Az elhagyott kísértetkastélyoktól a fényűző palotákig

Győr-Moson-Sopron megyei kastélyok, Fertőd
Vágólapra másolva!
Kastélyfelfedező országjárásomat Fejér megye után Győr-Moson-Sopronban folytattam, ahol ugyancsak értékes gyöngyszemekre lehet bukkanni. Az előző cikkhez hasonlóan most is a romos épületekkel kezdem a bemutatást, hogy a legszebb maradjon a végére.
Vágólapra másolva!

A megye kastélyai közül a leglepusztultabb az Ikrényben található, 18. századi barokk Merán-kastély, amely igazi csemege a kísértetházak kedvelőinek: azon elhagyatott kastélyok egyike ugyanis, amely nincs lezárva. Különösebb látnivalót nem is tartogat, de valami furcsa perverzió folytán én szeretek félve lépkedni a romos falak között, és elcsodálkozni, hány és hány vakolatréteget tudok megszámolni a málló falakon. A falu történelméről a település honlapján olvashatunk, de a kastélyról sajnos nem találtam bővebb információkat.

Kísértetkastély Egyeden (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Ugyancsak elhanyagoltan, üresen áll Egyeden a volt Festetics-kastély. Ezt gróf Festetics Károly építtette majorsági központnak, majd később a Batthyány család vásárolta meg. A kastély parkjában volt a hírhedt és Európában is egyedülálló úgynevezett kútbörtön. Annyit sikerült kiderítenem, hogy a 2000-es évek elejéig iskola működött itt, de aztán az anyagi nehézségekkel küzdő önkormányzat magántulajdonba adta. Sajnos le volt zárva, így nem jutottam be, csak az ott legelésző kecskék társaságában sikerült körbesétálnom.

Fertőszéplakon a teljesen eredeti berendezésű, pompás barokk római katolikus templommal szemben található az egykori Széchenyi-kastély. Ez utóbbit később az Esterházy család magtárrá alakította át, de ma már elhagyatottan, üresen kong. Sorsa már csak azért is szomorú, mert ez Széchényi Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchenyi István édesapjának a szülőháza.

Sopronhorpácsra eredetileg a falu különleges, 12. századi temploma miatt utaztam el, de ott is belefutottam elhagyatott kastélyba. Az ottani Széchenyi-kastély omladozó vakolatú épületét zárva találtam, parkjában egy takaróval lefedett autó állt, talán a biztonsági őré lehetett. Körbejártam, hátha találok valakit, és be tudok kéredzkedni, de mozgásnak, életnek nyomát se találtam.

Rábasebesen az elhagyatott neobarokk Széchenyi-kastély a közelmúltban még kastélyszállóként üzemelt. Itt nem csak jelképesen állt meg az idő, de a homlokzati órán is. A kastély egész jó állapotban van, és bár elvileg az ember útját állja egy jelképes sorompó az utca felől, körbe lehet járni az épületet. Az ablakokon bekukucskálva úgy láttam, pár éve szépen felújították: a fürdőszobákban törülközőszárítós radiátorokat látni, az ebédlőben a kovácsoltvas székek között az asztalokon még ott a ropogósra vasalt fehér abrosz.

Rábasebesen megállt az idő (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Mintha hirtelen hagyták volna magára az épületet, a bejáraton egy „Rögtön jövök” felirat lóg, de nem tűnik úgy, hogy igazán érdemes várakozni. A kastély szokás szerint állami tulajdonba került, a rendszerváltásig termelőszövetkezet működött a falai között, de ott volt az orvosi rendelő, fodrászműhely, könyvtár, a nyári óvoda és a községi tanács is. Az 1990-es évek elején került befektetők kezébe, akik szállóként működtették. Az utolsó hír, amit találtam róla, az értékesítési szándékról szól: az üzemeltetésbe belebukott egykori tulajdonosok 400 millióért kínálták eladásra 2011-ben.

Kicsit hasonló a sorsa a mihályi Dőry-kastélynak. Az egyemeletes, két saroktornyos épületet 1969 és 1974 között állították helyre, ezután szállodaként és oktatási központként működött. 2006-ban megkezdték a felújítását, ami forráshiány miatt leállt, az új hasznosítási formát pályázaton igyekeznek megtalálni. Érdekes, hogy a kastély elölről és hátulról egészen más képet mutat: a hátsó (a fáktól nehezen fotózható) oldal a régebbi épületrész, itt még megmaradt az eredeti négy toronyból kettő és a falak sárgára vannak festve. Az utcafront a romantikus stílusú, halványkékre festett homlokzat, innen nem is látszanak a tornyok.

