Ötvenezer forintért a télből a tavaszba

Nem csupán ábránd lehet a zord télben, hogy az ember pár napra átugrik a tavaszba. Elég hozzá egy leárazáson vásárolt repülőjegy, egy kis megtakarított pénz, három óra repülés, egy minimális úti terv - és irány Európa legdélnyugatibb csücske. Január közepén öt napon át Dél-Portugáliában élveztük a szeszélyes áprilisi időjárást, valamint a narancs- és mandarinszüret kezdetét. Februárban még jobb utazni, de csak az jöjjön, akit nem zavar, hogy rajta kívül körülötte mindenki nyugat-európai nyugdíjas, neoprén ruhás búvár, szörfös vagy helyi pecás lesz.

Évek óta nem nyaralok nyáron. Egy-két nap a Balatonon, esetleg egy hosszúhétvége a Tátrában vagy a horvát tengerparton - ez minden. Karácsony és szilveszter között még kevésbé veszek ki szabadságot, két okból: augusztus mellett egész évben ekkor a legkevesebb a munka, miközben a fizetésem pontosan ugyanannyi, mint a leghúzósabb időszakokban, de főleg azért, mert ekkorra általában már nincs egyetlen szabadnapom sem. Ellenben nagyon szívesen megyek nyaralni január-február környékén, amikor a sötétség, a naphiány, a bezártság, a száraz, szmogos levegő, a rosszkedvű emberek, az órákig tartó öltözködés és a fagy kezdenek teljesen kimeríteni.

Mostanáig azt hittem, hogy a felvázolt élethelyzetből az egyetlen kiutat a trópusok jelentik, ezért minden pénzemet erre teszem félre, és néhány évente az év első két hónapjában egyszerre szabadulok meg az egésztől, továbbá valamennyi éves szabadságomtól. Most viszont egy félárú repjegynek köszönhetően kiderült számomra, hogy Európán belül is el lehet utazni, ha nem is egyenesen a nyárba, de a tavasz derekára mindenképp. Öt-hat nap Dél-Portugáliában pedig pont elég arra, hogy kibírja valahogy az ember a télből hátralévő kb. egy hónapot, a büdzséje se dőljön össze, és maradjon még bő három hét szabadsága.

Algerve a legdélebbi Portugál régió, valamivel kevesebb, mint félmillióan lakják, és sosem hidegebb 10 foknál (Kattintson a többi képért!)

Tíz helység öt nap alatt

Úti célunk Algarve régió, ahol állítólag Európa-szerte a legmagasabb a napsütéses órák száma; a nyár forró és száraz, télen pedig csak nagyon ritkán csökken a hőmérséklet 10 fok alá, sőt, januárban sem ritka a 20 fokos meleg. A gépünk Faróban landolt, ahonnan a repjegyhez választható kedvezményes autóbérléssel vágtunk neki Algarvének. Portugálul valamennyire tudunk, és valamennyire ismerjük az országot, leginkább Lisszabont és Portót.

Előzetes tervünk nem volt, vagyis csak annyi, hogy hetekkel korábban egy portugál cimbora mondott három kihagyhatatlan helyszínt; emellett meg akartuk mászni a 770 méteres Picota csúcsot a Serra de Monchique hegyei között (ezt végül a zuhogó eső miatt kihagytuk). Egy éjszakát kivéve minden éjjel máshol aludtunk, az első két szállást előre lefoglaltuk, a többi hármat 1-től 15 percig tartó keresgélés után találtuk meg a különböző városokban.

Öt teljes nap alatt összesen tíz helyet jártunk be a dél-nyugati és a déli partvidéken valamint a hegyekben. A legrosszabb idő a hegyekben 8-10 fok volt, a legjobb a déli részeken 19-20 fok. A déli területek még most, januárban is egyértelműen zsúfoltabbak, mint a nyugati rész: a tömegturizmus jelenlétéről a gigantikus szállodákban valamint az ír és angol pubokban áttelelő angolszász férfiak és az esős napokat shoppingolással agyonütő feleségeik árulkodnak. A nyílt óceánra néző nyugati part szinte kihalt, amit nagyon élveztünk, még úgy is, hogy a kisebb települések hangulata már-már a kísértetvárosokra emlékeztet. Ráadásul a nyugati parton a kis halászfalvak megőrizték eredeti arculatukat, mivel nem nyomták őket agyon a tömegek befogadására alkalmas óriás szállodák.

Köztelező látnivalók

De melyek a kihagyhatatlan látnivalók? A portugál cimbora valamennyi tanácsa helyesnek bizonyult: dél-keleten Tavira bájos városkája és az előtte húzódó keskeny sziget, dél-nyugaton Sagres szörfparadicsoma, ahol a legelszántabbak most is szörföztek. Kötelező a sagresi erőd 3 euróért, amely a szomszédos Cabo de Sao Vicente mellett voltaképp az ibériai félsziget - és ezzel Európa - legdélnyugatibb csücske.

Sagresben a szörfösök a naplementéig nem állnak meg (Klikkeljen a többi januári tengerpartért!)

Innen érdemes kicsit észak felé autózni az Algarve tartomány fölötti, még ritkábban lakott Alentejo régió tengerpartjaira. Utóbbi helyen tényleg magunkban lehetünk a természettel (ami a mi esetünkben a tempo mal, azaz a másfél napig tartó, országos vörös riasztás és az azzal érkező ítéletidő miatt csak részben valósult meg. Egy napig úgy fújt a szél, hogy csak nagy igyekezet árán tudtunk talpon maradni a tengerparton. És 24 óra alatt pontosan tizenkétszer eredt el az eső.)

A nyugati partszakasz legrokonszenvesebb települése a két régió határán fekvő Odeceixe. Az ezerfős falu bejáratánál büszkén hirdeti egy tábla, hogy Portugália hét legszebb sziklás partszakaszának egyike, és valóban csodás. A lépcsőzetes település tetején remek szélmalom áll, melynek lapátjai között kötélre merevített, átfúrt csuprok erősítik fel a szél hangját. A déli részen is van bőven látnivaló, még ha kicsit zsúfoltabb is: szinte valamennyi partszakasz tartogat elképesztő formájú, akár 20-30 méter magas mészkősziklákat, amelyek sokszor képeznek tengeri barlangokat, öblöket. A legjobbak talán a Lagoa alatti Carvoeiro partjai - az áttelelők egyik kedvence, mivel a sziklákkal körülvett strandok elég szélvédettek -, a másik a Lagos alatti Dona Ana-part. Itt ráadásul két legyet lehet ütni egy csapásra: szuperül megmaradt az óváros, amely közvetlenül egy csodálatos, barlangos-sziklás óceánpartba torkollik.

Lagos, Dona Ana-part. A mészkősziklák akár 20-30 méteresek is lehetnek (Kattintson!)

Mennyiért?

A szállások panziószinten hol reggelivel, hol anélkül két embernek éjszakánként 30 euró körül vannak, a napi egy-egy elfogyasztott halunk darabonként körettel 9-12 euró volt. Az üzletek fele zárva, így akaratlanul is megelőzhetjük a túlköltekezést, ami pedig nyitva van, ott még a magyar pénztárcának sem túl drága fazekasárukat, kicsit drágább parafatermékeket és azulejo csempéket érdemes szuvenírként megvásárolni. Ha spórolni szeretnénk, érdemes egy-egy helyen egy napnál többet eltölteni, ilyenkor két ember napi büdzséje 55-60 euró körüli lehet. Az éppen érő citrusfélékből - csodás narancsligetek! - például simán lehet kúrát tartani, bár túlzásba nem érdemes esni, ahogy mi a mandarinnal, miután egy út mentén áruló idős nénitől három kilót, azaz ötven darabot vásároltunk két napra. A citrusféléken kívül csak a caldo verdét, azaz a portugál zöldséglevest tudja unásig enni az ember.

Február második felében menjünk

Tehát ha Thaiföldet már nem bírja a pénztárcánk, télen irány Dél-Portugália. A január csak a legbevállalósabbaknak ajánlott, részben azért, mert ilyenkor az üzletekhez hasonlóan a szolgáltató szektor fele is áll, illetve előfordulhatnak nagyobb esőzések. Mivel a legtöbb szálláson február végéig, március elejéig nyomottak az árak, az utazás tökéletes időpontja a február második hetétől március első hetéig terjedő időszak. Azért is ez, mert ekkor már simán lehet 20-22 fok, és sok minden nyit ki újra február első hetében. Az árak - a húsvét kivételével - június 30-tól lépnek csúcsszezoni kategóriába, ezért a helyiektől szerzett másik tutiidőpont-tippünk a május; pár euróval többe kerül már ugyan egy éjszaka, de a tömegturizmus gyötrelmeitől még mindig távol vagyunk. Ráadásul a múzeumok és egyéb látványosságok sem zárnak be délután 5-kor, mint most.

Kötelező szuvenír: a helyi fazekasok termékei (Klikkeljen a képre!)

Aki ódzkodik a zivataroktól és a nyugat-európai nyugdíjasok látványától, az várjon egészen a júliusi főszezonig. Aki viszont szereti a narancsfák, eukaliptuszfák, paratölgyek, páfrányok látványát, a télen is friss zöld tájat, a szubtrópusi növényvilágot (néhány szobanövényünk eredeti életterében), az üres tengerpartokat, a gólyákat, kanalas gémeket, a sirályokat illetve a magyar áprilisnak szeszélyességében is megfelelő kirándulóidőt; az utazzon az év első két hónapjában.

Itt jártunk
Albufeira, Aljezur, Carvoeiro, Faro, Lagoa, Lagos (és az Ana-part), Monchique, Odeceixe, Sagres, Tavira, Zambujeira do Mar