Egy szesztilalom következményei

Tizenhárom évig tartott, Al Capone hatvanmillió dollárt keresett belőle évente, és addig soha nem látott mértékben segítette elő az alkoholizmus terjedését. A legendás szesztilalom korszakról van szó – de ne gondoljuk, hogy csak Amerikában próbálkoztak vele.  

Noha a szesztilalom említésekor mindenkinek az Egyesült Államok huszas évei ugranak be, a társadalomjózanító elgondolást korántsem nekik köszönheti a világ – bár az tény, hogy talán ott volt a legnagyobb társadalomformáló hatása. Ha kivesszük az egyenletből az alkoholt vallási okokból tiltó országokat és népeket, akkor is szép listát rakhatunk össze a történelem egyik vagy másik pontján a polgáraira absztinenciát erőltető államokra.

Oroszországban 1914-ben tiltották be tizenegy évre a tömény szeszesitalok éttermeken kívüli forgalmazását. Norvégiában 1916-1926-ig volt tilos töményet árulni, Izlandon 1915-1933-ig tartott a kemény szesztilalom, de a sör egészen 1989-ig illegális volt. Magyarországon is volt szesztilalom: 1919-ben, ha nem lett volna önmagában is elég szomorú a tanácsköztársaság kikiáltása, március 21-től augusztus 1-ig országos szesztilalmat is a nyakukba kaptak az állampolgárok. Viszont legalább ingyen be lehetett menni a Margitszigetre.

Forrás: Flickr/CC/Dewar's Repeal

Az USA-ban 1920 január 17-én életbe lépő, a szesztilalmat elindító 18. alkotmánykiegészítés minden, 0,5%-nál nagyobb alkoholtartalmú ital forgalmazását, gyártását, fogyasztását, vásárlását tiltotta. A törvény tizenhárom évig volt hatályban, 1933 december 5-én vonták vissza – addigra viszont sikerült párezer embert megvakítani, megbénítani, és a legkeményebb maffiózókat kitömni pár tízmillió dollárral. (Egyes elméletek szerint Joseph P. Kennedy, vagyis JFK apja is ez idő alatt tett szert komoly vagyonának jelentős részére)

A pancsolás lett a húzóágazat

Az importot és a forgalmazást/gyártást ugyan sikerült betiltani, a vásárlói igények viszont maradtak a régiek, sőt, kissé talán fokozódtak is. A nagy igény ykielégítésére pedig elég sok jelentkező akadt. A piszkosul gazdag réteget illegális csempészek látták el rendszeresen drága pénzen belopott minőségi anyaggal, a nagy Gatsby partijairól kiszoruló tömeg pedig illegális főzdékben készített pancsokkal üthette ki magát.

Ezeket az italokat általában kukoricából vagy rozsból, cukorból, malátából és élesztőből készítették. Ezt az italt nevezték bathtub ginnek, fürdőkádban palackozott ginnek, aminek körülbelül annyi köze volt a ginhez, mint az ötszázforintos boroknak a borhoz (nem a törvény által borként definiált italokhoz, hanem a rendes, innivaló borhoz). Mivel a prohibíciót megelőzően a legnépszerűbb italok egyike a gin volt, itt is megpróbálták az olcsó alkoholt különböző aromákkal és utólag hozzáadott borókabogyóval ízesíteni, de el lehet képzelni, hogy a szakértelemnek azon a fokán, ahol ezek a főzők álltak, mennyire lehetett sikeres egy ilyen próbálkozás.

Lefoglalt minőségi termékek. Forrás: Flickr/CC/Dewar's Repeal

A tiltás hatékonyságát jól mutatja a tény, hogy 1927-re New yorkban a különböző becslésektől függően 20 000 - 100 000 illegális szeszmérő egységről szólnak a feljegyzések (ezeket speakeasynek nevezték, a szóról már jóval korábbról, 1889-ből maradtak feljegyzések, akkor is az illegálisan alkoholt áruló helyeket nevezték így). Ez kétszer annyi volt, mint a tiltás előtti legális kocsmák száma.

Egészségügyileg kudarc

Nem volt ritka a tömeges mérgezés: a tilalom első négy évében csak New Yorkban 750-en haltak bele a kádakban pancsolt ginbe és egyebekbe, és ezres nagyságrendű azoknak a száma, akik lebénultak, megvakultak, vagy valami más kellemetlen balesetet szenvedtek a piázástól. A harmincas években a déli államokban ötvenezren szenvedtek részleges lábbénulásban (ennek volt egy speciális neve is: Jake Walk – ugyanis az ital neve, amitől lebénultak, egy Jake nevű, gyömbéres kanalas gyógyszer volt, 70%-os alkoholtartalommal).

Az illegálisan működő szeszfőzdék mindenféle skrupulusok nélkül kísérleteztek az alkohol higításával vagy kreatív vegyészeti folyamatok útján történő előállításával. A szeszekbe minden gond nélkül kerülhetett festékhigító, metilalkohol, műtrágya, lúg, formaldehid – aztán volt olyan, hogy ezeknek az anyagokat nem sikerült maradéktalanul eltávolítani, ÁNTSZ ellenőrzéstől meg nem nagyon kellett tartani: a tilalmi törvény betartását mindössze 1000 szövetségi ügynök felügyelte országszerte.

Egy kormányzati jelentés szerint 1927-ben majdnem kétmillió liter elkobzott alkohol (480 000 gallon) volt valamilyen formában mérgezett.

Nincs válság. Forrás: Flickr/CC/Dewar's Repeal

Mixereknek szakmai és emberi siker

Mivel a szesztilalom idején pancsolt cuccok csak nagyon engedékeny szóhasználattal voltak élvezhetőnek nevezhetők, a korszak alkoholistái elég sokban függtek az illegálban dolgozó mixerektől. A tilalom, és az általa létrehívott koszos szeszesitalok egy addig merőben szokatlan hozzáállást kívántak meg. A feladat vagy az lett, hogy vagy minél hatékonyabban nyomják el az alkoholok rettenetes ízét, vagy annyi alkohol kerüljön egy koktélba, hogy az első korty után már teljesen mindegy legyen, milyen az íze.

Így lett az eredetileg egyszerű, angosturával feldobott old fashioned whisky koktélból temérdek gyümölccsel agyonvágott bohóckodás.

Legendás koktélok az időszakból:

French 75: A nevét onnan kapta, hogy a fogyasztói szerint az agyra gyakorolt hatása vetekszik egy 75 mm-es M1897-es puskáéval: gin, cukorszirup, citromlé, pezsgő

Southside: Al Capone és bandája állítólagos legkedvesebb itala. Gin, limelé, cukorszirup, menta, szóda.

Bee’s Knees: A koktél neve szleng kifejezés arra, hogy „a legjobb”. Arra utalt az elnevezés, hogy ezt tartották a legjobb kombónak a rettenetes fürdőkád ginek ízének maszkolására: mézzel és citromlével tolták tele a poharat.

White lady: A huszas évek végének nagy sztárja, a Delilah koktélból fejlesztették ki a Savoyban, creme de menthe helyett narancslikőrt tettek bele. Gin, narancslikőr, tojásfehérje, jég

Franklin: Franklin Delano Roosevelt a legenda szerint ezzel ünnepelte a prohibíció végét: gin, vermut, olívalé, olívabogyó