Tövig nyomjuk a gázt, pedig rázós szakasz jön

Nagy sebességgel rohannak felfele a tőzsdék, és bár már hallatszik némi fékcsikorgás Amerikában, a sofőr még mindig mintha túl optimistán bánna a gázpedállal az igen göröngyösnek ígérkező útszakasz előtt. Egyre közelebb kerülünk az őszi hónapokhoz, ami számos meglepetést és kockázati faktort tartogat a befektetőknek úgy, hogy közben a vállalati profitszámok már egy ideje nem tudnak lépést tartani az árfolyamok kétszámjegyű bővülésével.

A világpiaci mozgásoknak -általában - irányt mutató amerikai részvénypiac idén már nagy sebességgel 13 százalékot emelkedett úgy, hogy közben a júniusi megingást leszámítva nem is került sor nagyobb korrekcióra. Bár augusztus második felében lefele vette az irányt az S&P 500 részvényindex, a 3 százalékos korrekció még mindig csak egy távoli kis fékcsikorgás zaja, mintsem a tudatos fékezés eredménye.

Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem lennénk karnyújtásnyira egy sokkal göröngyösebbnek ígérkező útszakasztól, ami előtt nehéz lesz úgy manőverezni, hogy közben nem lassítunk kellő mértékben. A hátsó ülésről nézve a sebességmérő aggodalomra ad okot, de a többi utas még láthatóan komfortosnak érzi a helyzetet.

Ritkán látott mélységbe süllyedt ugyanis a részvénypiaci esésre fogadó opciós pozíciók aránya, ami a befektetők kellően nagy optimizmusára és sebességvágyára utal. Sokan a tőzsdei rali folytatását remélik tehát (legalábbis eszerint a mutató szerint), ami némiképp meglepő olyan sűrűnek ígérkező - meghatározó gazdasági eseményekkel tarkított - őszi hónapok előtt, mint a mostani.

Mi is történik a következő hetekben?

Az eszközvásárlási programjának visszafogásába kezd a Fed, ami látható módon aggasztja a piaci szereplőket. Mivel sok a találgatás ezzel kapcsolatban (hogy vajon már szeptemberben megindul-e a folyamat, vagy csak az év végéhez közeledve), bőven érhetik meglepetések azzal kapcsolatban a befektetőket, amit a jegybankelnök-váltással kapcsolatos spekulációk csak tovább fűtenek.

Hamarosan ráadásul Amerikában megint terítékre kerül az adósságplafon elérésének és így a technikai csődhelyzet elkerülésének kérdése, ami a politikai csatározások miatt a tőzsdéken is rázós napokat eredményezhet. A politikai színtér nemcsak Amerikában kerül majd reflektorfénybe, hiszen a német választások, az európai kötvényvásárlási program német alkotmánybírósági részről történő elfogadása, vagy az újabb görög mentőcsomag kérdése szintén képesek gyors kockázatkerülést kiváltó magatartást generálni. Ne feledkezzünk meg ráadásul az egyiptomi (illetve észak-afrikai), vagy szír helyzetről sem (ahol igencsak érik az amerikai katonai beavatkozás), a geopolitikai kockázatok ugyanis - ha másként nem is - az olajár emelkedésén keresztül horgaszthatják le a tőzsdei bika szarvát.

Számos buktatót felsoroltunk már, de a legmélyebb gödröt talán a folyó fizetési mérleg hiánnyal küzdő fejlődő országokban megfigyelhető tőkemenekítés folyamata jelenti. Az amerikai állampapírhozamok emelkedése elsősorban olyan országokban csapódik le, mint India, Törökország, vagy Brazília, ahonnan az eddig beáramló forró pénzek sietve távoznak, a devizák meredek gyengülését kiváltva. Bár a folyamatok ott még nem tartanak, az mindenesetre nem kecsegtet sok jóval, hogy egyesek már az 1997-es ázsiai válsághoz hasonlítják a mostani folyamatok.

Miközben teljes sebességgel rohanunk előre, lassan itt vannak azok a kora őszi, szeptemberi napok, melyek az elmúlt kilencven évben átlagosan a leggyengébb tőzsdei teljesítményt szokták eredményezni.

Nem úgy jönnek már az eredmények

Nem árthat tehát az óvatosság, már csak azért sem, mert az amerikai S&P 500 index az elmúlt két évben úgy emelkedett újabbnál újabb csúcsokra, hogy közben a vállalatok eredménytermelése közel sem festett ilyen szép képet. Ezzel persze önmagában semmi baj nincs, ha a jelenség hatására a részvénypiac értékeltsége nem száll el. Mostanra viszont az S&P visszatekintő P/E mutatója már a 16-os értékeken áll, ami kellően magas ahhoz, hogy ijedten álljunk a számos kockázatot hordozó szeptember előtt.

Mivel azonban a tőzsdén a vállalatok jövőjét vesszük meg, érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni az eredménykilátások alakulására. Miközben idén vadul emelkedett a tőzsde, az eredményvárakozások némi lemorzsolódást szenvedtek el, vagyis az előretekintő P/E-ráta szintén jelentős mértékben emelkedett. A 2013-ra várt eredményekkel kalkulált 15-ös P/E már szintén túl magasnak tűnik ahhoz, hogy a részvénypiacot tovább húzza felfele az átértékelődésnek is nevezett folyamat. Eredménynövekedésre lesz tehát szükség, hogy folytatódhasson a rali.

Részben ki is pipálhatnánk ezt a kritériumot, hiszen 2014-re az elemzők 10 százalékos eredménybővülést prognosztizálnak. A jövő évi eredménnyel kalkulált P/E mutató ugyanis a teljesen átlagosnak mondható 13,5-ös szinten tartózkodik. Látva azonban azt, hogy az eredményvárakozások éven belül már nem tudtak emelkedni, sőt azt, hogy idén a 2014-es EPS prognózis már 2 százalékkal csökkent, egyelőre korainak tűnik a felhőtlen öröm.

Bár az európai gazdaságban tapasztalható javulás, vagy a nagy jegybankok továbbra is zakatoló pénznyomtatása teret engedhet a részvénypiacoknak a további emelkedéshez, a sűrűsödő kockázatok és alacsonynak már nem mondható árazási szintek miatt inkább biztonságba helyezkedve, a pálya széléről néznénk végig a rázós szeptemberi szakasz előtti manőverezést. Ha sikerül a mutatvány, egy későbbi megállóban még úgyis beszállhatunk majd az autóba.