Ben Stiller az élet értelméről papol

Ben Stiller nyakába veszi a világot a lenyűgöző tájképeivel és életigenlésével a monumentalitás látszatát keltő Walter Mitty titkos életében. Nincs híján a film a kedves és megható epizódoknak, ám egyre jobban kileng a giccsméter, és ahelyett hogy ténylegesen kalandok vállalására ösztökélne, egy túlságosan leegyszerűsített életvezetési tanácsot képes csak ismételgetni. 

Hálás és nehezen elrontható témához nyúlt Ben Stiller legújabb filmjében. Az álmok és valóság közti, sokszor szörnyűséges távolságról mesél a Walter Mitty titkos élete. A színész-rendező leporolta James Thurber 1939-ben megjelent azonos című novelláját, aminek a nyúlfarknyi történetéből ugyan nem tartott meg semmit, viszont a főszereplő passzivitása és álmodozó természete ebben az adaptációban is megmaradt központi fontosságúnak.

Ben Stiller a Walter Mitty titkos életében Forrás: InterCom

Walter Mitty a szürke hivatalnokok mintapéldánya: élete eseménytelen egyhangúságban telik a Life magazin alkalmazottjaként, és hiába elégedetlen helyzetével, nem tesz ellene semmit, inkább az álmai menekül. Kikapcsolja a külvilágot, és képzeletbeli kalandok egész sorát vívja meg, amelyeknek mindig ő a főszereplője. Kimenti az égő házból a távolról csodált nő kutyáját, vagy éppen a szuperhősfilmekből ismerős, hajmeresztő módokon csap össze gyűlölt főnökével New York utcáin.

Hálás téma ez, mivel szinte lehetetlenség nem azonosulni a főszereplővel. Vagy legalábbis átérezni problémáját, hogy az életben általában nem úgy történnek a dolgok, mint az álmainkban. És persze lehet mosolyogni is szélsőséges méreteket öltő tehetetlenségén. Még odáig sem jutott el, hogy megszólítsa a távolról csodált munkatársát, Cherlyt (Kristen Wiig). Hiába sétálnak el nap mint nap egymás mellett, inkább egy internetes társkereső oldalon próbál neki kacsintást küldeni.

Ben Stiller a Walter Mitty titkos életében Forrás: InterCom

Ráadásul ez egy nehezen elrontható téma is, mivel képközpontúsága okán a film ideális terep a mindennapok rögös valósága és a szárnyaló emberi képzelet közti hatalmas különbség hatásos és érzékletes bemutatására. Walter Mitty kávét kezd el tölteni magának az irodában, de egy pillanattal később már a Life magazin egyik kifüggesztett címlapjából ugrik elő mint hegymászó, és igéző pillantásával máris bűvkörébe vonja Cherylt.

A fényképezést, például a fantáziát és a valóságot sokszor szemkápráztató módokon ütköztető képi világot csak dicsérni lehet. És ez még nem minden: először körzővel és vonalzóval megrajzolt kompozíciók segítségével nyerünk betekintést Mitty monoton életébe, hogy aztán a valós kalandok kezdetével feltáruljon a világ, és izlandi vagy egyéb egzotikus helyek tájképeivel nyűgözzön le minket a film.

Ben Stiller a Walter Mitty titkos életében Forrás: InterCom

Mégis akkor mi a baj a Walter Mitty titkos életé-vel? Lényegében az, hogy aki látta a valóban csodálatosra sikeredett első előzetest, annak maga a film érzelmi síkon már nem tud újat, többet adni.

Walter Mitty pechjére pontosan az a negatív veszett el, amit az utolsó nyomtatott formában megjelenő Life magazin címlapfotójának szántak, és az eltűnt képet rajta keresi egyre türelmetlenebbül a főnöke. Hosszas vacillálás után aztán útnak indul, hogy megkeresse a legendás fotóst, Sean O'Connellt (Sean Penn). Életében először nem elfutott a kalandok elől Walter Mitty, hanem vállalta azokat. Érthető minden, nem kell ezt túlmagyarázni. Mintha azonban a képeket és a zenét nem tartották volna elegendőnek, a lehető legdirektebb módon sulykolja belénk az üzenetet a film. Kínos gyakorisággal bukkan fel a Life magazin mottója: a falon, a pénztárcába hímezve, a repülőtéren.

