Slágervarázs 2013

És akkor a már szokásos bulibomba az év azon slágereiből, amelyek még számunkra is vállalhatónak tűnnek. Idén is tizenöt számot választottunk ki, melyeket meg is lehet egyben hallgatni itt vagy a cikk alján látható videóban. Mindenki által ismert sztároktól a brit klubszíntér nagyjaiig képviseltetik magukat előadók az összeállításban, és ezzel kívánunk boldog új évet minden kedves olvasónknak.

Daft Punk feat. Pharrell Williams: Get Lucky

Bár az olvasóink szerint nem ez volt a nyár slágere, azért van egy olyan gyanúnk, hogy pár év múlva is ez lesz a dal, ami a legtöbb embernek eszébe jut 2013-ról. Millió feldolgozás és paródia tett róla, hogy még többen találgathassák, a dalt éneklő Pharrell és a legfontosabb gitárriffet hozó Nile Rodgers mellett konkrétan mit tett hozzá ehhez a számhoz a Daft Punk?

John Newman: Love Me Again

Tavaly még a Rudimental slágereiben énekelt, de hát minek, amikor szólóban sokkal jobbra is képes John Newman: ez a refrén nagyjából kenterbe vert idén minden mást.

Britney Spears: Work Bitch

Ez úgyis nagyon nagy, hogy magának Britneynek van körülbelül a legkevesebb köze hozzá, viszont egyszerűen akkora primitívség, hogy bűn lenne kihagyni egy ilyen összeállításból. Will.i.am továbbra is az egyik legkártékonyabb iparos a popzenében, de ilyenkor hajlamosak vagyunk kicsit megbocsátani neki.

Lorde: Royals

Végre valaki odamond ezeknek az aranyfogú, luxuskocsikat és szállodai szobákat széttörő popsztároknak! Tök mindegy, hogy mennyi Lorde-ban a marketing és mennyi a saját kontent, mindenképpen üdvözöltük a felbukkanását, főleg, hogy a számai se rosszak.

Chvrches: The Mother We Share

Ez a szám szuperül összefoglalja, mi is volt jó az utóbbi évek énekesnős elektropopjában a Knife-tól a Purity Ringig, és talán még annál is több. Kár, hogy a Chvrches többi száma a nyomába sem ér ennek.

Justin Timberlake: TKO

Justin Timberlake két visszatérő lemeze közül az első jóval nagyobbat durrant, de a slágerei közül a másodikon lévő TKO visz vissza leginkább az előző évtizedbe, amikor még minden sokkal jobb volt.

Ciara feat. Nicki Minaj: I'm Out

Kb. három tök jó R&B-slágerre való ötlet (fülbemászás, pörgő rap, menő szintihang, ravasz ritmus stb.) van itt összesűrítve. Az üzenettel is lehet azonosulni: "a szakítás után jöjjön a bulizás!". Kár, hogy Amerikának sok volt a jóból, nem lett igazán nagy sláger - bezzeg a magyar single listán a 8. helyig jutott! (Akármit jelentsen ez.)

Kanye West: Bound 2

Az év szándékosan legrosszabb klipjével feltuningolt Bound 2 állt még a legközelebb a Yeezus dalai közül ahhoz, amit slágernek neveznénk. Márpedig az idei Kanye West éve is volt, hiba lenne megfeledkezni erről!

Rihanna: Pour It Up

Na ebből kiderül, mi köze az év legfontosabb producere, Mike Will Made It bombasztikus és és nyomott hangzásának a sztriptízklubokhoz. Másrészt ez áll a legjobban Rihannának - és most tényleg nem a klipbeli öltözékéről beszélünk, hanem az énekről: ez a hangfekvés és ez a "kiüresedett szexdémon" szerep.

Beyoncé feat. Jay Z: Drunk in Love

Ez az egyik legszexibb dolog, amit valaha Beyoncé csinált, és azért ez valami. Azért lehetne javítani rajta: ha Jay Z rapje helyett betennék, ahogy Beyoncé azt énekli, hogy "drunk in love", meg hogy "all night", mondjuk százszor.

Arcade Fire: Reflektor

Ilyen, amikor a Grammy-díjas kanadai rockzenekar átmerészkedik a diszkó térfelére, David Bowie pedig mindehhez vokálozás formájában statisztál. Röviden: mindenki nyer!

Drake: Hold On, We're Coming Home

Nemcsak a videoklip játszódik 1985-ben, hanem a dal is annak az időszaknak a soulos szintipopját eleveníti föl, Drake pedig az egészet beilleszti a modern R&B díszletei közé úgy, hogy senkinek se tűnjön föl.

Naughty Boy: La La La ft. Sam Smith

A brit klubszíntér egyik legnagyobb idei dobása, a 2-step garage vonalról érkező Naughty Boy lalalázós slágere soulos beütésű dala volt, olyannyira, hogy jócskán túl is terjedt azon a bizonyos brit klubszíntéren.

Breach: Jack

Akarom a tested, mindenki akarja a tested - mondja egy nő ebben a számban, és ez annyira hipnotikus, hogy meg is vett vele bennünket az év egyik klasszikusan novelty slágerében.

Disclosure: F For You

Az idei év a Disclosure-ről legalább annyira szólt, mint a szexről, úgyhogy már csak ezért is itt a helye a brit garage-house duónak, ráadásul ebben a számban végre nem vendégénekesnőkkel menőznek, hanem ők bizonyítják be, hogy nem feltétlenül van szükségük ilyesmikre.

+1

Baauer: Harlem Shake

Na, hát e nélkül meg tényleg fölösleges bármit is beszélni 2013-ról, még úgy is, ha a legtöbben csak az első fél percet hallottuk.