Egy zseniális ötlet

Teljesen véletlenül bukkantam a ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyra, amely egyik útikönyvemben sem szerepel. Egy másik épületet keresve kérdeztem le a GPS-ből a turisztikai látványosságok listáját, és meglepve láttam, hogy egy kastély van a közelemben. Odahajtottam, és kiderült, hogy még csak nem is egy romos épület, hanem élő, működő, egész jó állapotban levő kastély. Az épületet a háborúk során kifosztották, és sorsa 1945 után is meglehetősen viszontagságosan alakult. Legtovább a vagongyár használta munkásszállásnak. Az épület felújítása után 1988-tól a közművelődést szolgálja: itt kapott helyet a könyvtár.

A ménfőcsanaki Bezerédj-kastély nem szerepel az útikönyvben (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Könyvtárnak rendezték be Szany kastélyát is, amely eredetileg a győri püspökök nyári rezidenciájának épült. Most helytörténeti múzeum működik benne, amely bejelentkezéssel a könyvtári nyitva tartás alatt látogatható. Részben múzeum, részben polgármesteri hivatal Kapuvár pompás állapotban fennmaradt Esterházy-várkastélya.

Az egyetlen kastély, amelyet még kívülről se sikerült megnéznem, Dénesfa Cziráky-kastélya volt. Jelenleg pszichiátriai rehabilitációs intézet működik benne, és az internetes kutakodás alapján úgy tűnik, a kastély és parkja is nagyon jó állapotban van. Sajnos engem csak egy zárt kovácsoltvas kapu fogadott, gondnok nélkül, így még a parkba sem sikerült bejutnom.

Nagylózs Viczay-Solymosy-kastélya a község honlapja szerint 1951 óta szociális otthonként működik, de látogatásom során semmi mozgást, életet nem láttam a kerítéssel körbevett épületben, így belül nem tudtam körbenézni.

A megyében található kastélyok közül Zsira Rimanóczy-kastélya volt számomra messze a legérdekesebb. Az épület jelenleg szociális gondozó, és bár az ilyen funkciójú épületeket általában nem lehet látogatni, itt lehetőség van vezetett sétára. Sőt, az idegenvezető szerepét a gondozottak látják el, ők kísérik be a vendégeket az épületbe, és náluk van az a régi kazettás magnó, amiről meg lehet hallgatni az ismertetőt.

Zsira Rimanóczy-kastélya ma szociális gondozóként működik (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

A jelképes, ötszáz forintos belépti díjon kívül azzal is támogathatjuk az intézményt, ha a jegypénztárban a betegek által készített ajándéktárgyakból vásárolunk. Szerintem zseniális ötlet: a gondozottak a látogatókat vezetve egész biztos büszkébbek az otthonukra, hasznosnak érezhetik magukat, és mi sem vagyunk kizárva ebből a csodálatos épületből.

Ha a szfinxek mesélni tudnának

A megye kastélyai közül négy olyat találtam, melyek irigylésre méltó állapotban vannak és még ma is lakottak. Közülük csak az egyikbe nem sikerült bejutnom, ugyanis Máriakálnok Marsowszky-kastélya magántulajdonban van, így a pompásan felújított épületet a míves kovácsoltvas kapun keresztül tudtam csak fotózni. A másik három szerencsés sorsú kastély szállodaként üzemel.

Öttevényben az 1870-es években épült egyemeletes volt Földváry-kastély ma igazi hangulatos kastélyszálló. Látogatásomkor épp a szlovák tulajdonos családja nyaralt az épületben, de a segítőkész gondnok hölgy megmutatta a díszes ebédlőt és néhány szobát. Az épület és a kert gyönyörű állapotban van, az előbbiben szauna és konditerem, az utóbbiban teniszpálya és kis úszómedence is a látogatók rendelkezésére áll. Mint megtudtam, egyéni vendégeket ritkán fogadnak, de esküvőket, rendezvényeket időnként tartanak a 18 lakosztályos kastélyban, igaz, ezeket se különösebben forszírozzák. Úgy tűnt, nem feltétlenül pénzkereseti célból vásárolták a kastélyt, inkább saját pihenés céljából vagy csak úri passzióból.

