Az első matyó rózsák bőrre kerültek

Különleges kulturális élményekben, pihentető fürdőzésben és kellemes vidéki hangulatban volt részünk Mezőkövesden a múlt hétvégén. Ha pedig már arra jártunk, Egerbe is leugrottunk egy borkóstolóra.

Ha két hete valaki azt mondta volna, hogy április második felében már strandolni fogunk belföldön, biztosan kinevettem volna. Elvégre a hónap elején még javában téli kabátban kellett vacogni, és csak vártuk, vártuk a tavaszt. Ehhez képest a szombat délelőttöt már napsütéses, ragyogó időben fürdőzéssel és napozással töltöttem. És bár a kellemes élményhez azért kellett az is, hogy a medence vízhőmérséklete harminc fok körüli legyen, a jó idő bizonyítja, hogy kicsit még le is égtem. Szóval beköszöntött a nyár, vagy legalábbis valami elkezdődött.

A helyszín Mezőkövesd volt, ahol korábban még nem jártam. Pedig alig több mint egy óra alatt le lehet érni Budapestről az M3-as autópályán, így sokan jönnek ide Budapestről egy-egy napra is. A Bükkalja és az Alföld találkozásánál fekvő város elsősorban a gyógyfürdőjéről és az UNESCO szellemi kulturális világörökségeinek részét is képező Matyó-hímzésről híres.

A hagyományok nyomában

Első utunk Mezőkövesden egyből a Hadas városrészhez vezetett, ami tulajdonképpen egy skanzen, amely megőrizte a régi településszerkezetet. A szabálytalanul kanyargó utcák apró telkein másfél, két évszázaddal ezelőtt épült, meszelt falú, nádtetős házak őrzik leginkább a város hajdani hangulatát, a matyóság építkezési szokásait, az egykori életformát. Egy kellemes kulturális időutazásban lehet itt részünk, és szerencsére sok házban nem csak külső szemlélőként, hanem aktívan is részesei lehetünk a hagyományoknak.

A Mézeskalács Ház belülről

"Édesapám mezőkövesdi születésű grafikus, festőművész volt. A város vezetése annak idején építtetett neki egy kis műtermet a ház végében, és a halála után vettük bérbe a házat. Mivel akkoriban pont Pesten tanultam kismesterségeket és néprajzot, arra gondoltam, milyen jó volna egy kis családi gyűjteményt bemutatni - meséli Pető Anna, a mézeskalács műhely vezetője, akinek segítségével bepillantást nyerhettünk a mézeskalács készítés fortélyaiba.

Mint mondja, a belső szobában eredetileg festmények és rajzok voltak, de úgy gondolta, legyen inkább olyan, mint régen is volt: tiszta szoba, az ablak előtt a magas, vetett ággyal, saroklócával, szentképekkel. Az 1856-ban épült ház most is jó állapotban van, legértékesebb darabja a szintén az 1800-as években készült Mária-ház, ami családi hagyaték. "Eredetileg tímárok, később pedig szűcsök, illetve szűcsös hímzők lakták a házat, és vannak olyan történetek, amelyek ebből a házból eredeztetik a színes Matyó hímzést, mivel az első matyó rózsák a bőrre kerültek, és nem a textilre. A szűcsök megpróbálták ezeket a Kisjankó Bori néni által megrajzolt és megfestett virágokat ráhímezni a bőrre, amit később megirigyeltek az asszonyok, és rátették a textilre".

A matyó hímzés legjellegzetesebb eleme az úgynevezett "matyó rózsa", amelynek számtalan formája ismert. A legtöbb rózsavariációt Kisjankó Bori "íróasszony" alkotta, akiről a hadasi városrészben utcát is elneveztek, emlékháza pedig egész évben látogatható. Ennek érdekessége, hogy a házban lévő szoba ma is nagyjából úgy van berendezve, ahogy az Bori néni életében is volt.

És hogy miért pont mézeskalácsok készülnek itt? Pető Anna elárulta, azért, mert hímezni ugyan nem tud, viszont a mézeskalács-mesterségnek nagy csodálója, és már a régi időkben is próbáltak megélni belőle néhányan Mezőkövesden is. "A vendégek körében is nagyon kedvelt a mézeskalács, éves szinten olyan 11 ezer látogatója van a háznak, és ez a szám egyre nagyobb. Közülük nagyon sok a gyerek, mert családok kevesebben jönnek, gyerekcsoportok, erdei iskolás csoportok viszont annál inkább". Mi is díszítettünk tükrös, szív alakú mézeskalácsot, ami egyébként nem is annyira egyszerű feladat, ha tényleg szépen akarjuk megcsinálni, viszont annál nagyobb örömet szerezhetünk vele a párunknak.