Ben Stiller és Kristen Wiig a Walter Mitty titkos életében Forrás: InterCom

Fedezd fel a világot, merj kockáztatni, merj élni. Nagyjából erről van szó. Természetesen egyetértünk vele, már csak azért is, mert az utazás tagadhatatlanul az egyik legmenőbb dolog a világon, csak éppen az előzeteshez képest ezt a pozitív és életigenlő üzenetet nem bontja ki jobban, nem árnyalja tovább a film. Hiába volt rá majdnem két órája, végig megmarad egy tettvágyat serkentő, jól hangzó, de felszínes idézet szintjén. Friss, váratlan, vagy éppen zavarbaejtő érzésekkel, gondolatokkal képtelen megajándékozni. Olyanokkal például, amelyekkel egy kockázatos döntés után, vagy egy hosszú utazás során nagy valószínűséggel találkozunk.

Egy bántóan leegyszerűsített, a játékidő előrehaladtával ráadásul meg is valósuló vágyképpel próbál hatni az emberekre a Walter Mitty titkos élete, és felszínességét audiovizuális pompával próbálja palástolni. Egyre-másra kapjuk az életreszóló élményeknek bemutatott pillanatokat, amelyek Walter Mitty-vel történtek meg utazása során. Longboardon gurul le egy izlandi szerpentinen, vagy később a Himalája hegyei közt, a lemenő nap fényében focizik helyiekkel. Ezek a jelenetsorok egyenként tökéletes videoklipek vagy akár reklámok lehetnének, mert hatásosan közvetítenek egy érzést, a felszabadultság érzését, csak éppen ha ugyanazon játékfilmben követik egymást, akkor azt először repetitívvé, végeredményben pedig giccsessé teszik. Legalábbis ha nincs más, mondjuk feszültség, vagy valós karakterábrázolás és -fejlődés. Márpedig itt egyik sincs.

Ben Stiller a Walter Mitty titkos életében Forrás: InterCom

Mitty földkörüli kalandozásai sokszor annyira hihetetlenek, hogy inkább hasonlítanak egy fantáziára, mint egy valódi utazásra, és emiatt a monumentális képekből hiányzik a kockázatvállalással járó izgalom. Csupán csodálni lehet őket. Cheryl a későbbiekben sem lesz több egy csinos dekorációnál, Mitty félénk nyitását a világ felé pedig jobbára csak sablonmegoldásokkal képes érzékeltetni a film. Az a jelenet például, amikor végre beolvas a főnökének bármelyik ócska, önmagunk megtalálásáról szóló hollywoodi tucatfilmbe elfért volna. A Walter Mitty titkos élete pedig láthatóan több akart lenni azoknál. A karakterek egydimenziós jellege egyedül a Sean Penn által alakított fotós esetében nem volt zavaró, mivel ő csupán néhány jelenetben szerepelt, és azokban meggyőzően hozta a buddhai nyugalmat árasztó, lelkesen bölcselkedő világvándor figuráját.

A film döntően szentimentális hangvételéhez alkalmazkodva Ben Stiller most visszafogta magát, és nyomát sem találjuk korábbi rendezéseit, a Zoolander-t vagy a Trópusi vihar-t jellemző harsány poénáradatnak. Helyette finom humorral húzza alá a karakterek esendőségét. Sajnos van benne néhány félrement geg, valamint egy megmagyarázhatatlanul gyengére sikerült jelenet is, amely a Benjamin Button különös életé-t próbálja parodizálni, és amely láttán az ember elkezd kényelmetlenül fészkelődni a helyén. Szerencsére ezek a kisiklások ritkák a filmben, és bár félrevezető lenne vegytiszta vígjátékként meghatározni a Walter Mitty titkos életé-t, azért többször is kedves mosolygásra készteti a nézőjét.

Ben Stiller és Sean Penn a Walter Mitty titkos életében Forrás: InterCom

Különös képződmény ez a film. Részleteiben van úgy, hogy egyenesen nagyszerű: ha például külön láttam volna Kristen Wiig grönlandi gitáros magánszámát, simán az év egyik legjobb, legfelemelőbb videoklipjének tartanám. Egészében viszont már inkább tűnik egy be nem váltott ígéretnek. Életem nagy utazására hívott, de helyette csak szép képeslapokat kaptam, meg egy párnára varrható nesze-semmi-fogd-meg-jól életvezetési tanácsot, amit ölelgethetek nehéz pillanataimban. És ez így kevés egy nagyjátékfilmtől.