Csak menni kell előre, és csinálni

Szombaton indul 18 ezer kilométeres közép-ázsiai expedíciójára Hídvégi-Üstös Pál. A túlélési- és navigációs specialista biciklivel, futva, úszva, hegyet mászva, lovagolva illetve velocipéddel teszi majd meg a távot. A 43 éves extrém sportoló korábban részt vett már ultramaraton futáson a Szaharában, megmászta három hét alatt Afrika három legmagasabb csúcsát, és világrekordot felállítva végigúszta a Tiszát. Mostani expedíciója öt hónapig tart majd, számos kutató, tudós kíséri el, és Közép-Ázsia nagy magyar felfedezőinek állít emléket. Az [origo]-nak adott interjújában elmeséli, hogyan szeretett bele a túlélőversenyekbe, mi az, ami motiválja, milyen nehézségekre számít Ázsiában és miért fontos számára, hogy minden egyes túrája valamilyen jó célt is szolgáljon.

Nem először indul ilyen nagyszabású expedícióra, viszont ez lesz az eddigi leghosszabb, ugye?

Igen, ez lesz a leghosszabb. Eddig 13 ezer kilométer volt a csúcs, a Közép-Ázsia Expedíció pedig 18 ezer kilométer lesz. Ráadásul ennyire sokrétű sem volt még egyik korábbi expedíció, túra sem. Extrém sportolóként igyekszem mindig az adott térség, kontinens természeti adottságait kihasználni, de ezúttal még a korábbiakhoz képest is egy kicsit több lehetőség lesz. Közel háromezer kilométert tervezek velocipéddel megtenni, 12,5 ezer kilométert fogok tekerni a Stringbike-kal, az új magyar találmánnyal, aztán hegymászás lesz - közel 6 ezer méter a legmagasabb, amit megmászunk -, és fogok még sivatagban futni, lovagolni, tevegelni és úszni is.

Hídvégi-Üstös Pál

Hogyan lesz valakiből ultrasportoló? Miért vonzzák ezek az extrém túrák?

A terepviszonyok hozták ki belőlem. Elindultam egy-egy versenyen, túlélőversenyeken például, ami kicsit hasonlít a triatlonhoz vagy ironmen versenyekhez, csak attól jóval több sporttevékenységet igényel. A terepviszonyok leküzdése ezeken a versenyeken úszva, futva, evezve, lovagolva, biciklizve vagy néha kötéltechnikai módszerekkel az, ami univerzálissá, illetve egyfajta túlélési specialistává tett. Sport közben pedig igyekszünk a természetből is élni: ismerjük a gyógynövényeket, vagy azokat, amelyekből valamilyen szinten táplálékdús ételt lehet készíteni, illetve a tenger gyümölcseit, az állatvilágot. Egyébként ezek az ösztönök bennünk vannak, csak nem tudunk róluk, ezért kell valami, ami kihozza belőlünk. Lehet ez egy kirándulás, erdei tábor, túrázás, futás vagy épp egy katasztrófa is közrejátszhat.

Mi az, ami hajtja? Honnan meríti az erőt?

Mindig feltöltődök. Ez az a motiváció, amit kapok az emberektől, hogy érdemes ezt csinálni. És még ha igen nehéz is támogatást szerezni egy-egy ilyen programra, de eljutni egy adott térségbe és megismertetni az adott országokkal, emberekkel a mi kis országunkat, illetve itthon bemutatni az ottani kultúrákat és közelebb kerülni egymáshoz - ez mindennél fontosabb.

A Közép-Ázsia Expedíció azoknak a magyar felfedezőknek állít emléket, akik világra szóló felfedezéseket tettek a térségben. Közép-Ázsia és a Tien-san területének első felfedezői Almásy György és később Prinz Gyula voltak, de a Kaukázust és Közép-Ázsiát is számos magyar tudós, utazó kutatta a XIX. és a XX. század első évtizedében, többek közt Vámbéry Ármin, Almásy György, Prinz Gyula, Szentkatolnai Bálint Gábor, Zichy Jenő és Déchy Mór. Közülük idén Vámbéry és Szentkatolnai halálának 100. évfordulóját ünnepeljük, míg Almásy 80 éve, Prinz pedig 1973-ban hunyt el.

A mostani expedíció az ön ötlete volt?

Ez közös ötlet volt. Én már régóta terveztem egy közép-ázsiai utat, és mindig az a célom, hogy ne az önös motiváció vezessen, hanem valamilyen jó célt szolgáljak, mint a környezetvédelem, a hagyományok vagy felfedezők, mint ebben az esetben is: a magyar felfedezők nyomában. Két éve hallottam a hírekben, hogy egy kormányküldöttség kint volt látogatóban ebben a térségben, és hogy 2013 egyfajta évforduló lesz, amikor emlékezünk a nagy felfedezőinkre. Ezért megkerestem politikusokat, többek közt Papcsák Ferencet, Zugló polgármesterét, aki egyben az Interparlamentáris Unió Közép-Ázsiai Tagozatának elnöke is, és közösen elkezdtük szervezni ezt az expedíciót.

