Egy forradalom, négy temetés - 3. rész: Ön mióta ekkora magyar?

Haynau tábornokot megverik, verés, 1848-as forradalom
Vágólapra másolva!
Az 1848-as magyar szabadságharc utáni vérengzés irányítóját, Julius Jacob von Haynaut egy londoni sörgyárban felismerték és megverték a munkások 1850-ben. Híre ment ugyanis, hogy egy évvel korábban megalázó módon megvesszőztetett egy erdélyi asszonyt, Maderspach Károlynét. Az asszony 1849-ben írt naplóját az ükunokája adta át szerkesztőségünknek, amelyből az is kiderül, miért tette ezt vele a tábornok. Ha fellapozzuk hozzá a történelemkönyveket is, nemcsak az eseményeket lehet rekonstruálni, fel tudjuk vázolni a két főszereplő, Haynau és Maderspachné portréját is. Rajtuk keresztül pedig kicsit közelebb jutunk egy érdekes, fontos és nagyon romantikus korszakhoz, a XIX. század második feléhez - a szabadságharctól kezdve a megtorláson át egészen a kiegyezésig. 3. rész.
Vágólapra másolva!

***

3. rész: Ön mióta ekkora magyar?

A bécsi udvarnak egyre kínosabb a táborszernagy tombolása. Haynau elszabadult, valahogy vissza kéne rá tenni a gyeplőt. 1850 márciusában Ferenc József 36 magyar tisztet kegyelemben részesít. Haynau megsértődik. Csak három hónappal később, júniusban bocsátja szabadon a felmentett katonákat. De ez csak a kezdet. A terror, a kivégzések miatt egyre nagyobb a nemzetközi felháborodás. Lassan Haynau számára is világos lesz: addig van rá szükség, míg elvégzi a piszkos munkát. Miután megtette kötelességét, mehet. Úgy dönt, kicsit betart megbízóinak. Sokan ennek köszönhetik az életüket. 1850. július 5-én Haynau 34 vádlottat halára ítél, de az ítéleteket azonnal kegyelmi záradékkal látja el. 23 embert szabadon bocsát, a többiek ítéletét fogságra enyhíti. Ismerős lehet a jelenet A kőszívű ember fiaiból is. A fejgörcsökkel küszködő, kicsit már megőrült Haynau megkegyelmez Baradlay Richárdnak, Plankenhorst Alfonsine bárónő legnagyobb bánatára.

A valóságban tényleg így úszta meg a menekülés közben Grazban elfogott Irinyi József, a tizenkét pont szövegének egyik kidolgozója. És a bukás után Szatmár megyében bujkáló, majd magát feladó Vörösmarty Mihály. Vagy épp a költő Bajza József, aki a Kossuth Hírlapja című újságot is szerkesztette. Pedig ha a táborszernagy tudja, hogy ő írta - Murányi Gábor álnéven - a kéziratban terjesztett, Hainau-dal című gúnyverset, más a történet vége... A költemény a Habsburg-ház „vérkutyájának” és „dühöshiénájának” titulálja Haynaut, és meg is jósolja a főbakó sorsát. „S nagy császárod elvetend majd, Ha nincsen szüksége rád. S megköszönd, ha ráadásul Kufsteinben szobát nem ád.”

Julius Jacob von Haynau tábornok Forrás: Wikipedia

De még ez sem elég, a bekattant fővezér tovább csinálja a császárpukkasztást. Polgári ruhába öltözik, Kossuth kalapot húz a fejére, és úgy masírozik a pesti Duna-parton. Egy rakás gyerek fut nevetve utána. Pár nap múlva Haynaut azonnali hatállyal nyugdíjba helyezi a Minisztertanács. A terrornak vége.

Az ország kicsit fellélegezhet. Jókainak már nem kell Kovács János álnéven bujdosnia. A zsidók is kifújhatják magukat. Elkezdték összeszedni a pénzt a kétmilliós hadisarcra. Egy részét be is fizették, aztán engedményt, fizetési halasztást kértek. Ferenc József úgy határoz, csak egymilliót kell összedobni, és nem hadisarcként, hanem egy zsidó iskolai alap javára. (Ebből a pénzből létesül majd aztán az első pesti tanító- és rabbiképző, amely 1916-ban, a császár halála után hálából fel is veszi a Ferenc József nevet.)