Készültek a mézeskalácsok

Benéztünk még a Fazekas házba, ahol a műhely munkáiból látható kiállítás, illetve meglestük Kovács András bútorfestő népi iparművészt munka közben, aki a korszerű használati tárgyakat is a matyó hagyományok szerint készíti. "A felmenőim, a férfiak, mindannyian bútorfestő asztalosok voltak. Én is 6 éves koromtól benne voltam, és 14 évesen már önállóan festettem bútort. Mi fejben találjuk ki a mintákat, amit aztán egyből ráfestünk a bútorokra. Azóta is csinálom" - mondta Kovács András. "Ez a ház családunké, amely egy igazi népművészcsalád, nem csak a férfiak, hanem a nők részéről is. Édesanyám hímző- és tojásfestőként mintarajzoló volt, és a család nő tagjai a nagymamától az unokáig mind ezeket a mintákat hímezték és horgolták, hogy időben kész legyen az esküvőre."

Megtudtuk, hogy itt az északi régióban, a Tisza fölötti részen, mindenhol ilyen festett bútor volt. A leszállóág az 1900-as évek elején a földes családok elszegényedése vezetett oda, hogy egyre kevesebb festett bútort rendeltek, mivel nem volt pénzük. Mint mesélte, Mezőkövesden maradt meg legtovább a mesterség, de hozzátette, hogy gyakorlatilag kihalt a szakma, az országban már csak nagyon kevesen űzik. Elárulta, hogy gyerekei is egészen más dolgokkal foglalkoznak, viszont a lánya nagyon szépen fest, és kézműveskedik is.

A Matyó népviselet

Aki pedig kíváncsi arra, hogy milyen is a Matyó népviselet, az nézzen be a Népi Művészetek Házába, ahol 500 forint ellenében bárki magára öltheti a díszes, de igen elegáns ruhadarabokat. A nők testhez simuló felsőrészt viselnek megemelt ujjal, derékban elálló fodorral, amelyhez még hozzájön a gazdag hímzéssel díszített kötény és a hosszú, fodros szoknya - ez tánc közben nagyon látványosan pörög. A férfiruha érdekessége, hogy az ingujjuk igen bő és hímzéssel díszített, a kalapjukat pedig pántlika ékesíti. A ház egyébként a több mint 60 éve működő Matyó Néptáncegyüttes otthona, a próbák és nyári táborok, hímző tanfolyamok helyszíne. És bár nekünk nem volt időnk arra, hogy jobban körülnézzünk a városban, érdemes lehet megnézni még a Jézus Szíve Templomot vagy a Matyó Múzeumot.

Éljen a napfény!

Ha Mezőkövesd, akkor nem maradhat ki a fürdőzés sem, hiszen itt találjuk Észak-Magyarország legnagyobb forgalmú gyógyfürdőjét, a Zsóry Gyógy- és Strandfürdőt. Megfelelő széljárás esetén még az M3-ason autózva is lehet érezni a kénes víz szagát. Rengetegen jönnek ide gyógyulni vagy műtétek után lábadozni, így nem meglepő, hogy főként az idősebb korosztály körében népszerű. Az összesen 11 hektáros, nagyon szépen parkosított fürdőben a gyógyvizes medencék mellett jó néhány élmény- és gyerekmedencét is lehet találni, és már május 1-jétől üzemelni fog az egész nyitott strandrész. Az elmúlt években nagyon sokat fejlesztettek a fürdőben, amely így meglehetősen modern és jól felszerelt.

A 21 medencés Zsóry Gyógy- és Strandfürdőben a gyógyvíz kémiai hatását a jelentős kalcium, magnézium, klorid, hidrogénkarbonát és szulfidion tartalma határozza meg. A fürdő 72 °C-fokos vizének kéntartalma az egyik legmagasabb Magyarországon, de európai viszonylatban is kiemelkedő. A kénes gyógyvíz reumás megbetegedések, ízületi gyulladások és kopások, különböző női betegségek enyhítésére, gyógyítására, valamint sérülések, ortopédiai műtétek utókezelésére alkalmas.