Az expedíció útvonala

Igencsak komoly út áll önök előtt...

Szombaton 15 órakor rajtolunk a Millenárisról, a Kerepesi temetőig lehet hozzánk csatlakozni kerékpárral, ott Vámbéry Ármin sírhelyénél fogunk koszorút elhelyezni, illetve különböző programok lesznek. Utána Jászberényt vesszük célba aznapi állomásként, ami körülbelül 70 kilométer, és ezen a szakaszon is bárki csatlakozhat hozzánk. Majd Karcag és Szolnok érintésével hagyjuk majd el az országot, jön Szerbia, Románia, a Duna mentén Bulgária, Törökország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán vissza, Azerbajdzsán, Grúzia, Oroszország, Ukrajna, és újra Magyarország. Itthon tervezek utána megtenni még egy hosszabb távot, mivel ezer facsemetét szeretnénk hozni Kirgizisztánból a botanikusokkal közösen, és ezeket ültetnénk el Magyarországon, elsősorban a Tisza menti településeken. Közben a helyieknek, gyerekeknek, fiataloknak tartok rövid előadást arról, hogy merre jártam, mit csináltam.

És tényleg átússza a Kaszpi-tengert?

Igen, igen, lehet, de nem tudjuk még, hogy megvalósul-e. Nem rajtunk múlik, majd kiderül.

Naponta hány kilométert fognak megtenni?

Hozzám fog alkalmazkodni a csapat, így elképzelhető, hogy 250 kilométert is fogok tekerni egy-egy nap. De átlagban olyan 120 kilométeresek lesznek a napi etapok, mivel amikor sűrűn lakott területeken haladunk keresztül, mindenhol megállunk majd, kiselőadást tartunk, gyerekek csatlakoznak hozzánk, ami időigényes. Nem csak megyünk a vakvilágba, hogy minél előbb letudjuk a távot, hanem szét akarunk nézni jobbra-balra, hiszen öt hónapunk lesz rá. A csapat többi tagja egy hét személyes, átalakított gépkocsival fog közlekedni, ami alkalmas víz tárolására, ágyak vannak benne, áram, internet, így tudnak dolgozni és hazaküldeni majd anyagot út közben.

Az expedíció tagjai között van geográfus, biológus és etnográfus, ők mind az említett magyar felfedezők által kutatott helyszíneket vizsgálják meg, hogy az azóta bekövetkezett változásokat elemezhessék. Út közben Hídvégi-Üstös Pál megmássza a Törökország és Örményország határának közelében lévő Ararát hegyet, Iránban a Damavandot, és a földrajzi Európa legmagasabb hegyét a Kaukázus hegységben, a grúz határ közelében lévő Elbruszt. És ha összejön, akkor át fogja úszni a Kaszpi-tengert, így jutva át Türkmenisztánból Azerbajdzsánba. Útját lehet majd követni az expedíció honlapján és Facebook-oldalán, illetve Hídvégi-Üstös Pál oldalán is.

És ön mit visz magával?

Én viszek magammal mindig egy hátizsákot, kommunikációs eszközök lesznek még nálam, napi nyolc liter víz, élelem, gyógyszer és alapvető felszereltség.

Mennyit kell edzeni 18 ezer kilométerhez?

Folyamatosan készülök, megvan nekem is a napi edzéstervem, és bár mindig nem tudok eleget tenni a beosztásomnak, de igyekszem naponta legalább két órát edzeni. Ha tehetem, akkor a kora reggeli órákban még mielőtt felkelnek az emberek letudom, illetve mielőtt lefekszenek szintén.

Mi jelenti majd a legnagyobb kihívást ebben az expedícióban?

Ez azért hosszú lesz, nagyon-nagyon hosszú, és bár az a jó az egészben, hogy látom a végét, azért természetesen érhet meglepetés bennünket. Általában nem szokott csapatépítő jellegű lenni egy ilyen program, ezért is cseréljük, váltogatjuk az embereket másfél havonta, hogy ne unják meg, jó hangulatban, feltöltődve menjenek haza, és jöjjenek onnan. Persze áthaladunk majd olyan területeken is, mint Irán, ahol épp választások lesznek akkor, és ez minden ország életében olyan pont, amikor az emberek egy kicsit ingerültebbek. De egyáltalán nincs bennem semmi félelem, abszolút pozitívan állok hozzá, igyekszem majd a csapatot is arra motiválni, hogy csináljuk, dolgozzunk minél többet. Nyilván lesznek majd holtpontok, anélkül nem lehet megúszni. Nagyon meleg lesz például egy-egy helyen, Irán területén akár 50-60 fok is lehet, Türkmenisztánban pedig a 70 fokot is elérheti a déli órákban a hőség. Közben lesznek hidegebb éjszakák is, hiszen hegyeket is megmászunk, így nagyon ki lesz téve a szervezetünk mindenféle rizikótényezőnek. Erre készülünk, van orvosunk, gyógyszerek nálunk, és tudatos életmódot folytatunk.

Hídvégi-Üstös Pál egy Stringbike-ot teker

Hogyan lehet előre felkészülni ilyen extrém körülményekre?

Csak is fejben lehet felkészülni. Fizikailag bármennyire is erős valaki - én is évek, sőt évtizedek óta készülök -, de ha ott helyben mentálisan gyenge lennék, megijednék vagy elgondolkodnék, hogy most felmenjek-e arra a hegyre, akkor nem sikerülne. Csak menni kell előre, és csinálni. De azért közben nem szabad önzőnek lsem enni, alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz. Ha probléma van, és az egészségünk, a biztonságunk veszélybe kerülne, akkor inkább kitérőt teszünk, vagy leállunk.

Számolja, hogy eddig körülbelül hány ezer kilométert teljesített a különböző túrákon, expedíciókon?

Hát ez nagyon nehéz kérdés. Volt egy időszak, amikor évente csak a futás volt 6-7 ezer kilométer, ez három éven keresztül tartott. De ez csak a felkészülési időszak volt, úgyhogy néha 8-9 ezer kilométer is megvolt egy évben. Annyira nem tartom számon, írogatom, de pontos adatokat nem tudnék mondani. Majd az expedíció végére felkészülök, összeszedem, és akkor nagyjából tudni fogom. Ha csak futnék (ami a kedvencem) vagy csak bicikliznék, akkor egyszerűbb lenne a dolgom, de ott van még a többi is, az úszás, a lovaglás, sportáganként kellene lebontani.

Afrikát többször is megjárta. Kedveli?

Igen, kedvelem ezt a kontinenst. Vonzó számomra, és rengeteg kihívás van ott, a sivatag, a Szahara. Az emberek lelkivilága is teljesen más, nem annyira rohanó tempóban élnek, mint mi, és nem is tudnak ehhez egyelőre alkalmazkodni. Ha megbeszélünk valamit egy egyiptomival vagy arab országbelivel, hogy találkozunk 2 órakor, akkor biztosan nem ér oda. De nem azért mert link, vagy nem akar, hanem egyszerűen fel van gyorsulva a világ.

A Kilimandzsárót is megjárta

Azért itthon is szokott túrázni és különböző programokat szervezni. A Tisza iránti elköteleződése honnan jön?

Megmagyarázhatatlan egyelőre. Elsősorban az váltotta ki belőlem, hogy keveset törődtek vele, a szomszédos országok szennyezték, és a 2000-es ciánkatasztrófa az, ami igazán kihozta belőlem ezt az érzést. Addig is szerettem, imádtam, de azóta a lehető legtöbbet próbálom tenni érte a családommal, ismerősökkel, baráti körrel. Olyan szintre jutottunk, hogy egyfajta mozgalom lett. És most már, ha futok, biciklizek, vagy lovagolok a Tisza mentén, akkor több ezren csatlakoznak hozzám, és az ő segítségükkel még több emberhez juttatjuk el a Tisza üzenetét.

Mit tart az eddigi legnagyobb teljesítményének?

A Tisza-úszásomat, azt a 852 kilométert mindenképp ki lehet emelni, mert azt elég rossz körülmények között csináltam végig, őszi időszak volt, és nagyon hideg, 10 fok alatt volt már a víz hőmérséklete. Az elgondolkoztatott minden nap. Ahogy haladtunk előre egyre hidegebb volt, ezért egyre később mertem csak belemenni. De egy-egy sivatagi futás is próbára tesz 200-300 kilométer után, főleg, ha homokviharba keveredek, vagy semmit nem látok magam előtt, csak forgó homokot. Ez hasonló ahhoz, mintha az ember a tengerbe veszne. Ilyenkor be kell osztani az energiát, az élelmiszert, és sok mindenre oda kell figyelni.

A lelkesedéséből ítélve nem a mostani lesz az utolsó expedíciója...

Nem, nem, vannak még nagyon komoly terveim, például Afrikába, a Szaharába...

Az expedíció május 11-én, szombaton 14 és 15 óra között rajtol el a Millenárisról (D-épület) a Felfedezők Napjáról, ahová mindenkit szeretettel várnak. A fesztiválon látványos bemutatók, mini kiállítások, 3D-s vetítések mutatják be a felfedezők munkáját. A részvétel ingyenes.