Oppenheim: ezek a távolléti díjra vonatkozó új szabályok

Vágólapra másolva!
Ettől a hónaptól már a távolléti díj számítására vonatkozó új szabályokat kell alkalmazniuk a munkáltatóknak - hívta fel az Origó figyelmét az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője. Dr. Cselédi Zsolt rámutatott: a módosítás célja a korábbi, idén januárban hatályba lépett és számos vitát, kritikát kiváltó szabályozás pontosítása, egyszerűsítése volt, ám még mindig akadnak nem teljesen világos rendelkezések és több pont kapcsán is kérdések merülhetnek fel az érintettekben.
Vágólapra másolva!

Alig fél éve léptek hatályba a Munka Törvénykönyve új távolléti díj számítási szabályai, máris módosításra kerültek. A Parlament 2013. június 14. napján fogadta el a 2013. évi CIII. törvényt, amely tartalmazza - többek között - a Munka Törvénykönyve távolléti díj számítására vonatkozó szabályainak módosítását - fejtette ki elöljáróban az Oppenheim Ügyvédi iroda szakértője.

A távolléti díjra vonatkozó rendelkezések 2013. január 1-jei hatályba lépését komoly kritikák kisérték mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalról, és heves viták alakultak ki szakmai körökben is a munkavállalói távollétek esetére járó díjazás kérdésében.

Hivatalos állásfoglalást adtak ki

A törvényi rendelkezések alapján ugyanis a távollét idejére járó bér kiszámításának módja nem volt egyértelmű, az alapján úgy tűnt, hogy a havi munkabér mértéke elsődlegesen attól függ, hogy a távolléttel érintett hónapban hány munkanap van, amit az esetleges szabadságok is befolyásoltak.

A szakminisztérium előbb 2013 januárjában egy hivatalos állásfoglalást adott ki, majd a kérdés lezárása érdekében előkészített egy, a távolléti díj számítás szabályait egyszerűsítő módosítást, amely 2013. augusztus 1-jétől váltja fel a jelenlegi szabályokat.

Ami tisztázódott

Dr. Cselédi Zsolt szerint kérdés, hogy célt ért-e az egyszerűsítési törekvés. Annyiban biztosan, hogy a módosítás kivette a leginkább vitatott rendelkezések [148. § (3) bekezdés] közül azt az utaló szabályt, ami az egy órára járó alapbér számítására [136. § (3) bekezdés] utalt vissza, és az ellentmondásos értelmezések alapját képezte.

A módosítás révén tisztázódott az alapbér és távolléti díj egymáshoz való viszonya. A továbbiakban nem lesz tehát annak jelentősége, hogy hány munkanap van egy adott hónapban, és a munkavállalónak van-e munkaidő-beosztása a távollét idejére.

Ahol megmaradt a kettősség

Megmaradt viszont a kettősség, ami például rendkívüli munkavégzés esetén érzékelhető, ahol az alapbéren felül túlórapótlékra is jogosult a munkavállaló. Míg a túlórára járó alapbért ugyanis az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számával, majd a napi munkaidővel való osztással kell meghatározni, addig az ugyanerre az időre járó túlórapótlékot viszont a korábban szélesebb körben alkalmazott 174-es osztószámmal.

Újdonság, hogy a távolléti díj alapjába beleszámít a jövőben a pótlékátalány és a vasárnapi pótlék is, meghatározott feltétel esetén.

Egy praktikus változtatás

A napi gyakorlat és az adminisztráció szempontjából is praktikus módosítás, hogy egyszerű havibéres munkavállalók esetén, akik legfeljebb fix pótlékátalányra jogosultak - a foglalkoztatottak jelentős része ilyen - távolléti díj címén alapesetben elegendő a havi alapbért és pótlékátalányt (ha van) fizetni, azaz egy fix összeggel lehet számolni, és nem kell minden egyes alkalommal külön kalkulációt készíteni.

Ez összhangban van azzal a jogalkotói céllal, hogy az alapbér lényege, hogy az egyfajta átalányként minden hónapban ugyanannyi legyen, függetlenül attól, hogy hány munkanap van az adott hónapban és a munkavállaló igénybe vesz-e fizetett szabadságot - húzta alá az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője.

Az új órabérrel kapcsolatos kérdések

Az új órabér és távolléti díj számítási szabályok kapcsán érdemes megvizsgálni az úgynevezett eltérő rendelkezéseket, amelyekben a jelenleg hatályos szabályokhoz képest lényeges változás, hogy míg eddig az egy órára járó alapbér számítás szabályától [136. § (3) bekezdés] egyáltalán nem lehetett eltérni megállapodásban, a módosítás eredményeként kollektív szerződésben az eltérés lehetséges, azonban ilyenkor is csak a munkavállaló javára.

Ezzel szemben az Mt. távolléti díj számítási szabályaitól megállapodásban eltérhetnek a felek, akár a munkavállaló hátrányára is. Ily módon jogszerű lehet például a távolléti díj összegének az alapbérrel egyező megállapítását tartalmazó szerződéses rendelkezés. Mint ahogy semmi sem tiltja, hogy a felek megállapodásban visszatérjenek a korábbi Mt. távolléti díj számítási szabályaihoz, vagy ahelyett a korábbi átlagkereset-számítási algoritmus alkalmazását kössék ki.

Pontosították a szabadság kiadását is

Dr. Cselédi Zsolt szerint érdemes megemlíteni, hogy a távolléti díj számítás szabályainak módosítása apropóján a szabadságkiadás egyes szabályai is pontosításra kerültek. A szabadság kiadás szabályai körében az új Mt. vezette be azt a szabályt, hogy a felek megállapodásban eltérhetnek a főszabálytól, és rendelkezhetnek úgy, hogy a munkavállaló tárgyévi szabadságát az esedékesség évét követő év végéig kiadhatják.

A jogalkotó nem írt elő semmilyen korlátozást egyebekben az ilyen megállapodásra, így ebből következően ilyet határozatlan időre is lehetett kötni, és az a tárgyévi összes szabadságra (azaz alap- és pótszabadságra egyaránt) vonatkozott.

Ilyen megállapodás kötésére a lehetőség továbbra is adott, annyi differenciával, hogy csak naptári évre köthetnek megállapodást és az alapján csak az életkor szerinti pótszabadságot vihetik át a következő év végéig. Ettől a szabálytól pedig - ellentétben az eddigiekkel - csak kollektív szerződésben és csak a munkavállaló javára lehet eltérni.

Csak a módosítás hatálybalépése után kötött megállapodásokra?

Nem világos viszont, hogyan érinti ez az egyébként 2014. január 1-jétől hatályos változás a módosítás hatályba lépése előtt, a jelenleg hatályos szabályok szerint megkötött megállapodások érvényességét. Erre vonatkozóan ugyanis nem került átmeneti rendelkezés elfogadásra.

Az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértőjének megítélése szerint a feleknek a korábbi jogszabályoknak megfelelő szerződési akaratát tiszteletben tartva az új szabályokat csak a módosítás hatálybalépését követően kötött megállapodások tekintetében kell alkalmazni.