Azt viszont érdemes tudni, hogy a fürdő és az üdülőövezet a városközponttól kicsit kijjebb, mintegy 4 kilométerre van, így autóval a legkényelmesebb jönni. Vannak azért helyi buszjáratok is a városból a fürdőbe és vissza, illetve a városban több helyen lehet kerékpárt is kölcsönözni. Ott jártunkkor még nem indult be igazán az élet az üdülőrészen, a fürdőn és szállodán kívül nem sok emberrel lehetett találkozni. Szálláshelyekből mindenesetre nincs hiány, három és négycsillagos szálloda mellett rengeteg panzió, magán- és ifjúsági szállás van.

Egy kis torna a vízben

Mi a fürdőhöz közeli Balneo Hotel Zsoriban szálltunk meg, amely azt tényleg azt nyújtja, ami egy négycsillagos szállodától elvárható. Elegáns, jól felszerelt szoba, kitűnő konyha (főleg a halászlé és a körtés-mézes öntettel meglocsolt sült kacsahús ízlett nagyon), wellness-részleg, és medencék. Bár a medencetér lehetne kicsit nagyobb is, de a gyógyulni érkezőknek jó hír, hogy az egyik medence a Zsóry fürdő gyógyvizével van feltöltve. Nekem leginkább a kinti medence tetszett, ahol egy átmozgató, kellemes vízi torna után ki tudtunk feküdni napozni is.

Csak egy ugrásra Egertől

Mezőkövesd csak néhány percnyi autóútra van Egertől, az egyik kedvenc vidéki városomtól. A TriVial Communications által szervezett study tour keretében is beugrottunk a Demeter Pince meghívására. Bár a városnézés ezúttal elmaradt, annál több jutott viszont a jó borból. Érdekes véletlen, hogy bár nem vagyok különösebben nagy borfogyasztó, a pincészet a Bikavér Classic bora ismerősként köszöntött vissza, mivel alig egy hónappal korábban, amikor legutóbb Egerben jártunk, a szállásadónk ajánlására hoztunk két üveggel belőle.

Ez egy száraz, de könnyen fogyasztható bor, és most is ez ízlett a legjobban, pedig legalább hét-nyolc féle bort kóstoltunk meg a pincében töltött kirándulásunk során, köztük az Egri Csillaggal, a Hangával és Roséval. A délután fénypontjaként aztán - ha csak egy rövid időre is -, de mi is borászoknak érezhettük magunkat. Néhány fős csapatokba rendeződve a pincemester letett elénk egy-egy üveget abból a három fajta borból (Kékfrankos, Merlot, Cabernet franc), amelyek a bikavért alkotják. Szerencsére nem ivóversenyről volt szó - mert azt vélhetően elbuktuk volna -, hanem annál sokkal izgalmasabb feladatot kaptunk: az elénk tett fajtákat kellett házasítani úgy, hogy abból a lehető legízletesebb bort kapjuk.

Sok-sok hordónyi bor van a pincében

Első kísérletünk pocsékul sikerült, másodszorra viszont kihoztunk egy nem különösebben megkapó illatú, viszont annál jobb ízű bort (40, 30, 30 százalékos arányból). Meg is lepődtünk, hogy milyen finom lett, más kérdés, hogy a fiatal pincemesternek inkább az utolsó próbálkozásunk nyerte el a tetszését (amelyet mi, a készítők egyébként borzalmasnak nyilvánítottunk). Annyira sikerült meglepnünk, hogy az első kérdése az volt, hogy mit tettünk még bele negyediknek, mert ő nem gondolta, hogy ilyen érdekes ízvilágot is ki lehet hozni ezekből a fajtákból. Nyertest végül is nem hirdettek, de itt tényleg a részvétel és az azzal járó kóstolás volt a lényeg.

Összességében tényleg jól éreztük magunkat, amihez hozzájárult, hogy a helyiek vendégszeretete is átlagon felüli. Aki szeretne egy jót pihenni, kikapcsolódni vagy fürdeni, nem fog csalódni Mezőkövesden. Az éjszakai pörgésért vagy borozásért pedig Egerbe lehet menni.