Hangulatos kastélyszálló Öttevényben (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Ha a Héderváry-kastély bejáratát őrző két szfinx mesélni tudna Héderváron, akkor valószínűleg hosszú és fordulatos történetet hallanánk elmúlt korokról és érdekes emberekről. A kastély viszályok, hűtlenség, valamint férfi örökös hiánya miatt több család kezén megfordult. A háború után népi kollégiumként működött, ahol a környező falvakban és majorságokban lakó gyermekek végezhették el az általános iskolát.

2002 és 2004 során állították helyre, hogy gyönyörűen felújított szobái négycsillagos kastélyszállóként élhessenek tovább. Első látogatásomkor zárva találtam, el is könyveltem magamban, hogy annyi társához hasonlóan valószínűleg ez is tönkrement. Ezt a feltételezést a szálloda honlapján felugró felirat is alátámasztotta, miszerint a kastély jelenleg nem fogad vendégeket.

A Héderváron található Héderváry-kastély
(Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Volt is meglepetés, amikor legközelebb a környéken járva nagy pezsgést láttam a gondozott park közepén fekvő épületnél, így gyorsan be is kukkantottam. Az ajtónál ugyan egy felirat díszelgett, miszerint csak vendégek léphetnek be, és a kis sortomban nem illettem a láthatóan esküvőre összegyűlt vendégek közé, de a személyzet legalább annyira tikkadt volt a 40 fokot közelítő hőségtől, mint jómagam, így nem állták utamat.

Két okból is érdemes besurranni az épületbe: egyrészt a zárt udvar az árnyékot adó öreg platánfával bájos, nyugodt pihenőhely, másrészt a zöld szalon meglehetősen különleges látvány. Az összes közös helység pompásan van berendezve: perzsaszőnyegek, selyemtapéták, antik bútorok, herendi porcelánok, a falakon tükrök és festmények emelik a szálloda nívóját. Ugyanakkor az egész nem valami hivalkodó, idegen közeg, hanem barátságos, meghitt zug, hála a beszélgetésekre, teázásokra csábító füles foteleknek, megannyi apró, otthonos részletnek. A szálloda és az étterem kizárólag akkor nyit ki, ha rendezvényekre (konferencia, esküvő) előre lefoglalják, így kiszámíthatatlan, mikor lehet bejutni.

Szintén kastélyszálló üzemel Röjtökmuzsajon a Verseghy-kastélyban, melynek történetéről kimerítő leírást találunk a hotel honlapján. A bejáratnál állva nem is tűnik fel, milyen hatalmas az épületegyüttes, érdemes a róla készített légi fotókat is szemügyre venni. Bár a bejáratnál felirat jelzi, hogy csak szállóvendégek léphetnek be, senki nem állta utamat, amikor a fényképezőgéppel alaposan körbejártam az épületet és a lelkiismeretesen karbantartott, védett kertet.

A Verseghy-kastély belülről (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Két nagy klasszikus

A körkép végére hagytam azt a két kastélyt, amely múzeumként fogad látogatókat. Nagycenken az egykori Széchenyi-kastély részben szállodaként működik, de egyik szárnyában Széchenyi István-emlékkiállítást rendeztek be. A nem különösebben korszerű, de azért alaposan összerakott tárlat végigjárása során nem győztem csodálkozni, mennyi mindent alkottak akkoriban az ország vezetői. Igazi reneszánsz ember módjára – a folyami szabályozástól a korszerű lótenyésztésen át a Magyar Tudományos Akadémia megalapításáig − számtalan problémához szakértelemmel nyúltak, valóban előremutató intézkedéseket tettek. A miniszteri dolgozószoba bútorzata ma is megvan, a kiállítás részét alkotja, mint ahogy számos eredeti dokumentum is. Bevallom, én nem igazán szoktam érdeklődni történelmi tárlatok iránt, de itt kifejezetten érdekfeszítő volt feleleveníteni, amit az iskolában a legnagyobb magyarról tanultunk.

A fertődi Esterházy-kastély az ország legnagyobb, legpompásabb kastélya, amely az elmúlt években gyönyörűen megújult. Ez az egyik legismertebb kastélyunk, úgyhogy különösebben nem is írnék sokat róla – talán csak annyi érdekességet, hogy a kastélyt egy leszármazott is lakja: Esterházy Antal hercegnek van itt egy lakosztálya, aki decemberben a gyerekek nagy örömére gyakran Mikulásnak öltözve köszönti a látogatókat.

A fertődi Esterházy-kastély (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva