Nyilvános a Kúria határozata: ezt mondta a jogegységi döntés a devizahitelekről (2. rész)

kúria döntés. Darák Péter, a Kúria elnöke (b) és Wellmann György, a testület polgári kollégiumának vezetõje a kollégium ülésén, Budapest, 2013. december 16.
Vágólapra másolva!
A Kúria december 16.-i jogegységi határozatáról rengeteg vélemény jelent meg pro és kontra. Az Origó dr. Gárdos Istvánt, a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda partnerét kérdezte a december 23-án megjelent teljes határozat ismeretében, a téma jelentőségére tekintettel háromrészes az írás, most a második részt olvassa, az első pedig itt érhető el. Dr. Gárdos István szerint a jogegységi határozat jelentős bizonytalansági elemet számolt fel azzal, hogy kimondta a deviza alapú kölcsön jogszerűségét, és rámutatott arra, hogy az egyes esetekben a konstrukció érvényességének elfogadása mellett kell vizsgálni, hogy van-e valamilyen érvénytelenségre vezető körülmény. A Kúria ezzel, ebben a nagy társadalmi jelentőségű esetkörben, megerősítette a szerződés kötőerejének (pacta sunt servanda) elvét, amely szerint a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell.
Vágólapra másolva!

A Kúria jogegységi döntésében arra is kitért, hogy a devizatartozásoknak szükségszerű velejárója az árfolyamkockázat, ami – az árfolyam alakulásának függvényében – az adós számára akár pozitív, akár negatív eredménnyel járhat: több vagy kevesebb forintot kell adnia ahhoz, hogy az adott devizatartozást teljesítse.

Megfelelő tájékoztatás esetén az adósok tisztában voltak az árfolyamkockázat tényével; azért kötöttek ilyen szerződést, mert ennek lényegesen alacsonyabb volt a kamata, mint a forintkölcsönöké, és azt gondolták, hogy e kamatnyereség ellensúlyozza az esetleges árfolyamromlásból adódó veszteséget.

Bíztak az események kedvező alakulásában

Az akkori közhangulatnak megfelelően, bíztak a forint viszonylagos stabilitásában, sőt arra is számíthattak, hogy viszonylag rövid időn belül Magyarországon is az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz, és ezzel az euró esetében végképp megszűnik, a svájci frank esetében jelentősen csökken az árfolyamkockázat, azzal pedig végképp nem kellett számolniuk, hogy a svájci frank az euróhoz képest is jelentősen erősödni fog – emlékeztetett dr. Gárdos István.

A hitelt nyújtó pénzügyi intézmény köteles volt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatni az adóst az árfolyamkockázat tényéről, ennek keretében be kellett mutatnia az árfolyamváltozás hatását a törlesztő részlet nagyságára, azonban e tájékoztatási kötelezettség nem terjedt ki az árfolyamváltozás – előre senki által nem látható – mértékére. A megfelelő tájékoztatás hiánya önmagában nem teszi érvénytelenné a szerződést, csupán akkor, ha ennek következtében az adós tévedésben volt az ügylet lényeges tartalma tekintetében.

Ezzel kapcsolatban a Kúria két körülményt hangsúlyozott: egyrészt azt, hogy az eredményes igényérvényesítés feltétele, hogy az adós bizonyítsa a tévedés vagy megtévesztés tényét, másrészt pedig azt, hogy nem áll fenn a tévedés, ha az adós nem olvasta el az egyébként a részére megadott tájékoztatást vagy az általa aláírt szerződést.

A bírósági szerződésmódosítás lehetősége

A forint árfolyamának nem várt romlása (a magyar ország-kockázat romlásával párosulva) lényegesen megnövelte az adósok törlesztéssel kapcsolatos terheit. A Kúria leszögezi, hogy ez az utólagos változás nem kérdőjelezheti meg a szerződés érvényességét, hiszen a szerződés csak olyan okból lehet érvénytelen, amely már a szerződéskötés idején fennállt. A Kúria úgy foglalt állást, hogy ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után a körülmények megváltozása valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sérti, egyes esetekben lehetőség van a szerződés bíróság általi módosítására; ez azonban nem alkalmas eszköz egy társadalmi méretű probléma tömeges kezelésére.

Dr. Wellmann György a Kúria jogegységi döntését ismerteti Fotó: Mudra László - Origo

Természetesen igaza van a Kúrának abban, hogy a bíróság nem tudja általános jelleggel módosítani a szerződéseket, csak azokkal az egyedi esetekkel tud foglalkozni, amelyek perindítása folytán elé kerülnek. Dr. Gárdos István szerint azonban a Kúriának nemcsak ezért, hanem tartalmi okból is el kellett volna utasítania a bírói szerződésmódosítás lehetőségét. A bírói szerződésmódosítás rendeltetése ugyanis az, hogy helyreállítsa a felek egymással szembeni szolgáltatásának – a körülmények megváltozása következtében felborult – eredeti értékegyensúlyát.

Ennek tipikus példája az, amikor egy hosszú távú bérleti szerződés ideje alatt a tartozás pénznemének értéke jelentős mértékben romlik, és ennek következtében az eredeti bérleti díj már nem tükrözi a bérlet igazi értékét. Ilyenkor, a szerződés módosítása nélkül, a bérlő egyoldalúan jól járna a bérbeadó rovására. Kölcsön esetében ugyanez a helyzet akkor, ha fix kamat van kikötve, és az infláció következtében a fizetendő kamat lényegesen a piaci kamatszint alá kerül.

Az adós terheinek az árfolyamromlásból fakadó megnövekedése esetén azonban másról van szó. Amint ezt maga a Kúria is megállapította, az adós megnövekedett terhe nem jelenik meg a hitelezőnél nyereségként, ő továbbra is az eredetileg kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forintösszeghez jut: az árfolyamromlás következtében alacsonyabb értékű forintból kap arányosan többet. Hasonló ez a helyzet ahhoz, ha a munkabér csökkenése, vagy a fenntartási költségek növekedése miatt az adósnak többet kell dolgoznia azért, hogy eleget tudjon tenni fizetési kötelezettségének. Ez az adós számára terhesebbé teszi az adósságszolgálatot, azonban a hitelező ennek következtében semmivel nem kap többet, mint amennyi neki jár.

A szerződés lényegi eleme az árfolyamkockázat

A devizakölcsönök esetén az árfolyam romlása tehát nem borította fel a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyát, az adós továbbra is az eredeti adósságát törleszti, nem többet – hangsúlyozta dr. Gárdos István.

Ebben az esetben, ha a bíróság csökkentené a fizetendő törlesztő részletet, azzal éppen a szerződés egyik lényegi elemét alkotó árfolyamkockázatot törölné el, az adós tartozásának egy részét elengedné, és éppen ez eredményezné a megállapodásban rögzített eredeti értékegyensúly felborítását. A bíróság joga azonban erre nem terjed ki, ezért az ilyen tartalmú bírói szerződésmódosításnak nem lenne szabad teret adni.

(A Kúria devizahitelekről hozott jogegységi döntésének szakmai elemzését hamarosan folytatjuk dr. Gárdos Istvánnal és a harmadik, utolsó résszel– a szerk.)