Csak egy zöldséges lánya volt - dalok Margaret Thatcherről

Margaret Thatcher halálával a legellentmondásosabb brit miniszterelnök távozott, akit hiába választottak meg háromszor is, az ország másik fele ádáz dühvel gyűlöl a mai napig. Semmilyen politikus nem ihletett meg annyi zenészt, mint ő - tíz jellemző dal a Thatcher-korszakból és utána.

Margaret Thatcher miniszterelnöki éveiről már eddig is nagyon sokat vitatkoztak Nagy-Britanniában, és borítékolhatóan még sokáig fognak is. Míg az egyik tábor szerint Thatcher kivezette az országot a hetvenes évek válságából, és újjáélesztette a halódó brit gazdaságot, addig dühödt ellenzői a brit ipar tönkretételéről, a közösségek szétrombolásáról, a társadalmi egyenlőtlenségek növeléséről és az általa előidézett példátlan munkanélküliségről beszélnek. Talán az egész 20. században nem volt még egy ilyen ellentmondásos megítélésű politikusa az országnak, és miután 1979-ben valósággal sokkolta a brit munkás- és alsóközéposztályt Thatcher választási győzelme, példátlanul sok popdalban is előkerült a neve. Mivel pedig a brit pop- és rockzene tradicionálisan baloldali ("Egyszerűen nincs számottevő jobbközép bázis a zene világában, és nem is volt soha" - idéztünk ebben a cikkünkben egy brit újságírót), nyilvánvalóan sosem emlegették pozitív szereplőként. A tíz legfontosabb popdal, amely Margaret Thatcher nélkül sosem született volna meg.

The Not Sensibles: I'm In Love With Margaret Thatcher (1979)

Erre a vidám burnleyi punkzenekarra valószínűleg nem sokan emlékeznének már, ha nem írtak volna egy szerelmes számot az épp hivatalba lépő miniszterelnökhöz. A dal szövegében ugyan semmi bántó nincsen, mégis mindenkinek leesett, hogy ezek a srácok azért annyira nem rajonganak Thatcherért, sőt. Még akkor sem, ha a dal elhangzik a Vaslady című Oscar-díjas filmben is, ahol a Falkland-háború utáni ünneplések aláfestő zenéje ez. A zenekar viszont annyira örült ennek, hogy a film megjelenése után újra kiadták a dalt kislemezen.

The Beat: Stand Down Margaret (1980)

Szegény Margaret Thatcher, alig egy éve volt még csak hatalmon, amikor máris a lemondását követelték. A ska zenét játszó, kezdetben igen sikeres The Beat rögtön az első lemezén odaszúrt egyet a miniszterelnöknek: "Nem látok örömöt, csak szomorúságot, és nem látok esélyt a fényes holnapra sem" - énekelte a Stand Down Margaret (Lépj le, Margaret) című számában a zenekar. A konzervatívok választási győzelme akkoriban szinte mindenkiből kihozta a politikust, de ilyen egyértelműen addig még senki sem üzent Margaret Thatchernek, akinek természetesen esze ágában sem volt lemondani.

Crass: How Does It Feel To Be The Mother of 1,000 Dead? (1982)

A legendás anarcho-punk zenekar egész pályafutása során ahol érte, ott ütötte a tory kormányt, de a legtovább ezzel a kislemezével merészkedett. Milyen érzés ezer halott anyjának lenni? - teszik fel a címben a kérdést, a rendkívül indulatos számban pedig Thatchert okolják a Falkland-háború összes halálos áldozatáért. A kislemez váratlan reklámot kapott, amikor egy konzervatív képviselő felszólította a legfőbb ügyészt, hogy emeljen vádat az obszcén szövegű szám ellen.

Pink Floyd: The Fletcher Memorial Home (1983)

Roger Waters sosem ment a szomszédba egy kis demagógiáért, és az utolsó Pink Floyd-lemezen, amelyen ő is részt vett, írt egy számot, amelyben számos korabeli vezetőt nevezett gyógyíthatatlan zsarnoknak és nagyra nőtt gyereknek, köztük Brezsnyevet, Reagant és bizony Thatchert is. A lemez a Falkland-háború utáni évben jelent meg, Waters pedig azt javasolja, hogy dugják speciális öregek otthonába az összes zsarnokot.

The Exploited: Let's Start A War (...Said Maggie One Day) (1983)

"Indítsunk háborút, mondta Maggie egy nap, hogy addig is lekössük a munkanélküli tömegeket" - így indul a másodgenerációs brit punk zászlóshajója, az Exploited 1983-as lemezének címadó száma. A brit punkok mindenkinél dühödtebben gyűlölték Thatchert, két évvel későbbi lemezükön szerepelt egy Maggie című szám is, amelynek refrénje már jóval egyértelműbben fogalmazott ("Maggie, you fucking cunt").

The Blow Monkeys feat. Curtis Mayfield: Celebrate The Day After You (1987)

Nemcsak a punkok gyűlölték ám Thatchert: a nyolcvanas évek közepén indult, a Munkáspártot támogató Red Wedge mozgalom számos popelőadót tömörített, Jimmy Sommerville-től a Bananaramáig és a Blow Monkeysig. Utóbbi soul- és jazzhatásokat gyúrt divatos popzenévé, miközben a politikai állásfoglalástól sem riadt vissza. '87-es lemeze címe, She Was Only a Grocer's Daughter ("Csak egy zöldséges lánya volt") is Thatcherre utalt, és ezen az albumon található ez a dal is, amely a Thatcher bukása utáni napot ünnepli, ráadásul a legendás Curtis Mayfield is besegít.

Morrissey: Margaret On The Guillotine (1988)

A nem sokkal korábban feloszlott Smiths énekese addig sem riadt vissza a hangzatos kijelentésektől, ám első szólólemezén minden addiginál messzebbre ment. "Mikor fogsz már meghalni?" - kérdezte Mrs. Thatchert egy dalban, amelynek a címében guillotine alá vizionálta a miniszterelnököt. A nagylemez első volt a brit lemezlistán, nagy publicitást kapott a dal is, a rendőrség pedig nyomozást indított Morrissey ellen, és abszurd módon még házkutatásra is sor került, ám az énekes házában nem volt nyoma guillotine-nak.

Elvis Costello: Tramp The Dirt Down (1989)

A nyolcvanas évek végén új lendületet kapott a zenészek Thatcher-ellenes dühe: a minden felnőttre érvényes poll tax (fejadó) bevezetését hatalmas ellenkezés fogadta, és végül a miniszterelnök ebbe is bukott bele. Előtte azonban még Elvis Costello is rúgott belé egy jókorát, amikor kifejezte reményét, hogy még élni fog, amikor Thatchert eltemetik, ő pedig jól megtaposhatja a sírját. Valószínűleg az énekes sem gondolta akkor, hogy erre még majd negyedszázadot kell várnia.

Hefner: The Day That Thatcher Dies (2000)

Hiába távozott aztán Thatcher, az iránta érzett gyűlölet olyan mélyen gyökerezett a brit társadalomban, hogy még évtizeddel a bukása után is olyan dalok születtek róla, mint például ez. "Nevetni fogunk, amikor Thatcher meghal, még ha tudjuk is, hogy ez nem szép dolog, egész éjszaka táncolni és énekelni fogunk" - énekelte a Hefner nevű indiepop együttes énekese, Darren Hayman, ebben a rendkívül kedélyes dalocskában.

Pete Wylie: The Day That Margaret Thatcher Dies (2008)

És hogy mennyire várták már a britek közül ezt a napot sokan, arról az is tanúskodik, hogy a fentivel csaknem megegyező című dalt jelentetett meg a liverpooli posztpunk-legenda, Pete Wylie is: "Amikor Margaret Thatcher meghal, senki sem fog sírni, sajnáljátok inkább azokat, akiket évekig eltiport, amikor gonosz dühvel üldözött mindenkit Londontól északra" - énekli Wylie a vidám, a Rolling Stones és a Troggs hatvanas évekbeli slágereire is utaló, vidám garázsrock számban. A videók alatti kommenteket elnézve egész biztos, hogy sokan tényleg örülnek ma Nagy-Britanniában, miközben rengetegen gyászolnak is. Mégis, a brit néplélek ismeretéhez sokat segítenek a fenti számok.