Kisöprik a szemetet a Fehér Házból

A nép egyszerű gyermeke megtanítja küzdeni az Obama-imitátort. Channing Tatum és Jamie Foxx jól mutatnak együtt a vásznon, akár még a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszikus akcióvígjátékainak civakodó párosai is eszünkbe juthatnak róluk. Az elnök végveszélybennek sikerült az, amivel az Expendables-sorozat már évek óta próbálkozik először több, aztán kevesebb sikerrel: szórakoztató módon idéz meg egy letűnt akciófilmes hagyományt. Most nem számít hibának, hogy egyébként hihetetlenül nagy baromság az egész film.

Amikor kifelé sétáltunk a teremből, elkaptunk egy elégedetlenkedő mondatot: "Sok volt benne a meseszerű elem." Igazából nemhogy sok ilyen volt, hanem egyenesen tele volt a film hihetetlen fordulatokkal, gagyi hatásvadászattal, nevetésre ingerlő, eltúlzott hősködéssel. De pont ezek miatt az alapjáraton negatív dolgok miatt vált veszettül szórakoztatóvá Az elnök végveszélyben (White House Down). Itt most nincs értelme a komolyságnak, hiszen a szintén idei Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen) sem ment sokra vele, és menthetetlenül középszerű lett. A minőségre, maradandóságra törő filmkészítés igényét sincs értelme számon kérni az alkotókon, mivel egy olyan abszurd alaphelyzetet, mint hogy terroristák foglalják el a Fehér Házat, valahogy úgy kell tálalni, ahogy Roland Emmerich tette itt.

Jamie Foxx és Channing Tatum Az elnök végveszélyben című filmben Forrás: InterCom

A bevezetést nézve még semmi sem jelezte előre, hogy a vége felé úgy fogok mosolyogni, mint egy idióta, és néha még a kezem is ökölbe fog rándulni. John Cale (Channing Tatum) a Házelnök testőreként dolgozik, de munkahelyet akar váltani, hogy a lánya végre felnézzen rá. A kiskamasz Emily Cale (Joey King) politikamániás, és hősként tekint az amerikai elnökre. Az apának meg is van a tökéletes terve, hogyan lopja be magát a lánya kegyeibe. Megpályáz egy állást az elnököt védő titkosszolgálatnál, és a Fehér Házban tartott interjúra magával viszi az ettől rögtön boldogságrohamot kapó Emilyt is.

Szimpatikus, de ezerszer látott akciófilmes sémákból összerakott karakterekkel ismerkedhetünk meg: az igyekvő apával és a duzzogó lányával. A Fehér Házról is egyre több érdekességet tudunk meg: Roland Emmerich nem tudott ellenállni annak a poénnak, hogy egy idegenvezető megemlíti, hogy az épület mely részét pusztították el A függetlenség napjá-ban, de a film csak nem akar beindulni. Némileg segít a helyzeten, hogy mellékszerepekben olyan tehetséges színészek tűnnek fel, mint Maggie Gyllenhaal és James Woods.

Channing Tatum Az elnök végveszélyben című filmben Forrás: InterCom

Sok embernél ki fogja verni a biztosítékot a film leplezetlen Amerika-dicsőítése. Szerintem viszont ez csak egy újabb humorforrás. Nem lehet nem mosolyogni azon, hogy milyen óvodás szinten gondolkodik Sawyer elnök (Jamie Foxx) országa külpolitikájáról. Vonjuk ki csapatainkat a Közel-Keletről, és máris beköszönt a világbéke. Csupán a gonosz fegyvergyártó cégek agresszív lobbiját kell majd valahogy leszerelni. Mintha csak egy szépségkirálynő győzelmi beszédét nyújtotta volna be a Kongresszus elé. Aztán persze ez az egész megbékélésszöveg értelmét veszti, amikor az amerikai elnök egy rakétavetővel próbálja megoldani a felmerülő problémákat.

Az elnök végveszélyben olyan mértékben nyúl le helyzeteket és szereplőket a Die Hard-ból, hogy ez még annak is fel fog tűnni, aki sohasem látta a sorozat kultikussá vált első részét, csak egyszer meséltek neki Bruce Willisről meg a Nakatomi-toronyházról. Most is van liftakna, fehér atléta és terrorista, aki számára személyes ügy a főhős megölése. Ez nem hangzik jól, ugyanakkor az épület elfoglalásával egyidőben a film elkezd biztató életjeleket mutatni. Felveszi az eszköztárába a humort. Először még teljesen váratlanul ért, amikor Cale azzal teszi helyre az elnököt a használhatatlan ötlete hallatán, hogy akkor csinálj nekem egy szendvicset, de aztán jöttek az újabb hasonló poénok, és elkezdtem egyre jobban élvezni a filmet. Miközben Cale és az elnök együtt menekülnek a terroristák elől alagutakon át, szobáról-szobára, egész szórakoztató páros válik belőlük.

Channing Tatum Az elnök végveszélyben című filmben Forrás: InterCom

Roland Emmerich is felébredt a második harmadra, hagyja a logikát és a hihetőséget, az neki úgysem áll jól, és még az a bravúr is sikerült neki, hogy bepasszírozott egy autósüldözést a jobbára egy épületben játszódó filmjébe. A rendező látható örömmel merült el az ostobaságban és a 90-es években. Ismét megkapjuk a szokásos terroristatípusokat, a kivarrt erőembert, meg a szemüveges, nyalókázó számítógépzsenit, aki Beethoven zenéjére töri fel a Fehér Ház rendszerét. És Emmerich a tétet is képes úgy emelni, ahogy egy ilyen filmtől elvárja az ember. Valóssággal beleborzongtam, amikor azt üzenik Cale-nek, hogy rajta áll, hogy kitör-e a harmadik világháború. Túlontúl rég volt már, amikor ezt a mondatot utoljára hallottam moziban. A kislány elkeseredett zászlólengetésénél és a spagettiwesternes feltámadásnál pedig már nehéz volt elhinni, hogy tényleg ez zajlik a vásznon. Viccnek szánták, vagy komolyan gondolták ezeket a túlzásokat? Igazából mindegy, mert Az elnök végveszélyben elnagyolt, fekete-fehér világában roppant szórakoztatóak.

Joey King Az elnök végveszélyben című filmben Forrás: InterCom

Ne értsenek félre, nem hülyültem meg. Az Al-Kaida, vagy - az Amerika-ellenesek kedvért - a guantanamói őrök is csak kínzások árán tudnák kiverni belőlem azt a hazugságot, hogy ez egy jó film. Olyan értelemben legalábbis, ahogy például a Die Hard-ot vagy Az utolsó cserkész-t annak tartjuk. Arról van szó mindössze, hogy Az elnök végveszélyben az idei nyár legnagyszerűbb ostoba filmje, amely a nagy költségvetése ellenére is úgy viselkedik, mint egy használat után eldobható B kategóriás akciófilm a 90-es évekből. Az Expendables-sorozat úgy próbálja meglovagolni a nosztalgiahullámot, hogy egy színpadra állítja a műfaj régi nagy neveit. Az elnök végveszélyben azonban egy sokkal nehezebben megfogható dolgot, a hangulatot találta el. Mert idétlen és naiv lenni.

Nehéz belőni, hogy kinek is fog tetszeni ez a film. Aki éjszakai tévékapcsolgatás közben a mai napig képes ott ragadni mondjuk egy Hirtelen halál előtt, az nagy valószínűséggel Az elnök végveszélyben-t is élvezni fogja, és nem fogja zavarni a sok sablon, meg zászlólengetés, mert tudvalevő, hogy ezek is a recept hozzávalói közé tartoznak.