Már Haynau Gasséra sincs szükség. Hamarosan Zrínyi utcza lesz a neve…

Haynaunak meggyőződése, hogy a kegyelmi műsorral mindent rendbe hozott. Megszerezte a magyarok rokonszenvét. „Nemde a magyarok szeretnek engemet?” - kérdezte egy osztrák kormánytisztviselőtől. Megkapta a pénzét szolgálataiért. És elment kicsit vakációzni külföldre…

A tábornok 1850 augusztusában Londonba utazott. Ahol már megelőzte a híre. Szeptember 4-én meglátogatta a híres Anchor sörfőzdét, ami akkor a Barclay Perkins & Co. cég tulajdonában volt. Nem volt épp a legjobb ötlet: a munkások felismerték az "asszonykorbácsoló hiénát". Egyesek szerint híres bajusza buktatta le, más források úgy tudják, valaki kileste a nevét, amikor beírta a vendégkönyvbe. Fentről rádobtak egy köteg szalmát és némi trágyát, ez volt a jel - aztán lapátokkal, seprűkkel jól elverték. Még a bajszát is megcibálták. Haynau a közeli George Innbe menekült, és egy kukában bújt el. Innen is kirángatták, végül a fogadó egyik szobájában barikádozta el magát. A kiérkező rendőrök az ablakon át húzták ki, és vitték csónakkal a túlpartra. Órákkal később már dal is született róla, melynek lényege röviden annyi, hogy Haynau menjen csak a torykhoz, parádézzon a West Enden, de jobb, ha a környéken nem mutatkozik. Az Illustrated London News hamarosan címlapon hozta a "nemzetközi incidenst". A királynő unszolására Lord Palmerston külügyminiszter kért elnézést az osztrákoktól. A sörgyár viszont nem büntette meg a munkásait, és Haynau nevét kihúzták a vendégkönyvből. (A sörfőzdét már lebontották, a George Inn azonban ma is működik. Ebből a Victoriana posztból lehet többet megtudni róla.)

Haynau elverése Londonban

Az esetnek híre ment Magyarországon, Maderspach Károlyné fülébe is eljutott. „Azt mondják, hogy valaki elküldte neki egy újság beszámolóját arról a hallatlan esetről, amikor a londoni sörfőzők megostorozták Haynaut, s ő napokig kebelén hordozta azt, könnyeivel áztatva” - így emlékezett Charles Loring Brace a már idézett útinaplójában.

A verés után Haynau visszatér Bécsbe. Ahol ismét hangot ad újkeletű magyarszimpátiájának. A császárvárosban az terjed, magyar emigránsok bújtatták fel a londoni munkásokat. Haynau ezt el sem tudja képzelni. „Magyar ember a csatában veri meg az ellenséget, de nem teszen aljasságot” - mondja. És különben is, a magyarok őt „jobban szeretik”, mintsem ilyet művelnének vele… A volt honvédek, tisztek osztrák seregbe sorozásában sem lát olyan veszélyt, mint mondjuk Bach belügyminiszter. Mert szerinte a „magyarok bátrak és nyílt jelleműek”, nem fogják titokban bomlasztani a haderőt.

Európában Haynau-ellenes a hangulat. A Franciaországban élő emigráns vezető, gróf Teleki László nyílt levélben párbajra hívja ki. Az extábornok válaszra sem méltatja. A párbajfelhívás francia, angol, belga és német lapokban is megjelenik. Az osztrák kormányzat pedig - holott már nincs köze hivatalosan Haynauhoz - egyre jobban ég.

A londoni eset két év múlva majdnem megismétlődik. Ezúttal Brüsszelben találják meg Haynaut. Felismerik egy koncerten. „Ki vele! Hóhér! Asszonyvesszőztető!” - kiabálja a feldühödött tömeg. A rendőrség próbál rendet csinálni, nem túl nagy sikerrel. Több száz ember szidja és fütyüli, miközben visszamenekül szállására. De itt sincs nyugta. A Hotel de Flandre kapuja elé éjszaka egy vödör vért öntenek ismeretlenek. Mikor másnap Franciaországba indul, ezen a tócsán halad át a kocsija. A beszámolók szerint Párizsban sem rajonganak érte.

