek az innen indult Gabeen lemezei. Az itthoni népszerűsítésüknek viszonylag új eszköze a Tilos Rádión elhangzó havi műsoruk is, ami aztán az internetre is felkerül; emellett Doryk That's We Call Techno néven is csinál egy podcast-sorozatot.

Az Audioexit vezetői úgy látják, hogy Magyarországon a rétegtechnot tekintve nem igazán befogadó a közönség, és persze az érdeklődők száma sem túl nagy. Inkább elkülönülő klikkek vannak, amelyekbe kívülről nem igazán kerülhet be egy dj vagy buliszervező. A közönség pedig követi a maga kedvenc dj-it, másokat nem nagyon; illetve a híres külföldi zenék érdeklik. A régóta működő, jól bejáratott szervezőcsapatok tudnak megtölteni szórakozóhelyeket, mások nem igazán. Nem mindenhol van ez így. Amikor az Audioexit több zenésze Lengyelországban játszott, akkor egy induló partisorozat első buliján több százan tomboltak a számukra teljesen ismeretlen magyarok zenéjére - igaz, ott ennek a műfajnak nagyobb hagyománya is van. Rávilágított a magyar helyzet sajátosságra az is, amikor az 51Beats olasz netlabellel szerveztek Budapestre és Milánóba bulikat: itthon szinte senki nem volt kíváncsi az - amúgy az olasz állam támogatásával - fellépő olaszokra, míg kint jól fogadták a magyarokat.

Több, az Audioexittől indult előadó került be a techno nemzetközi vérkeringésébe, és adott ki nagy múltú kiadóknál is lemezeket. De egy netlabel is lehet ma már tekintélyes cég. Doryk és Thoma szerint a műfajban már nincs igazán különbség aközött, hogy valaki ingyenesen letölthetővé teszi a zenéjét egy jónevű oldalon, vagy pénzért adja a fájlokat. A telített piacon inkább az számít, hogy a kiadónak milyen neve, múltja van. A határvonal például ott is húzódhat, hogy a vinyl megjelenésnek még komoly presztizse van a digitálishoz képest; de erről az Audioexit a kis példányszámú gyártás magas költségei miatt egyelőre legfeljebb csak álmodozik.