Julius Jacob von Haynau tábornok Forrás: Wikipedia

Haynau jobbnak látja, ha utazgatás helyett visszavonul magyarországi birtokára. Igen, magyarországira. Most már annyira „magyar”, hogy vérdíjából birtokot is vásárol magának Szatmár megyében, Nagygécen. Különös fintora ez a sorsnak. Három évvel korábban, 1848 márciusában még ő az, aki leoltja tisztjét, a szerb származású Damjanichot, mert lelkesedik a forradalomért. „Ön mióta ekkora magyar?” - teszi fel neki a kérdést.

Nagygéci kastélyában csendesen éldegél lányával. Magyarul is tanul. Időnként bemegy a faluba, szalmát vásárolni lovainak. Vagy a kocsmába. A Londonban megvert, Brüsszelben meghurcolt Haynaut senki nem háborgatja. Talán fel sem ismerik. A környéken nem voltak ütközetek, forradalmár gócpontok, megtorlásra sem volt szükség. Persze nem is barátkozik vele senki. Furcsa történeteket beszélnek róla a helyiek. Hogy kúriáján minden véres, aki belép a kastélyba, az többé már sosem jön ki onnan. Gombnyomásra szétnyílik a padló, a pincében kaszagépek vágják össze a látogatókat. A Szamos vizével mossák ki a véres maradványokat. Még az 1970-es években is éltek ezek a sztorik a néphagyományban.

Haynaut vidéki magányából egy merényletkísérlet ugrasztja ki. Libényi János csákvári szabósegéd 1853-ban elhatározza, Bécsbe megy, és megöli Ferenc Józsefet. Február 18-án lesből ráront a sétáját tevő császárra. Hátulról nyakon szúrja egy késsel. A kemény zubbonygalléron megcsúszik a fegyver, Ferenc József csak megsebesül. A merénylőt pillanatok alatt lefogják. A hónap végén már fel is akasztják.

A Libényi-merénylet J.Reiner festményén Forrás: Wikipedia

A hírre a már 67 éves nyugalmazott tábornok rögtön Bécsbe siet. Ki tudja, mire számít. Talán arra, hogy megint szükség lesz rá. Hogy megint kell valaki, aki rendet tud csinálni. Hogy megint megmutathatja. 1853. március 12-én részt vesz a császár megmenekülése alkalmából rendezett hálaadó istentiszteleten, kezet fog Ferenc Józseffel. Két nap múlva előjönnek fejgörcsei, szállásán rosszul lesz. Március 14-én hal meg, az esti órákban, agy- és tüdővérzésben. Tényleg csak pár óra hiányzott, hogy a sors még ironikusabb legyen. Hogy pont március idusán távozzon az élők közül. Vajon milyen lehetett, amikor lepergett előtte élete filmje?

Különös históriák terjedtek a haláláról. Hogy a halál okát megállapítsák, másnap felboncolták Haynaut. A művelet a szokásos módon, a koponya elfűrészelésével kezdődött. Amikor felnyitották a fejet, elborzadtak az orvosok. Az agyvelő még lüktetett. Élő embert boncoltak fel. Az egyik orvos felkapott egy szikét és menten belevágta. Haynaunak ekkor értek véget a szenvedései.

Így terjedt a történet Magyarországon. Semmi nem volt igaz belőle. Egy régi francia rémhistóra, Antoine Francois Prévost francia író esete ihlette. 1763-ban séta közben gutaütés érte. Halottnak hitték. Mikor belevágták a bonckést, feljajdult. Tetszhalott volt, maga a kés ölte meg.

Hamis volt a sztori, de itthon hinni akarták. Volt más verziója is. Miszerint lánya Nagygécről Bécsbe utazott a haláleset hírére. Négy nap alatt ért oda, addigra apját már eltemették. Ő exhumáltatta a holttestet. És döbbenten látta, hogy apját élve temették el. Haynau hason feküdt a koporsóban, körmeire rászáradt a vér a kétségbeesett kaparástól.

Hogy Maderspachné mikor és hogyan értesült Haynau haláláról, azt nem tudjuk. A világot mindenestre nem nagyon foglalkoztatta. Voltak fontosabb hírek is, mint egy nyugalmazott táborszernagy halála.

4. rész csütörtökön: Egy forradalom, négy temetés - Talán jönnek még jobb napok